„Az én rendszerem az első, amely a szabadság rendszere; ahogyan a francia nemzet elszakítja az ember külső láncait, úgy rázza le az én rendszerem a magában való dolog, a külső befolyás béklyóit, amelyet minden eddigi rendszer, még a kanti is, többé-kevésbé köréje fon, és állítja elénk az embert az első alaptételben mint önálló lényt."
Fichte konok következetességgel és zseniális kreativitással érvényesítette tudománytanában az emberi szabadságba vetett hitét. Miközben újragondolta a filozófia klasszikus problémáit a logikától a nevelésfilozófiáig, mindvégig azt kutatta, hogyan érhető tetten a jelenségek hátterében a szubjektum aktivitása. Hogyan származnak például még a logikai alapelvek is a mi törvénykezésünkből, vagy hogyan nevelheti egyik ember a másikat anélkül, hogy kényszerítené? A jelen kötet Fichte filozófiájának hatástörténetileg legjelentősebb korszakát mint a filozófiatörténet önmagában is jelentős teljesítményét mutatja be.