Tóth Viktor Márton, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kínai szakirányos hallgatója a magyarországi regionális válogatót megnyerve utazhatott Kínába a 25. döntőre. A 2026-os verseny mottója „天下一家”, azaz „Egy világ, egy család” volt. 

A verseny nem csupán arra nyújtott alkalmat Mártonnak, hogy bemutassa kínai nyelvtudását, hanem arra is, hogy szemléltesse, miként építhet hidakat a közös nyelv a különböző kultúrák és emberek között. Alapos felkészülés után utazott augusztus elején Pekingbe, hogy a világ minden tájáról érkező versenyzők mellett részt vegyen a döntő eseményein.

Ez az év egy másik szempontból is különleges számára. A hagyományos kínai naptár szerint 2026 a Ló éve – pontosabban a Tűz-ló (火马) éve. Márton – akinek kínai nevében is szerepel a „ló” írásjegy – ezt a motívumot választotta útjának szimbólumául. A kínai kultúrában a ló az erőt, a lendületet és a haladást szimbolizálja, míg a tűz az energiát és a szenvedélyt idézi fel. Éppen ezért játszott olyan fontos szerepet a Tűz-ló a versenyre készített előadásában. A „火马过桥” – a hídon átkelő tűzló – koncepciója egyszerre kötötte össze a verseny nevét, a kínai kultúrát és saját személyes történetét. 

A verseny nem kizárólag a kínai nyelv ismeretéről szólt. A résztvevőknek nyelvi, kulturális és prezentációs készségeiket egyaránt be kellett mutatniuk. A világ különböző országaiból érkező fiatalok számára a verseny mellett a közös nyelv révén való megismerkedés is különleges élmény volt.

Az utazás során hallgatónknak számtalan élményben volt része, többek között megmászta a Nagy Falat. Interjút is adott, amelyben – előadására és a verseny címére utalva – így fogalmazott: „A Nagy Fal egy híd, nem pedig egy fal. Bár a történelem során elsősorban védelmi szerepet töltött be, ma már a világ különböző részeiről érkező embereket hozza egymáshoz közelebb.” Az út során számos egyéb kulturális élménnyel is gazdagodott. Ellátogathatott a pekingi Tiltott Városba, megcsodálhatta a Nyári Palotát, valamint elvitték a Pekingi Nemzeti Múzeumba is. Innen kétezer kilométerre, Fujian tartományban bepillantást nyerhetett a hagyományos teatermesztés világába, és maga is szedhetett tealeveleket. Különleges találkozásokban is része volt: beszélhetett például egy olimpiai aranyérmes kínai női röplabdázóval. Az út során felpróbálhatta a hagyományos kínai viseletet, és hajóval átkelt Gulangyu szigetére, amelyet a „zongorák szigeteként” is ismernek.

Márton számára a kínai utazás nem csupán egy verseny volt. Egyszerre jelentett szakmai kihívást, kulturális felfedezőutat és személyes mérföldkövet. Az elmúlt évek kínai tanulmányai során felhalmozott tudása valós helyzetekben kelt életre: beszélgetésekben, előadásokon, találkozások során és új barátságok kialakulásában.

A 25. „Kínai Híd” világdöntő új fejezetet nyitott Márton és a kínai nyelv kapcsolatában. Egy fejezetet, amelyben Peking utcái, Fujian tájai, a verseny színpada és a világ minden tájáról érkező fiatalok ideiglenesen felváltották a tankönyveket és az egyetemi előadásokat.

És a híd ott marad – most már mögötte és előtte is. Hiszen a nyelvtanulás akkor válik igazán értékessé, amikor nem csupán a nyelv használatára tesz képessé minket, hanem az emberek közelebb hozására is.