„Tus és ecset"
Konferencia Miklós Pál emlékére
születésének 90., halálának 15. évfordulója alkalmából
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
–
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
Kínai Tanszék
Budapest
2017. november 25.
Miklós Pál 1946 és 1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt Eötvös-kollégistaként. Magyar-francia szakos bölcsészdiplomát szerzett. 1951–1954 között ösztöndíjasként Kínában, a Pekingi Egyetemen kínai művészettörténetet tanult. 1954–1958 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusaként dolgozott. 1959-ben a művészettörténet kandidátusa lett. 1958–1974 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa volt. 1975–1985 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatójaként, majd 1985–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatójaként dolgozott. 1987-ben nyugdíjba vonult. 1985-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán adott elő kínai művelődéstörténetet.
Miklós Pál életműve a kínai irodalom- és művészettörténeten át a vallásos művészeten keresztül a vizuális antropológia kérdésköréig széles spektrumot ölel fel. A konferencia témája a kínai irodalom és magyar fordításainak története mellett a kínai művészet- és művelődéstörténet, fotótörténet, vizuális antropológia, a hagyományos és modern kínai kultúra témaköreire is kiterjed.
Miklós Pál születésének 90., halálának 15. évfordulója alkalmából a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Kínai Tanszéke konferenciát szervez. A résztvevők Miklós Pál tanítványaiként, kollegáiként vagy munkásságának folytatóiként a nagy sinológus, művészettörténész és műfordító szakmai eredményeiről, az általa kutatott témákról vagy azokhoz kapcsolódóan a kínai kultúra valamely szegmenséről tartanak előadást.
Időpont: 2017. november 25. 9:30–16:30
Helyszín: PPKE BTK Sophinaum, 1088 Budapest, Mikszáth tér 1., fszt. 009-es terem
Főszervező: Csibra Zsuzsanna
FB esemény: https://www.facebook.com/events/874331382729790/
PROGRAM
9.30–9:35 Köszöntő (Fajcsák Györgyi)
1. szekció 9.35–11.35
9.35–10.05 Sári László: Miklós Pál, a tudomány és a művészetek. Egy nagy tudós emberi alakjáról
10.05–10.35 Kalmár Éva: Gyémántpatak kisasszony, avagy hagyományos kínai színmű európai színpadon
10.35–11.05 Ferenczy Mária: A Házi Tűzhely Őre (Zaojun) és a huszadik század
11.05–11.35 Juhász Ottó: Klasszikus kínai versek magyarul (Miklós Pál emlékére)
11.35–12.00 Kávészünet
2. szekció 12.00–14.00
12.00–12.30 Mecsi Beatrix: Bódhidharma és az arhatok
12.30–13.00 Kósa Gábor: Egy zoroasztriánus a Selyemút mentén –– a 6. századi Wirkak-szarkofág vallástörténeti vonatkozásai
13.00–13.30 Csibra Zsuzsanna: „Tus és ecset", avagy tájleírások a népszerű youji műfajában a Song-korból
13.30–14.00 Kardos Tatjána: Ment-e a fotográfiával a kínai esztétikai látásmód „elébb"? A hagyományos kínai ábrázolásmód és a fototechnika lehetőségei (1880–1930)
14.00–15.00 Ebédszünet
3. szekció 15.00–16.30
15.00–15.30 Fajcsák Györgyi: „Ecsetek erdeje". Miklós Pál és a kínai festészet kapcsolata az 1950-es években
15.30–16.00 Révész Ágota: Betelt az üres tér?
16.00–16.30 Salát Gergely: Részeg királyok 12 milliárdért – kínai műtárgypiaci körkép
16:30-16:35 Zárszó (Csibra Zsuzsanna)
AZ ELŐADÁSOK KIVONATAI
9:35–10:05
Sári László (tibetológus, író, műfordító)
Miklós Pál, a tudomány és a művészetek. Egy nagy tudós emberi alakjáról
Milyen sokan is vagyunk, akik élethosszig tartó viszonyt teremtünk a tudományok vagy a művészetek világával! Szép számmal vannak olyanok is, akik mind a kettővel. És mégis – kínos kimondani –, az utóbbiak között is kevesen akadnak, akik pontosan tudják, hogy mire való a tudomány, és mire való a művészet. Miklós Pál filozófusi körültekintéssel tárta elénk munkáiban a társadalomtudományok és a művészetek gondolkodásmódját, eszközeit és értelmét. Az emberi szellem e két szélső tartományát kevesen értették olyan fokon, ahogyan ő. Milyen ember az, aki könnyedén átfog ekkora távolságot? Aki a sinológia, a filozófia, az irodalom és a képzőművészetek minden területén tisztán lát, aki lenyűgöző tudását és meglátásait feledhetetlenül képes átadni minden rendű és rangú közönségének. Erről szól az előadás.
10:05-10:35
Kalmár Éva (sinológus, műfordító)
Gyémántpatak kisasszony, avagy hagyományos kínai színmű európai színpadon
A Gyémántpatak kisasszony a múlt század harmincas éveiben európai (sőt amerikai) színpadokon elsöprő sikerrel játszott kínai színdarab, amelyet több ismert kínai színmű alapján dolgozott át és vitt színpadra egy akkor Londonban élt művelt kínai: Hsiung Shih I (Xiong Shiyi). Talán azóta sem aratott kínai színdarab hasonló sikert a kínai nyelvterületen kívüli világban. Hagyományos kínai színházi társulatok (kunqu, jingju) gyakorta szerepelnek nagy sikerrel európai színpadokon, e sikerek titka a tökéletes előadás (látványos kosztümök és maszkok, esztétikus táncok és mozdulatművészet, lélegzetelállító akrobatika, különleges színpadi megjelenítési mód), ám a kínai színműirodalom irodalmi értelemben is kiemelkedő darabjait, ha lefordították is európai nyelvekre, szinte soha nem adták elő. A legutóbbi színpadi kísérletek igen tanulságosak és továbbgondolásra késztetnek: miként lehetne eljuttatni a világirodalmi értelemben is kiváló műveket az európai (nyugati) közönséghez.
10:35–11:05
Ferenczy Mária (sinológus, művelődéstörténész)
A Házi Tűzhely Őre (Zaojun) és a huszadik század
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményében egyéb ritkaságok között található egy tizenkilencedik századi fametszetes lap, egy újévi kép, a Házi Tűzhely Őrszelleme (védőistensége, a „Konyhaisten") egyik dél-kínai típusának és kíséretének ábrázolásával. A képnek több későbbi párhuzamát sikerült föllelni különféle kiadványokban, a legkésőbbieket R. Knapp terepi fényképfelvételein az 1980-as évekből. Ezek összehasonlítása bepillantást enged az életforma átalakulásába és a társadalmi értékek változásába Kínában a huszadik században.
11:05–11:35
Juhász Ottó (sinológus, műfordító)
Klasszikus kínai versek magyarul (Miklós Pál emlékére)
Miklós Pál, a reneszánsz ember, kivételes erudícióval és invencióval foglalkozott a kínai civilizációval, irodalmi, lingvisztikai, poétikai, művészeti, esztétikai és sok más szegmensével. Figyelme kiterjedt a klasszikus kínai versek magyarra fordításának elméleti és gyakorlati kérdéseire is. E prezentációt az ő munkássága ihlette. (A klasszikus kínai versek magyarra fordításának kérdéseit teljes körűen elemzi Csibra Zsuzsanna alapműve: a Tenyérnyi selymen végtelen tér.)
A klasszikus kínai versek magyar műfordításai túlnyomó többségükben közvetítő nyelvi forrásszövegek alapján készültek. A fordítóknak meg kellett küzdeniök a korlátozott, jórészt egyirányú intercivilizációs átjárhatóság nehézségével. Fordításaik gyakran szép magyar versek benyomását keltik, amelyek megírására történetesen kínai művek ihlették őket. Érdemük, hogy a magyar olvasók az ő révükön kerültek közelebb a kínai költészethez.
A klasszikus kínai versek magyar műfordításainak csupán töredéke készült kínai eredetiből. A sinológus-fordítók műveinek aranyfedezete a kínai nyelv és civilizáció ismerete.
A prezentáció a közvetítő nyelvekből dolgozó Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc műfordítói teljesítményének néhány kiragadott kérdésével foglalkozik.
A műfordítói ars peotica egyik jellemző típusa a Kosztolányié, aki leginkább arra ügyelt, hogy műfordítóként is szép magyar verseket produkáljon, akárha a filológiai hűség rovására is.
Egy másik jellemző műfordítói attitűd képviselője Szabó Lőrinc, aki nem csak poeta aesthetikus, de poeta doctus is volt. Fordítói ars poeticája összecsengett a sinológus műfordítókéval.
A prezentációban elhangzottakat néhány műelemzés illusztrálja.
12:00–12:30
Mecsi Beatrix (egyetemi docens, ELTE BTK Távol-keleti Intézet)
Bódhidharma és az arhatok
Előadásomban a Miklós Pál tanár úrhoz írt szakdolgozatom témája nyomán a csan buddhizmus alapítójának tartott Bódhidharma ikonográfiáját vizsgálom, és bemutatom, hogy a korábbi és korabeli arhat- (luohan-) ikonográfia és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek és kultuszok hogyan befolyásolták a csan első pátriárkájának ábrázolásait.
12:30–13:00
Kósa Gábor (egyetemi docens, ELTE BTK Távol-keleti Intézet)
Egy zoroasztriánus a Selyemút mentén – a 6. századi Wirkak-szarkofág vallástörténeti vonatkozásai
2003-ban a xi'ani régészeti hivatal munkatársai egy Északi Zhou-dinasztia korabeli (i. sz. 557–581) kőszarkofágot találtak. A szogd nyelvű felirat szerint a tulajdonos neve eredetileg Wirkak (i. sz. 494–579) volt, akit a párhuzamos kínai felirat Shijunként nevez meg. A magas beosztású (sabao) Wirkak gazdagon díszített szarkofágját az különbözteti meg az egyébként kisszámú, hasonló jellegű lelettől, hogy egyes ábrázolásai meglepően pontosan tükröznek bizonyos zoroasztriánus koncepciókat. Előadásomban a szarkofág ezen ábrázolásainak lehetséges vallástörténeti vonatkozásait mutatom be.
13:00–13:30
Csibra Zsuzsanna (egyetemi adjunktus, PPKE BTK Kínai Tanszék)
„Tus és ecset", avagy tájleírások a népszerű youji műfajában a Song-korból
A kínai útifeljegyzések irodalmának egyik jellegzetes aspektusa a vizuális erő, amellyel megidézik a különleges helyszínek látványát. A bőséges információközlés helyett ezek az írások a benyomások leírására törekszenek. Ennek ereje leginkább abban rejlik, hogy más irodalmi leírásokkal szemben a szöveg érzékelteti a mozgást egyik látványosságtól a másikig, miközben az olvasó is megtapasztalhatja a tér és idő viszonyát. Az előadás néhány neves Song-kori irodalmár tájleírásának elemzésével igyekszik bemutatni a tájábrázolás prózairodalmi megoldásait.
13:30–14:00
Kardos Tatjána (sinológus, fordító, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum)
Ment-e a fotográfiával a kínai esztétikai látásmód „elébb"? A hagyományos kínai ábrázolásmód és a fototechnika lehetőségei (1880–1930)
Röviddel a fotográfia feltalálása után, az 1840-es évek végén, az 1950-es évek elején sorra nyíltak hivatásos fényképész műtermek a kínai tengerparti városokban, ott, ahol nagy számban fordultak meg külföldi utazók, akik úti emlékként vásárolták a tájképeket, városképeket, életképeket, portrékat. Az előadás megkísérli megkeresni a kínai esztétikai látásmód nyomait a kínai hivatásos fotográfusok vásárlói igényeket kielégítő fényképein. Az 1920-as években a kínai amatőr fényképészek igyekeznek megfogalmazni a kínai művészi fotográfia esztétikai elveit. Itt lehetőség nyílik az elmélet és a művészi igényű fényképek összevetésére. Az előadó Miklós Pál gondolatait tekintette vezérfonálnak, és a kínai esztétikai írásokat hívta segítségül annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy befolyásolták-e a kínai esztétikai látásmódot a fényképezőgép technikai lehetőségei és korlátai.
15:00–15:30
Fajcsák Györgyi (sinológus, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója)
„Ecsetek erdeje". Miklós Pál és a kínai festészet kapcsolata az 1950-es években
Miklós Pál, a Pekingi Művészeti Akadémia magyar növendékeként (1951–54) került kapcsolatba először a kínai festészettel, annak alkotóival és sajátos tematikájával. Az Akadémián ismerkedett meg a kínai művészettörténettel és találkozott számos jeles kortárs kínai mesterrel. Diákévei alatt beutazta Kínát, járt a fontos festészetoktatási központokban, s egyik fontos célja az volt, hogy találkozzon kora kiváló kínai képíróival. Miklós Pál utazásai során eljutott Dunhuang barlangtemplomaihoz is, s a páratlan emlékanyag segítségével a buddhista festészet kínai emlékanyagának tanulmányozásába fogott. Az előadás Miklós Pál kínai festészethez fűződő viszonyát két aspektusból szeretné megvilágítani. Egyrészt kapcsolatrendszerét vázolja a korabeli kínai festészeti szcénában (alkotók, műfajok, művek), másrészt a hagyományos kínai buddhista festészet kutatásában betöltött szerepét érzékelteti.
15:30–16:00
Révész Ágota (sinológus, színháztörténész, Freie Universitӓt, Berlin)
Betelt az üres tér?
A sárkány szeme című könyvében Miklós Pál nagy figyelmet szentel az üres térnek, és hosszan elemzi a hagyományos kínai írástudó festészetben a kép „ontologikus felfogását". A hagyományos kínai színházesztétika is erősen támaszkodni látszott az üres térre, és ezzel számos európai színházi újítót inspirált. Az utóbbi két évtizedben azonban egyre inkább a gazdag struktúrájú vizualitás irányába mozdult el a xiqu színpadi látványa, vagyis a színház elhagyni látszik az üres tér imperatívuszát. Időszerű feltenni a kérdést: Vajon az új trend gyökeres változást jelent a színpadi esztétikában? Vagy talán sosem volt alapkövetelmény az „üresség"? Az előadás olyan kérdéseket igyekszik felvetni, amelyek tágabban a kortárs kínai vizuális kultúrára és vizuális logikára is rávilágíthatnak.
16:00–16:30
Salát Gergely (tanszékvezető egyetemi docens, PPKE BTK Kínai Tanszék)
Részeg királyok 12 milliárdért – kínai műtárgypiaci körkép
Kína Kína Kína! – ez állt 2009-ben a Strozzi-palota és a Sainsbury Centre for Visual Arts egyik kiállításának plakátján. A cím a műtárgypiac utóbbi évtizedeinek legjelentősebb fejleményére, Kína látványos felemelkedésére utalt, amelyről akkoriban az egész nemzetközi művészeti világ beszélt. Ekkorra már a gyűjtők, kurátorok és aukciós házak nem hagyhatták figyelmen kívül a kínai alkotásokat és vásárlókat, s úgy tűnt, Kína felért a csúcsra. Mindez azonban csak a kezdet volt, azóta Kína a világ legnagyobb műtárgypiacává vált, a kínai aukciós házak bekerültek a világ legnagyobbjai közé, és a kínai alkotók uralják a globális eladási listákat. Az előadás a kínai műtárgypiac gyors felemelkedésének okait és sajátosságait elemzi.
