A 2017-es évben különösen sokszor irányult a nemzetközi figyelem Ázsia régi és új biztonsági problémáira és konfliktusaira. A Trump-elnökség ellentmondásos külpolitikai lépései önmagukban is új helyzetet teremtettek, helyzetük újragondolására késztetve az USA térségbeli szövetségeseit és riválisait. Észak-Korea hidrogénbombát robbantott és rakétakísérleteket hajtott végre, India és Kína határvidékén összetűzések törtek ki, a Dél-kínai-tengeren folytatódott a kínai térnyerés. A Fülöp-szigetek szövetségesváltáson, Japán alkotmánymódosításon gondolkodik, miközben a kínai Övezet és Út kezdeményezés a térségbeli viszonyok alapvető átalakítását tűzte ki célul. India és Pakisztán viszonya nem enyhül, s Srí Lanka is geopolitikai versengés terepévé vált. A korábban is zajló területi viták közül egy sem került közelebb a megoldáshoz. A rohingyák sorsa, a több országban előforduló robbantásos merényetek és a kibertámadásokról szóló hírek arra is felhívják a figyelmet, hogy a nem hagyományos biztonságpolitikai problémák, mint a migráció, a terrorizmus vagy a kiberbűnözés, -kémkedés és -hadviselés is súlyos fenyegetést jelentenek.

A PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport és az MTA BTK Néprajztudományi Intézet 2017 novemberében konferenciát rendez Veszélyes vizeken – konfliktuszónák és biztonsági dilemmák a Távol-Keleten címmel Kelet, Délkelet- és Dél-Ázsia jelenlegi biztonsági problémáinak, konfliktusainak, ellentéteinek, illetve ezek gyökereinek és lehetséges kimeneteinek feltárására. A konferenciára magyar Ázsia-kutatókat, biztonságpolitikai és külpolitikai szakértőket várunk. A konferencia célja, hogy képet adjon a világ legnépesebb és leggyorsabban fejlődő kontinensének biztonságpolitikai viszonyairól, az aktuális kihívásokról és a térség várható jövőjéről.

Időpont: 2017. november 18. (szombat) 8:30–19:20

Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1., 110-es és 111-es terem

Szervezők: Salát Gergely, Szakáli Máté, Szilágyi Zsolt

Kapcsolat: szakali.mate89(kukac)gmail.com

Támogató: PPKE KAP17-61001-1.1-BTK

A programfüzet letölthető innen

FB esemény: https://www.facebook.com/events/132678887378544/

PROGRAM

Plenáris ülés – Nagykép
110. terem
Elnök: Salát Gergely

8:30-8:35 Köszöntő: Salát Gergely

8:35-9:00 Rácz Lajos: A stratégiai kultúra szerepe a távol-keleti konfliktusokban

9:00-9:25 Kaiser Ferenc: Erőkivetítési képességek a Távol-Keleten

09:25-9:50 Hidasi Judit: Japán társadalmi reflexiók a biztonságpolitikai kihívásokra

9:50-10:15 Háda Béla: Tengeri hatalmak az Indiai-óceánon – stratégiai célok és katonai kapacitások

 10:15-10:35 Kávészünet

A szekció: Barátkozz távol, hadakozz közel
110. terem
Elnök: Kusai Sándor

10:35-11:00 Szűcs Anita: Aktivizálódó francia politika a délkelet-ázsiai térségben

11:00-11:25 Eszterhai Viktor: Kína aszimmetrikus súlya és hatása a kelet- és délkelet-ázsiai országok viselkedésére

11:25-11:50 Pintér Marcell György: Kína a MENA régióban

11:50-12:15 Edl András: Sárga és fehér csillagok – Kína és az Egyesült Államok vetélkedése a világűrben

B szekció: Amerika visszainteget
111. terem
Elnök: Klemensits Péter

10:35-11:00 Horváth Csaba Barnabás: Négyes koalíció Kína ellen?

11:00-11:25 Kiss Roland: Az amerikai haderőfejlesztés a Csendes-óceán felé fordulás tükrében

11:25-11:50 Maráczi Fanni: Trump & Taiwan

11:50-12:15 Zoltai Alexandra: Trump és a dél-kínai-tengeri konfliktus: Pivot to Obama?

12:15-13:15 Ebéd

C szekció: Alapvetően modernizált szocialista állam
110. terem
Elnök: Eszterhai Viktor

13:15-13:40 Csanádi Mária – Gyuris Ferenc: Megszaladó beruházások Kínában és a tőke kiáramlása külföldre: összefüggések és következmények

13:40-14:05 Kusai Sándor: Kína megújuló külpolitikájának néhány aspektusa közép-európai szemmel

14:05-14:30 Krajcsír Lukács: Egy független Kurdisztán: Lehetőség vagy probléma Kína számára?

14:30-14:55 Simay Attila Endre: Külkereskedelem mint (kölcsönös) gazdasági függés Ázsiában

D szekció: Nooormális? Normalizáció és abnormalizáció Északkelet-Ázsiában
111. terem
Elnök: Hidasi Judit

13:15-13:40 Bartók András: „Dinamikus Összhaderőnemi Véderő" – Japán haderőfejlesztés és védelempolitika Abe kormányzati ciklusai alatt

13:40-14:05 Kuragane Kei: Japán nemzetbiztonsági politikájának jövője a 2017-es előrehozott választások után

14:05-14:30 Schwarcz Emese: A dél-koreai-japán súrlódások dinamikája

14:30-14:55 Rácz Gábor: A koreai konfliktus és annak lehetséges megoldásai

14:55-15:15 Kávészünet

E szekció: Ahol elefántok harcolnak
110. terem
Elnök: Szivák Júlia

15:15-15:40 Byrappa Ramachandra: Dél-Ázsia mezsgyéjének elolvadása és ennek következményei

15:40-16:05 Róma Ádám: India és Kína farkasszemet néz a Doklam-fennsíkon

16:05-16:30 Papp Bendegúz: Banglades környezet okozta gazdasági nehézségei

16:30-16:55 Günsberger Dóra: A Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó (CPEC) biztonságpolitikai aspektusai: külső és belső kihívások

F szekció: Barátságtalan barátok közt
111. terem
Elnök: Szakáli Máté

15:15-15:40 Szilágyi Zsolt: A „béke szigete" - Mongólia célkitűzései és szerepe a távol-keleti biztonságpolitikai konfliktusokban

15:40-16:05 Klemensits Péter: Rodrigo Duterte elnök „független" külpolitikájának geopolitikai jelentősége az átalakuló nemzetközi rendszerben

16:05-16:30 Stempler Ádám: A dél-kínai-tengeri konfliktus Kína és a Fülöp-szigetek között

16:30-16:55 Papp Viktória: A rohingya válság és annak nemzetközi jogi kérdései

 16:55-17:15 Kávészünet

Zárószekció – Dzsungelharc
110. terem
Elnök: Szilágyi Zsolt

17:15-17:40 Juhász Ottó: Két veszélyzóna Kína körül

17:40-18:05 Rónaháti Cecília: A rohingya kérdés történeti okai és lehetséges nemzetközi következményei

18:05-18:30 Nagy Gergely: A 21. századi távol-keleti feszültségek történelmi gyökerei

18:30-18:55 Szivák Júlia: A szikh szuverenitás múltja és jövője

18:55-19:20 Szakáli Máté: A pápua szeparatizmus

MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK!

RÉSZLETES PROGRAM

PLENÁRIS ÜLÉS – NAGYKÉP
110. terem
Elnök: Salát Gergely

8:35–9:00 A stratégiai kultúra szerepe a távol-keleti konfliktusokban (Dr. Rácz Lajos nyugdíjas egyetemi docens, Kína-kutató, volt pekingi katonai attasé)

Egy régi kínai mesében Dongguo tanár úr elbújtat egy farkast, akit a vadászok üldöznek, és ezzel megmenti az életét. A veszély elmúltával a hálátlan farkas meg akarja enni Dongguo tanár urat. Szerencsére arra jár egy öregember, aki igazságot tesz: zsákba csalogatja a farkast, és egy bottal agyonveri. A mesében Dongguo tanár úr az „írástudó" konfuciánusokat, az öreg paraszt a pragmatikus népi bölcsességet jelképezi. Az emberek alapvető jóságát feltételező Konfuciusz és a vele szemben álló irányzatok (mindenekelőtt a „legizmus") ellentéte a mai Kína arculatának kettőségét is meghatározza. Miközben Peking előszeretettel tünteti fel magát a zsákmányra éhes Nyugat jóhiszemű áldozatának, a tipikus amerikai és európai értékelésekben éppen Kína az, aki gátlástalanul tör regionális dominanciára, sőt világuralomra. Ebben az előadásban a kínai stratégiai gondolkodás hagyományos és modern jellemzőit vetjük össze a nyugati értelmezésekkel és a valósággal, az amerikai–kínai katonai erőviszonyokkal, illetve egy esetleges távol-keleti fegyveres konfliktus kilátásait befolyásoló szerepével.

9:00–9:25 Erőkivetítési képességek a Távol-Keleten (Dr. Kaiser Ferenc tanszékvezető egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetbiztonsági Intézet, Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék)

Az előadás az egyre puskaporosabb kelet-ázsiai térségben érdekelt államok képességeit tekinti át. A sokáig csak katonai feladatnak tartott erőkivetítést – az atomfegyverek árnyékában – már a hidegháború idején felváltotta egy jóval szélesebb körű, gazdasági, politikai/ideológiai és kulturális megközelítés. Az erőkivetítés napjainkra már nemcsak a szárazföldi, légi és tengeri haderőnemek távoli alkalmazása, hanem bővebb értelemben a politikai, gazdasági, ideológiai, pszichológiai és kulturális eszközökkel, valamint egyre hangsúlyosabban az infokommunikációs (kiber-) térben ható képességekkel végzett széleskörű érdekérvényesítés. Az előadás az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, az Oroszországi Föderáció, Japán, illetve Észak- és Dél-Korea – mind a katonai, mind a szélesebb értelemben vett – erőkivetítési képességeit mutatja be.

9:25–9:50 Japán társadalmi reflexiók a biztonságpolitikai kihívásokra (Dr. Hidasi Judit egyetemi tanár, Budapesti Gazdasági Egyetem)

Japán földrajzi adottságainál (szigetek sokasága alkotta ország) és elhelyezkedésénél fogva (egy hatalmas geológiai törésvonal mentén fekszik a Csendes-óceánban) számos veszélynek, bizonytalanságnak, természeti csapásnak (földrengés, cunami, tájfun) kitett ország. Ezekkel a kondíciókkal az ország lakói az évszázadok során megtanultak úgy-ahogy sikeresen együtt élni, és a kihívásokat a lehető legjobb hatékonysággal kezelni. Naprakész felkészülésüket képzésekkel, tréningekkel, felvilágosító kampányokkal és rendezvényekkel támogatja az oktatási rendszer, a média és a civil szerveződések. Az utóbbi években azonban az egyre erősödő regionális geopolitikai helyzet is gyarapítja a feszültségforrásokat, amelynek a kezelésére történnek ugyan különféle szintű felkészítési intézkedések, de kérdéses, hogy a lakosság kitartása, ébersége és türelme meddig terjed. Az előadás a társadalompszichológiai háttér kontextusában néhány konkrét példán keresztül mutatja be a lakossági reflexiókat a biztonságpolitikai kihívásokra.

9:50–10:15 Tengeri hatalmak az Indiai-óceánon – stratégiai célok és katonai kapacitások (Háda Béla tudományos segédmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Stratégiai Védelmi Kutatóközpont)

Ázsia országainak gyors gazdasági bővülése és ezzel összefüggően a nagyhatalmi erőviszonyok átalakulása napjainkra érezhetően felértékelte az India-óceán térségét. A világóceán egyötödét kitevő zóna nem pusztán a sokat emlegetett kereskedelmi dimenzió miatt vált kiemelten fontossá a kelet- és dél-ázsiai hatalmak számára. Fokozottabb megjelenésük az óceán északi felében húzódó elsődleges tengeri útvonalakon a nemzetközi rendszerben betöltött pozíciójuk erősítése szempontjából is roppant gyümölcsözőnek tűnik. Maritim hatalmi képességeik fejlődése persze kihívások elé állítja a térségben évtizedek óta egyedülállóan erős szerepet betöltő Amerikai Egyesült Államokat is. Az előadás hosszabb távú folyamatokba illesztve elemzi India, az USA és a Kínai Népköztársaság Indiai-óceánnal összefüggő stratégiai koncepcióit és az ezek szolgálatába állított eszközöket. Külön figyelmet kapnak ennek során a haditengerészeti képességek és kapacitások jelenlegi fejlesztése, illetve a felek egymás szerepével összefüggő számításai is.

A SZEKCIÓ
BARÁTKOZZ TÁVOL, HADAKOZZ KÖZEL
110. terem
Elnök: Kusai Sándor

10:35–11:00 Aktivizálódó francia politika a délkelet-ázsiai térségben (Dr. Szűcs Anita egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Tanulmányok Intézet)

Franciaország területe és lakossága nemcsak az európai kontinensre, de a dél-ázsiai, csendes-óceáni térségre is kiterjed: több mint 1,63 millió francia állampolgár él a térségben, ebből 1,5 millió a francia ál-lamhoz tartozó területeken. 2013 óta Franciaország részben gazdasá-gi (vállalati térnyerés, közvetlen tőkebefektetések), részben biztonság-politikai (tengeralattjáró-fejlesztés, fegyvereladás, katonai jelenlét) megfontolásokból növelte aktivitását a térségben. 2016 óta három ha-dihajó hajózott a dél-kínai tengeren, a francia haditengerészet pedig folyamatosan szemmel tartja a térségbeli mozgásokat Új-Kaledónia partjainál. Peking gyanakvással szemléli az Európai Unió elsődleges katonai erejét megtestesítő, az európai védelmi erőket is aktivizáló, semleges, mediátori szerepet felvállaló francia diplomácia fokozódó térségbeli jelenlétét; ezzel szemben a francia aktivitást a kínai előretö-rés miatt aggódó térségbeli államok jól fogadták. Az előadás a francia aktivitás okait mutatja be, különös tekintettel a Dél-kínai-tengerre.

11:00–11:25 Kína aszimmetrikus súlya és hatása a kelet- és délkelet-ázsiai országok viselkedésére (Eszterhai Viktor szenior kutató, Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)

Kína elmúlt évtizedekben tapasztalható erősödése egyre nagyobb egyensúlytalanságot eredményez a kelet- és délkelet-ázsiai régióban. Kína korábbi, az Egyesült Államok által alkotott nemzetközi szabályokat betartó, a régió többi állama irányában döntően kooperatív külpolitikáját egy olyan asszertív politika váltja fel, amelynek kibővült eszköztára már nem riad vissza a gazdasági nyomásgyakorlástól és a vitás helyzetek erővel történő, egyoldalú megoldásától sem. A kínai politikában tapasztalható paradigmaváltás jelentős hatást gyakorol a régió többi államának Kínával szembeni stratégiáira. Jelen előadás a nemzetközi kapcsolatok aszimmetrikus elméletén keresztül kíván a kelet- és délkelet-ázsiai régió országainak a viselkedésére és egyes fontosabb eseményeire magyarázatot adni.

11:25–11:50 Kína a MENA régióban (Pintér Marcell György egyetemi hallgató, ELTE BTK kínai szakirány; gyakornok, Honvédelmi Vezérkar Tudományos Kutatóhely)

Kína gazdasági fejlődésével és befolyásának terjedésével a globális status quo meg fog változni. Túlélve a múltbéli gyarmatosítást, Kína azon az úton halad, hogy maga is gyarmatosító hatalommá váljék, mint ahogy az egyre nyilvánvalóbb a közel-keleti és észak-afrikai (MENA) régióban. Ahogy az Egyesült Államok és más országok egyre inkább kiszorulnak a térségből, úgy a kínai befektetők szilárd pozíciókat képesek kialakítani. A kínai Egy Övezet, Egy Út (OBOR) kezdeményezés Eurázsia, Óceánia és Afrika területére tervezi kiterjeszteni Kína befolyását. A MENA különösen fontos Kínának, mivel a térség a világ legnagyobb olajlelőhelye, továbbá relatív alulfejlettsége számtalan lehetőséget biztosít a befektetőknek. Habár a Népköztársaság terjeszkedése jelenleg még jobbára gazdasági formát ölt, az érdekérvényesítéséhez szükséges stabilitás egyre bizonytalanabbá válásával párhuzamosan erősödik Kína szerepvállalása a békefenntartás és a terrorizmus elleni harc terén is.

11:50–12:15 Sárga és fehér csillagok – Kína és az Egyesült Államok vetélkedése a világűrben (Edl András egyetemi hallgató, PPKE-BCE Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszak)

Az előadás célja felvázolni az Egyesült Államok és Kína tevékenységét a világűrben, ezen belül is azokon a területeken, amelyeken vetélytársai egymásnak. Az űr stratégiai jelentősége mellett ezért megvizsgáljuk, milyen mértékben jelent a kozmosz harcteret vagy felvonulási területet. A műholdak szerepére, funkcióira és a szatellitek elhárítására tett erőfeszítésekre is kitérünk, mivel azok képezik a hatalmi vetélkedés egyik fő szegmensét. Látni fogjuk azt is, hogy az űrállomások és az asztronauták saját országaik stratégiai céljainak elérésén kívül milyen módon képezik részét a két nagyhatalom bonyolult kapcsolatának. Az előadás összegzésképpen a kétoldalú reláció alakulására ható tényezők közül a legfőbbeket veszi számba.

B SZEKCIÓ
AMERIKA VISSZAINTEGET
111. terem
Elnök: Klemensits Péter

10:35–11:00 Négyes koalíció Kína ellen? (Dr. Horváth Csaba Barnabás tudományos segédmunkatárs, MTA-ELTE-SZTE „Vallások és kultúrák kölcsönhatása a Selyemút mentén" Kutatócsoport)

Az Ausztrália, India, Japán és az USA közti együttműködés egy évtizedre nyúlik vissza. A 2007-ben Abe Sinzó japán miniszterelnök kezdeményezésével alakult „Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd" alig burkolt célja Kína geopolitikai ellensúlyozása volt. A négyoldalú együttműködés intézményes formáját Kína tiltakozásának hatására a felek 2008-ban megszüntették ugyan, azonban a négy ország biztonságpolitikai együttműködése de facto azóta is folyamatosan tovább mélyül, mindenekelőtt az egymással összekötő kétoldalú egyezmények egyre szorosabb hálója formájában. A tendenciának Japánban az ország újrafegyverkezését felpörgető Abe Sinzó, Indiában pedig a hindu nacionalizmust képviselő Narendra Modi miniszterelnöksége adott újabb lendületet. Vezetésük alatt mindkét ország önálló globális szereplőként igyekszik megerősíteni pozícióit, ami szinte törvényszerűen vezetett ahhoz, hogy érdekellentéteik felerősödtek közös szomszédjukkal, a Xi Jinping vezetése alatt ugyancsak nagyhatalmi pozíciója megerősítését célul kitűző Kínával. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok nem szalasztja el az alkalmat, hogy mind jobban erősítse együttműködését legfőbb globális versenytársa két legfőbb regionális riválisával.

11:00–11:25 Az amerikai haderőfejlesztés a Csendes-óceán felé fordulás tükrében (Kiss Roland doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem)

A világ gazdasági és katonai súlypontjai egyre inkább az ázsiai–csendes-óceáni térség felé tolódnak el, és új hatalmi központok emelkednek ki. Az Egyesült Államok ezért nemcsak politikai és gazdasági téren fordul fokozottabban a térség felé, hanem a katonai erők diszlokációjával is. Haderejének felépítését, korszerűsítését és fejlesztési irányát is alapjaiban befolyásolja a tendencia. A Pentagon egy új koncepcióval állt elő, amely a fő hangsúlyt a haditengerészetre és a légierőre helyezi, ugyanakkor mind a négy haderőnem felkészítésénél megjelentek az egyértelműen a csendes-óceáni hadszíntér körülményeihez igazodó irányelvek is. Az előadás ezen amerikai szemléletváltást és haderő-fejlesztést a Csendes-óceán felé fordulás tükrében mutatja be.

11:25–11:50 Trump & Taiwan (Maráczi Fanni junior elemző, Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)

Tsai Ing-wen taiwani elnöknő 2016-os megválasztása egyértelmű fordulatot jelent a nyolc évig kormányon lévő KMT párt és a korábbi elnök, Ma Ying-jeou Peking-barát politikájához képest. A Demokratikus Haladás Párt (DPP) első alkalommal jutott többséghez a Törvényhozó Yuanben, győzelme jól jelzi, hogy a taiwani emberek nagyobb függetlenségre vágynak a szárazföldi Kínától. Peking számára nemcsak a kormányváltás jelentett aggasztó fordulatot, de bonyolította a helyzetet Donald Trump amerikai elnök tavaly novemberi megválasztása is, aki negyven év után elsőként létesített közvetlen kapcsolatot taiwani vezetővel, mikor fogadta Tsai elnök asszony gratuláló hívását. A lépés bizonytalanná tette a háromoldalú kapcsolatokat – kérdéses, hogy Trump kiáll-e az „egy Kína" elv mellett, vagy a gesztus komolyabb stratégiai váltást előlegezett meg. Az előadás megvizsgálja, hogy beszélhetünk-e valódi váltásról az Egyesült Államok Taiwanhoz való hozzáállásában, és várható-e érdemi elmozdulás a hetvenes évek óta kialakult status quóban Trump kormányzása alatt.

11:50–12:15 Trump és a dél-kínai-tengeri konfliktus: Pivot to Obama? (Zoltai Alexandra junior kutató, Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)

Az Obama-adminisztráció az ázsiai–csendes-óceáni térséget a globális politika egyik kulcselemének tekintette, ezért az amerikai stratégiai érdekekhez igazodva meghirdette a Pivot to Asia („fordulat Ázsia felé") politikát, melynek köszönhetően a dél-kínai-tengeri térség is az amerikai fókuszpontba került. A Dél-kínai-tengeren a legfőbb amerikai cél a status quo fenntartása, a szabad hajózhatóság biztosítása és Kína térnyerésének visszaszorítása. Ennek megvalósítása kapcsán azonban gyakran érte kritika az amerikai stratégia hatékonyságát, ugyanis a vitatott területeken kínai részről mesterséges szigetépítések kezdődtek, az Obama-ciklus végére pedig Kína katonai jelenléte is megerősödött a térségben. Noha Trump elnökválasztási kampánya alatt nem körvonalazódott dél-kínai-tengeri politikája, hivatalba lépése után mégis kemény fellépést sürgetett a kínai törekvésekkel szemben. Az idő múlásával azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a megfontolt, Obama által is képviselt stratégiához kezd közeledni.

C SZEKCIÓ
ALAPVETŐEN MODERNIZÁLT SZOCIALISTA ÁLLAM
110. terem
Elnök: Eszterhai Viktor

13:15–13:40 Megszaladó beruházások Kínában és a kiáramló tőke lehetséges összefüggései és következményei (Dr. Csanádi Mária tudományos tanácsadó, MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet; Dr. Gyuris Ferenc egyetemi adjunktus, ELTE TTK Regionális Tudományi Tanszék)

Előadásunkban azt vizsgáljuk, milyen politikai és gazdasági mechanizmusokból fakad Kínában a – 2008 óta egyre jobban elhatalmasodó – beruházási láz és a túlzott kapacitások kialakulása. A kommunista pártállamokkal és átalakulásokkal kapcsolatos több évtizedes kutatás eredményeire, valamint kínai gazdasági statisztikák elemzésére támaszkodva bemutatjuk, hogy a beruházási hajsza a kínai pártállamnak is állandó jellemzője, amely a gazdasági átalakulás során is fennmarad, sőt a rendszert érő külső sokkhatások alkalmával felerősödik. Feltárjuk a jelenség térbeli és ágazati vonatkozásait, valamint a különböző tulajdonformájú vállalatok eltérő szerepét a kialakulásában. Egyben rávilágítunk arra, hogyan és miért vezetnek e rendszerszerű jelenségek és az azokból következő feszültségek szükségszerűen a beruházási tőke fokozott kiáramlásához, továbbá, hogy ezek milyen politikai és biztonsági veszélyeket rejtenek az átalakuló kínai pártállami rendszerre és a beruházások célországaira nézve.

13:40–14:05 Kína megújuló külpolitikájának néhány aspektusa közép-európai szemmel (Kusai Sándor külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport, Magyarország volt pekingi nagykövete)

A Kínai Kommunista Párt 2017 októberében megtartott 19. kongresszusa újabb öt évre a párt legfelső vezetőjévé választotta Xi Jinpinget. Nem kétséges, hogy a 2018 márciusában esedékes parlamenti ülésszakon a főtitkárt a Kínai Népköztársaság legfőbb állami vezetői tisztségeiben is megerősítik. Xi nevéhez eddig is a kínai külpolitika jelentős módosulásai kötődtek, s a jövőben még inkább kiteljesedhet Kelet-Ázsia globális kitekintésű súlyponti nagyhatalmának megújuló külpolitikája. Az előadás ennek a megújulásnak a fő jellemzőit tekinti át, összefüggésbe hozva azokat az USA Trump elnökkel fémjelzett új külpolitikai vonalával és Kelet-Ázsia más fontos szereplőinek törekvéseivel. E tényezők korrelációja alapjaiban határozza meg Kelet-Ázsia és a világ békéjét, biztonságát és együttműködési kereteit. A kínai külpolitika egyik meghatározó eleme az „Egy Övezet, Egy Út" kezdeményezés, amely koncentráltan mutatja a jelentős módosulásokat, s amelybe a közép-kelet-európai országok és Kína együttműködése is mindinkább integrálódik. Közép-Európa számára ez is növeli a Kína körül fodrozódó kelet-ázsiai és globális erővonalak fontosságát.

14:05–14:30 Egy független Kurdisztán: Lehetőség vagy probléma Kína számára? (Krajcsír Lukács doktorjelölt, Szegedi Tudományegyetem)

A 2017. szeptember 27-én az észak-iraki kurdok függetlenségről szóló népszavazása komoly figyelmet váltott ki a régión belül és kívül. Habár a nemzetközi médiumok és a szakértők elsősorban a térségbeli államok és a nyugati országok reakcióival foglalkoztak, korántsem lényegtelen az, hogy a kínai vezetés miképp vélekedett a történésekről. A kínai külpolitikai alapelvekből kiindulva elsőre úgy tűnhet, hogy Peking számára a referendum eredménye súlyos kihívást jelent, amely könnyen negatív következményekkel járhat a kelet-ázsiai ország területi integritására nézve. Ugyanakkor egy önálló Kurdisztán létrejöttével Kína értékes szövetségesre tehet szert a szélsőséges iszlamista terrorizmus elleni harcban, illetve szoros energetikai és gazdasági partnerségi kapcsolatot alakíthatnak ki egymással. Az előadás során röviden bemutatásra kerül a kínai–kurd kapcsolatok története, a Bagdad és Peking közötti jelenlegi viszony, illetve az önmagát Iszlám Államnak (ISIS) nevező terroristacsoport ellen folytatott harc. Az előadás szintén igyekszik megválaszolni a kérdést, hogy vajon Kína számára egy esetlegesen létrejövő Kurdisztán „áldás vagy inkább átok".

14:30–14:55 Külkereskedelem mint (kölcsönös) gazdasági függés Ázsiában (Dr. Simay Attila Endre egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem)

A Világbank közlése alapján a vásárlóerő-paritáson számolt bruttó hazai össztermék (GDP PPP) tekintetében 2016-ra Ázsia szerepe elvitathatatlanná vált, hiszen a rangsort Kína vezeti, a harmadik helyen Japán és a negyediken India áll. Az egyes nemzetgazdaságok világgazdaságban betöltött súlya mellett azonban szintén jelentős Ázsia szerepe a globális külkereskedelemben is. A 2016-os külkereskedelmi adatok fényében a legnagyobb exportáló országok között első helyen találjuk Kínát, a negyedik helyen Japánt, és a világ húsz legnagyobb exportőre közé sorolható még Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr és India. A legnagyobb felvevőpiacokat jelentő importáló országok között pedig második Kína, ötödik Japán, de az első húszban szintén megtalálható Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr és India is. Mindez jelzi, hogy a külkereskedelem mindkét irányát nézve Ázsia jelentőssé, országai pedig egymástól is függővé válnak. Az előadásban elsősorban ezen gazdasági és kölcsönös függésekről lesz szó, mint a politikai és katonai konfliktusokat csillapítani képes tényezőkről. A kereskedelem, a külgazdasági kapcsolatok ugyanis összekötik és behálózzák Ázsiát. Ez egyfelől formális intézményeket és intézményi tagságokat jelent, például a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO), másfelől az országok közvetlenül egymással bonyolított külkereskedelmére utal, amely így gazdasági függéseket, kölcsönös függőségeket alakít ki. Az előadás egy rövid áttekintést kíván nyújtani ezen kereskedelmi kapcsolatok mértékéről, különösen Ázsia legjelentősebb nemzetgazdaságainak példáján keresztül.

D SZEKCIÓ
NOOORMÁLIS? NORMALIZÁCIÓ ÉS ABNORMALIZÁCIÓ ÉSZAKKELET-ÁZSIÁBAN
111. terem
Elnök: Hidasi Judit

13:15–13:40 „Dinamikus Összhaderőnemi Véderő" – Japán haderőfejlesztés és védelempolitika Abe kormányzati ciklusai alatt (Bartók András doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem)

Japán pacifista biztonság- és védelempolitikai alapvetéseinek alkotmányos kiindulópontja ugyan nem változott, a szigetország mégis sok szempontból újszerű szerepben értelmezendő Kelet-Ázsia egyre dinamikusabban militarizálódó erőviszonyaiban. Az októberben tartott alsóházi választások összehívásának Abe miniszterelnök részéről az ellenzék megosztottságán túl erős háttértényezője lehetett a közvélemény aggodalma a mindinkább problémássá váló biztonsági környezet miatt, így egy erős többségi végeredmény akár közelebb viheti Japánt az alkotmánymódosításhoz. A dél-kínai-tengeri feszültségek, a Senkaku/Diaoyu szigetvita, a Koreai-félsziget körüli aggodalmak mind olyan tényezők, melyek már most komoly geopolitikai kihívások elé állíthatják Japánt. A szigetország azonban nem maradt tétlen védelempolitikai képességeinek fejlesztése terén. Az előadás során az elmúlt néhány év legfontosabb haderő-fejlesztési irányát és védelempolitikai reformjait áttekintve szeretném bemutatni, hogyan alkalmazkodik Japán a kihívásokkal teli biztonsági környezetéhez. Az Önvédelmi Erők mozgékonyságának és összhaderőnemi műveleti képességeinek növelésével, az erőkivetítéshez szükséges képességek és eszközpark bővítésével, illetve a biztonság- és védelempolitika kormányzati oldalának szervezeti reformjaival Japán egyre inkább ébredő regionális hatalomként értelmezendő. A kortárs pillanatkép a Jieitairól pedig hasznos kiindulópont lehet egy esetleges alkotmánymódosítás kapcsán felmerülő lehetőségek megvitatásához.

13:40–14:05 Japán nemzetbiztonsági politikájának jövője a 2017-es előrehozott választások után (Kuragane Kei, a Magyarországi Japán Nagykövetség Politikai Osztályának másodtitkára)

A japán törvényhozás alsóházának a kormányfő által 2017. szeptember 28-án kezdeményezett feloszlatását követően október 22-én került sor az előrehozott választásokra. A rövid választási kampány éppen Észak-Korea provokatív fenyegetéseinek eszkalálódása mellett zajlott. Washington és Phenjan között egyre feszültebbé vált a viszony, ezért a nemzetbiztonságot az egyik legfontosabb vitatémának tartották a japán politikai pártok, amelyről hagyományosan az alkotmány módosításával összefüggésben is vitatkoznak. Ezt jól jelezte Abe miniszterelnök 2017. májusi nyilatkozata is, miszerint kezdeményezné, hogy 2020-ig módosítsák az alkotmányt, és rendelkezzenek az önvédelmi erőkről a pacifizmusról szóló kilencedik paragrafusban. Az előadás a következő kérdésekre keresi a válaszokat: az új japán kormány milyen biztonságpolitikát folytathat, milyen viták zajlanak, mennyire lehetséges az alkotmánymódosítás, illetve milyen következmények várhatók emiatt a nemzetközi rendszerben. Az előadás kizárólag az előadó véleményét tükrözi, nem képviseli főállású munkahelyének álláspontját.

14:05–14:30 A dél-koreai–japán súrlódások dinamikája (Schwarcz Emese Japán-szakértő, Ázsiai és Afrikai Kapcsolatok Iroda, Antall József Tudásközpont)

A kelet-ázsiai politikai stabilitást régóta szabotálja a Japán és Dél-Korea között húzódó alkalmankénti ellentét. Ugyan a politikai és diplomáciai kapcsolatok normalizálása rendben lezajlott a második világháború után, Korea – Kínával egyetemben – máig nem lépett túl bizonyos történelmi sebeken, melyeket az expanzionista Japán Birodalom okozott e két országban. A modernkori súrlódások fő mozgatórugója a tokiói Jaszukuni-szentély, illetve az annak átpolitizált jellegéből adódó politikai csatározások. Az észak-koreai fenyegetés kivédéséhez biztonságpolitikai érdekekből fontos lenne a szoros összefogás a két állam között, ám az együttműködés úton-útfélen megtörik. Előadásomban felvezetem a konfliktus gyökereként ismert „komforthölgy" problémát, annak történelmi, társadalmi, és főleg politikai jelentőségét.

14:30–14:55 A koreai konfliktus és annak lehetséges megoldásai (Rácz Gábor doktorandusz, Budapesti Corvinus Egyetem)

Ugyan a Koreai-félsziget megosztottsága és feszültségei a hidegháború egyik utolsó maradványának tekinthetők, azok nem történelmi előzmények nélkül alakultak ki, és a konfliktusok rövid távú megoldása sem valószínű. Az előadás bemutatja, hogy milyen történelmi gyökerei vannak korunk egyik legjelentősebb geopolitikai válságának, illetve, hogy az abban érdekelt feleket milyen kül- és belpolitikai érdekek vezérlik. Az előadás emellett számba veszi a jelenlegi krízis lehetséges megoldásait.

E SZEKCIÓ
AHOL ELEFÁNTOK HARCOLNAK
110. terem
Elnök: Szivák Júlia

15:15–15:40 Dél-Ázsia mezsgyéjének elolvadása és ennek következményei (Dr. Byrappa Ramachandra egyetemi adjunktus, ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék)

Nincs biztonság határvidék nélkül Dél-Ázsiában. Az indiai szubkontinenst délről tenger, északról sűrű hegyvidék fogja közre, így teljes és tökéletes volt a védeleme. Asóka császár uralkodásától a dél-indiai birodalmiságig a helyi dél-ázsiai elit tudta, hogy az északi részen fenn kell tartani a határvidék szilárdságát és épségét. Jóval később, a Brit Kelet-indiai Társaság a 19. század elején jött rá ugyanerre a következtetésre. A szipoj-felkelés utáni korszakban (1860–1947) a biztonságpolitika folytatásaként saját érdekében a brit koronának muszáj volt ugyanezt a határvidék-politikát erősíteni. Azonban a függetlenség győztese, a szilárd mezopotámiai hátterű indiai elit első feladataként a belső kolonizációval foglalkozott, és a mai napig ezzel foglalkozik. Miért nem történt meg a visszatérés az északi határvidék kijelöléséhez és védelméhez? Vajon meddig tartható fenn ez a hozzáállás egy erős és agresszíven terjeszkedő Kínával szemben?

15:40–16:05 India és Kína farkasszemet néz a Doklam-fennsíkon (Róma Ádám egyetemi hallgató, ELTE BTK történelem mesterszak)

2017 nyarán egyik napról a másikra szembe került egymással a föld két legnépesebb országának hadserege a Bhután és Kína közötti vitatott hovatartozású Doklam-fennsíkon. Előadásom célja elhelyezni ezt az epizódot a két ország kapcsolatának jelene mellett múltjukban, hiszen mindkét ország emlékezetében él még az 1962-es háború, továbbá kitekinteni a valószínű közeljövőre. Miben más vagy miben hasonló ez a határvita, mint az 55 évvel ezelőtti? Milyen hatással lehetett Xi Jinping politikájára az ősszel rendezett 19. pártkongresszus? Minek köszönhető a határozott indiai fellépés a nemzetközi ügyekben? Mit gondol a harmadik fél, a kis himalájai ország, Bhután, az elefánt és a sárkány közé szorulva? És mindeközben hol volt a „világ csendőre", az Amerikai Egyesült Államok?

16:05–16:30 Banglades környezet okozta gazdasági nehézségei (Papp Bendegúz doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem)

Banglades a hozzá hasonló adottságokkal rendelkező országokhoz képest is rengeteg gazdasági problémával küzd 1971-es függetlenedése óta. Az ország fejlődési lehetőségeit alapvetően meghatározó infrastruktúrát, államigazgatást, gazdaságszerkezetet a szuverenitás elnyerése után az alapoktól kellett létrehozni. Az ország kezdetektől jelenlévő gazdasági nehézségei politikai, társadalmi, strukturális, illetve környezeti eredetűek; együttesen rendkívül komplex és nehéz feladat elé állítják a mindenkori politikai döntéshozatalt. Az előadás keretében a környezet okozta gazdasági nehézségek kerülnek tárgyalásra. A természeti katasztrófák és a klímaváltozás ugyanis elsődlegesen a mezőgazdaságot, az infrastruktúrát és a lakosságot sújtják, súlyos problémákat okozva a nemzetgazdaságnak és a társadalomnak is. A környezeti eredetű állandó fenyegetettség ráadásul nem kiiktatható, csupán kezelhető veszélyforrás, ami az ország fejlődési kilátásainak javulását is ellehetetlenítheti.

16:30–16:55 A Kínai–pakisztáni Gazdasági Folyosó (CPEC) biztonságpolitikai aspektusai: külső és belső kihívások (Günsberger Dóra tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

A 2015-ben meghirdetett CPEC projekt mindkét „örök barát" számára kiemelt jelentőséggel bír: a CPEC a kínai „Egy Övezet, Egy Út" terv zászlóshajóprojektje, míg Pakisztánban jelenleg a legnagyobb jelentőségű gazdasági fejlesztés és beruházás. Mindazonáltal már a CPEC földrajzi elhelyezkedése is számtalan biztonsági dilemmát sejtet. A projekt célja a pakisztáni–kínai határvidék összekötése az Arab-tenger partján fekvő Gwadar kikötővárossal, így a folyosó több lokális konfliktuszónán is keresztülhalad. A CPEC kivitelezésére azonban a labilis pakisztáni belbiztonsági helyzet mellett a fennálló bilaterális konfliktusok – például India és Pakisztán között – is hatással vannak. Az előadás célja, hogy bemutassa a projekt előrehaladását akadályozó külső és belső biztonsági kihívásokat, illetve rávilágítson a biztonsági dilemmákra adott válaszokra és megoldási kísérletekre, elsősorban pakisztáni kontextusba helyezve a felvázolt kérdéskört.

F SZEKCIÓ
BARÁTSÁGTALAN BARÁTOK KÖZT
111. terem
Elnök: Szakáli Máté

15:15–15:40 A „béke szigete" – Mongólia célkitűzései és szerepe a távol-keleti biztonságpolitikai konfliktusokban (Dr. Szilágyi Zsolt tudományos főmunkatárs, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet)

Mongólia az utóbbi évtizedekben mindent megtesz annak érdekében, hogy felkerüljön Ázsia politikai térképére. A mongolok keserű történeti tapasztalatokon keresztül tanulták meg a leckét, hogy nehezen megszerzett függetlenségüket csak abban az esetben képesek megvédeni, ha „láthatóvá válnak". A rendszerváltás óta eltelt évek kormányai, politikai pártjai belpolitikai kérdésekben gyakran egymással markánsan szembenálló véleményeket képviseltek ugyan, külpolitikai prioritásaik azonban igen hasonlóak voltak, így az elmúlt negyedszázad mongol külpolitikája meglehetősen egységesnek mondható. Ennek is köszönhető, hogy a gyakran jelentős biztonságpolitikai konfliktusokat generáló belső- és kelet-ázsiai térségben Mongólia a béke szigetének tekinthető. A mongolok tudatosan törekedtek a minél kiegyensúlyozottabb kapcsolatok kialakítására nemcsak közvetlen szomszédjaikkal, de a térség más államaival is. A mongol külpolitika jelentős programjai, akár az atomfegyvermentes státusz kialakítását, akár a harmadik szomszéd politikát tekintjük, mind-mind ezt a célt szolgálták. Hasonló okok vezérelték a mongol kormányt akkor is, amikor a kelet-ázsiai térség egyik „darázsfészkébe" nyúlva próbált és próbál beavatkozni az Észak-Korea által generált konfliktusba. Az előadás erről ad rövid összefoglalást, és megpróbál emlékeztetni arra, hogy néha talán érdemes azokra a területekre is figyelni, ahonnan semmi szenzációt nem hallunk.

15:40–16:05 Rodrigo Duterte elnök „független" külpolitikájának geopolitikai jelentősége az átalakuló nemzetközi rendszerben (Dr. Klemensits Péter szenior kutató, Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)

A hidegháború alatt a Fülöp-szigetek az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesének számított Délkelet-Ázsiában, de Rodrigo Duterte elnök hivatalba lépése következtében 2016 júniusától az ország a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb külpolitikát követ, melynek látványos eleme a Kínával és Oroszországgal való fokozott együttműködés. Az előadás célja, hogy bemutassa Duterte elnök „független" külpolitikájának lényegi elemeit és a Fülöp-szigetek külkapcsolataiban végbemenő alapvető fordulatot. Először az Egyesült Államokhoz fűződő ambivalens kapcsolatát, majd pedig a Kína felé fordulás politikáját elemzi, ezt követően a Fülöp-szigetek 2017-es ASEAN elnökségének jelentőségét ismerteti a Délkelet-Ázsiában zajló nagyhatalmi rivalizálás kontextusában. Az előadás konklúziója szerint az új világrend kialakulásával párhuzamosan a délkelet-ázsiai országok megpróbálják kihasználni a lehetőséget, és egyenlő kapcsolatok kialakítására törekednek az USA-val és Kínával egyaránt; Duterte külpolitikai fordulata pedig ennek jelenti a tökéletes példáját.

16:05–16:30 A dél-kínai-tengeri konfliktus Kína és a Fülöp-szigetek között (Stempler Ádám doktorandusz, ELTE BTK)

Az öttagú hágai Állandó Választottbíróság 2016. július 12-én ítéletet hozott a Fülöp-szigetek és Kína között több mint fél évszázada fennálló, a Dél-kínai-tenger területei körül folyó vita kérdésében, amely napjainkban is a térség egyik legmeghatározóbb konfliktusának számít. A második világháború alatti japán terjeszkedés következtében egyértelművé vált a Spratly-szigetcsoport stratégiai és geopolitikai fontossága, melynek birtoklására a Fülöp-szigetek szinte függetlenségének kinyilvánítása óta igényt tart. A konfliktus hivatalosan 1956-ban élesedett ki a két fél között, miután Kína kijelentette, hogy a Tomas Cloma által „felfedezett" szigetcsoport (Kalayaan) a fennhatósága alá tartozik. A mai napig kérdéses, hogy a nemzetközi jogszabályok, a tengerjog, valamint történelmi szempontok alapján melyik fél tart jogosan igényt a Spratly-szigetcsoport területére. A konfliktus kiélezettségét mutatja, hogy Peking továbbra sem ismeri el a Választottbíróság döntését, ráadásul egy esetleges háború lehetőségét is felvetette, amennyiben a Fülöp-szigetek ragaszkodik az ítélet érvényre juttatásához.

16:30–16:55 A rohingya válság és annak nemzetközi jogi kérdései (Papp Viktória Anna nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jogi szakértő, Antall József Tudásközpont)

A mianmari rohingyák ellen elkövetett atrocitások és az ennek nyomán kialakult migrációs válság közelmúltbeli eszkalációja miatt jelentős figyelem irányult a térségbeli humanitárius krízisre. A többségében muszlim rohingya kisebbség és a buddhista hadsereg, kormányerők és többségi társadalom közötti Rakhine állambeli fegyveres konfliktus miatt a de facto Aun Szan Szu Kji vezette kormány egyre nagyobb nyomás alá kerül. Az erőszakos eseményeket az ENSZ emberi jogi főbiztosa korábban etnikai tisztogatásnak nevezte, és az ENSZ jelenleg is vizsgálja, hogy emberiség elleni bűntettnek vagy népirtásnak minősülnek-e. Az előadás célja feltárni a válság körülményeit, valamint azt, hogy a rohingyák ellen elkövetett erőszakos cselekmények a nemzetközi büntetőjog hatálya alá esnek-e. Az előadás továbbá bemutatja, hogy milyen, elsősorban jogi eszközök állhatnak a nemzetközi közösség rendelkezésére a mianmari helyzet vizsgálatára és a fellépésre, annak ellenére, hogy Mianmar nem aláírója a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának.

ZÁRÓSZEKCIÓ: DZSUNGELHARC
110. terem
Elnök: Szilágyi Zsolt

17:15–17:40 Két veszélyzóna Kína körül (Juhász Ottó sinológus, volt kínai nagykövet)

A számos ázsiai területi vita és konfliktus közül a prezentáció kettővel foglalkozik, elsődlegesen kínai szemszögből vizsgálva őket. Az északkelet-ázsiai feszültség gócpontja a Koreai-félsziget, amelynek megosztottsága a második világháborúból fennmaradt élő kövület. Észak és Dél de jure hadban áll egymással. A térséghez érdekei fűződnek a szomszédos nagyhatalmaknak és az Egyesült Államoknak is. A helyzetet momentán Észak-Korea nukleáris ambíciói élezték ki. A probléma kezelése bonyolult, egyrészt a KNDK aggasztó csapásmérő potenciáljának növekedése, másrészt az érintett feleknek a probléma rendezéséhez fűződő eltérő érdekei miatt. A Dél-kínai-tenger térségének túlnyomó részére igényt tart a KNK (és Tajvan). A feszültségnek több gócpontja és számos érintettje van. Az egyik gócpont: egy területi integritással kapcsolatos kínai érdek és az amerikai stratégiai érdek ütközésének színtere, Tajvan. Területi viták gócai továbbá a szigetcsoportok, közülük aktuálisan kettő. Ezekben a KNK-n (és Tajvanon) kívül érintett még hat délkelet-ázsiai ország. Potenciálisan a legszenzitívebb pontok a tengerszorosok, amelyek hajózhatóságában a világ számos országa érdekelt. Mindkét térséghez stratégiai érdekei fűződnek Kínának és az Egyesült Államoknak. E feszültségek túlmutatnak a régió keretein, éleződésük fegyveres konfliktusba csaphat át. A helyzetet bonyolítja, hogy a nemzetközi politika kiszámíthatatlansági tényezője e két térségben is jelen van. Különösen veszélyes lenne a két konfliktus összekapcsolódása.

17:40-18:05 A rohingya kérdés történeti okai és lehetséges nemzetközi következményei (Dr. Rónaháti Cecília, külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

A mianmari politika az utóbbi években ismét a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került. A fejlődő délkelet-ázsiai ország előbb demokratizációjával, majd újabban, az ismételten fellángoló etnikai erőszak hullámmal hívta fel magára a figyelmet. Ez az etnikailag és nyelvileg is heterogén állam megkerülhetetlen fontosságú nem csak a délkelet-ázsiai regionális összefogás számára, de geopolitikai helyzete révén hagyományos szárazföldi kapcsolatot is jelent India és Kína között. Az Obama-kabinet külpolitikája támogatta Mianmar demokratizációját, ezzel alternatív utat is nyitva Kína felé a térség forrózónája, a szorosok és a Dél-kínai-tenger irányából történő megközelítéssel szemben. Azonban a Trump-adminisztráció – amely sem a regionalizmusokat, sem a multilaterális rendszert nem látszik támogatni – külpolitikájától nem várható, hogy fenntartja ezt a politikát. Ezzel párhuzamosan figyelhetjük meg a mianmari belpolitikai problémák felszínre kerülését, az etnikai konfliktusok kibontakozását, a demokratikus folyamatok elakadását és a világsajtóban nagy visszhangot kapó rohingya konfliktus újjáéledését. Jóllehet nem az Egyesült Államok az egyetlen résztvevője a Mianmar jövőjét is befolyásoló geopolitikai játszmának, ezért nem feledkezhetünk meg a Kínai Népköztársaság, India, Oroszország és az ASEAN érdekeiről sem. Az előadás nem csak az összefüggésekkel foglalkozik a nagyhatalmak geopolitikai érdekei és a mianmari belső feszültségek felszínre kerülése között, hanem az etnikai erőszakhullám belső okait is körvonalazza, illetve kísérletet tesz néhány elméleti megoldási lehetőség felvázolására.

18:05-18:30 A 21. századi távol-keleti feszültségek történelmi gyökerei (Nagy Gergely történész, XX. Század Intézet, doktorandusz, PPKE BTK)

Napjaink egyik leggyorsabban fejlődő térsége a kelet-ázsiai régió, mégis rengeteg kihívással áll szemben. A huszadik század folyamán az európai nagyhatalmak vezető szerepe a világpolitikában a világháborús pusztítások következtében megrendült. A Távol-Kelet országai ezzel szemben a huszadik század második felében példátlan gazdasági, társadalmi és katonai fejlődésen mentek keresztül. A térség egyes országai (például Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Indonézia, Taiwan vagy Kína) a világgazdaság és egyben a világpolitika meghatározó elemeivé váltak. A hidegháború végével és a Szovjetunió felbomlásával a Távol-Kelet országainak új kihívásokkal kell szembenézniük. A régió több állama között a 21. században megkezdődött egy „új versengés", hogy ki emelkedik ki a regionális hatalmi státuszból a világpolitika meghatározó irányítójává. Az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája gyökeresen megváltozott Donald Trump elnökké választásával, ami a térség hatalmi berendezkedését is alapvetően változtathatja meg. Napjainkban ez jól érződik az észak-koreai konfliktuson vagy a dél-kínai-tengeri területi vitákon. Előadásomban a térség napjainkban is tapasztalható feszültségeinek és külpolitikai kérdéseinek történelmi gyökereit és előzményeit szeretném bemutatni, illetve szeretnék kitérni arra, hogy történelmi tapasztalatok alapján a térségben milyen partnerség, milyen regionális rend képzelhető el a jövőben.

18:30-18:55 A szikh szuverenitás múltja és jövője (Szivák Júlia külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

Annak ellenére, hogy India és a terrorizmus kapcsán először a legtöbbeknek Pakisztán és a határokon átívelő terrorizmus jut eszébe, Indiának évtizedekig sokkal súlyosabb belbiztonsági kockázatot jelentettek saját nemzeti kisebbségeinek szélsőséges szeparatistái. A szeparatista mozgalmak közül elsőként a független szikh állam, Khálisztán létrehozásáért küzdő fegyveresekkel gyűlt meg a központi hatalom baja. A különböző szikh fegyveres mozgalmaknak köszönhetően Pandzsáb területe egészen az 1990-es évek közepéig konfliktuszónának számított, és csak komoly politikai és rendvédelmi erőfeszítések árán sikerült rendet teremteni a tagállamban. Fontos kiemelni azonban, hogy a radikális mozgalom legtehetősebb és legelhivatottabb támogatói a nyugat-európai és észak-amerikai diaszpóra tagjai közül kerültek ki, akik továbbra is Khálisztán megteremtését tartják a legfontosabb céljuknak – és bizonyos esetekben az erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza.

18:55-19:20 A pápua szeparatizmus (Szakáli Máté tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

Az ENSZ Dekolonizációs Bizottsága illetékesség hiányára hivatkozva idén szeptemberben visszautasította az Indonéziához tartozó Nyugat-Pápua és Pápua provinciák lakosságának 70 százaléka által az indonéz tilalom miatt titokban aláírt és kicsempészett petícióját, amely egy nemzetközi felügyelet mellett történő függetlenségi népszavazás megtartását indítványozta. A petíció felkérte a világszervezetet, hogy nevezzen ki egy különleges képviselőt a pápuák elleni emberijog-sértések kivizsgálására, helyezze vissza a terület hovatartozásának témáját a Dekolonizációs Bizottság napirendjére, továbbá biztosítson lehetőséget a lakosoknak önrendelkezési joguk gyakorlására. 1962-ben az ENSZ a teljes lakosság számára szabad és tiszta választást írt elő a terület jövőjéről, ám arra azóta sem került sor. Az előadás a pápua szeparatizmus okainak és céljainak áttekintésével törekszik a világ egyik legkevesebb médiafigyelmet és így közismertséget kapó konfrontációja kontextusának bemutatására.