A modernség kritikusaként a Molnár Tamás István néven született és Thomas Steven Molnarként ismertté lett szerző maga is a modernitás része. Oly vidékről származik, amely Molnár születése és eszmélődése időszakában a világ tudományos és technikai élvonalához tartozott. Halálakor azonban az európai világ már csak árnyéka régi önmagának, tehetetlenül szemlélve, ahogyan Amerika és Ázsia egyes régiói gazdaságilag és technikailag messze megelőzik. Ám ha valaki magyarnak születik, ha ebben a sajátos közép-európai miliőben nő fel, soha nem veszítheti el kritikus érzékenységét a visszással, a szellemtelennel, a nívótlannal, a torzzal, a talmival szemben.

Molnár Tamás megértése még előttünk áll. Nemcsak a hátterét, a gyökereit, kalandos életét kell látnunk, hanem ritka írói adottságát, és nemkülönben azt az egyetemes víziót, amelyik kritikus, sokszor gunyoros, máskor felszínesnek ható, odavetett mondatai mögül sejlik fel. Ez a vízió egyszerre történelmi és filozófiai, egységében történetfilozófiai.  Molnárnak határozott képe volt a történelem menetéről, a kortárs kultúra és nevelés világáról, a politika nagy fordulatairól, az ember és Isten kapcsolatáról, a filozófia alapkérdéseiről.

Molnár személyiségében és életművében a legmeghatározóbb mégis az, amit előrelátásnak nevezhetünk. Előrelátó volt eszmetörténeti, kulturális, vallási, filozófiai értelemben, pontos érzéke volt annak jelzéséhez, ami bekövetkezik. Ezen „előre tudó", prométheuszi képessége, amellyel egyaránt átlátott a politika, a kultúra és a gondolkodás világán, lényegesen egészíti ki a közép- európai intellektus karakterét.

Budapest, Kairosz, 2015.