A XXXII. OTDK Társadalomtudományi Szekciójának Filozófia Tagozatában másodéves MA hallgatónk, Réthy Zsolt harmadik helyet szerzett Az önmagának játszó színház. Individualitás és szabadság Arthur Schopenhauer filozófiájában című dolgozatával és előadásával. Témavezetője Hankovszky Tamás volt.

Rezümé

A dolgozatban három, egymással szorosan összefüggő problémát szeretnék megvizsgálni Arthur Schopenhauer filozófiájában. E három közül a legalapvetőbb az individualitás tulajdonképpenisége: az, hogy valóban individuumok vagyunk-e. E téma vizsgálatából kibontható a másik kettő, a szabadság problémája és az individuum fennmaradásának, a halhatatlanságnak a kérdése.

Schopenhauer a világot Kanthoz hasonlóan képzet-világra és magánvalóra osztja: a voltaképpeni realitás a magánvalóé, a képzet-világ nem más, mint ennek jelensége. Arról, hogy érzéki tapasztalatunk szerint létezik individualitás és szabadnak érezzük magunkat, bárki meggyőződhet. Az alapkérdés tehát úgy pontosítandó, hogy létezik-e individualitás mint magánvaló.

Az ember testi és jellembéli egyéniségét a karaktere adja. A karakter magánvalóan az intelligíbilis karakter: ennek jelensége az empirikus karakter, és ez az, ami adott számunkra az érzéki tapasztalatban. Individualitás és szabadság az intelligíbilis karakter fogalmában találkoznak: egyrészt amennyiben e fogalomnak van helye Schopenhauer rendszerében, akkor a képzet-világ látszat-valóságán túl magánvalóan is létezik individualitás, ami a halhatatlanság alapját képezheti. Másrészt, ami a szabadságot illeti, az ember empirikus jelleme veleszületett és megváltoztathatatlan. Empirikusan tehát nem szabad az ember; azt találjuk viszont, hogy „transzcendentálisan", intelligíbilis karaktere szerint, igen.

Mindebből az következik, hogy bizonyos értelemben az egész dolgozat annak kiderítésére irányul, szavatolhatja-e az individualitást és a szabadságot az intelligíbilis karakter, vagy pedig csupán üres fogalom.