Vonattal az út, főleg ha átszállással utazik az ember, elsőre borzasztónak hat. Majd' 4 óra a vonatút, aminek első szakasza mintha soha nem érne véget. Zalaegerszegen átszállás, és amikor már a vicinálison zötykölődtem Egerszeg és Őriszentpéter között, nem tudtam levenni a tájról a szemem. Félretettem Karl Ove Knausgård könyvét, amit nagyon szeretek, és csak néztem azt a sok zöldet, amit néha megszakított egy-egy fehérre meszelt apró állomásépület. A nyár, az erdők látványa, az utastársaim, akik a vicinálison hozzám hasonlóan bámultak kifelé az ablakon olyan hatást keltettek, mintha nem is vonaton, hanem moziban ülnénk. Mindannyian egyszerre voltunk nézői és szereplői ugyanannak a filmnek.
Szeretem a mozit. Nézni és csinálni is, habár csinálni keményebb időtöltés. Leginkább azért, mert - hogy a vonatos példánál maradjak - tele van átszállásokkal. A cél hiába ismert, az oda vezető út mindig kacifántosan alakul. Ebben az utazásban nem az a nehéz, hogy a célod elérd, hanem hogy képes legyél újra és újra útra kelni felé. Akkor is, ha a cél maga is veszni látszik. Elhinni azt, hogy a végeredmény a lényeg, és nem az a sok-sok gyötrelem, amit közben az ember megél.
Mert kit érdekel ma már, hogy pl. Luke Skywalker eredetileg Leia hercegnő idős segítője lett volna, és hogy a 'Csillagok háborúja' első szinopszisát két nagy stúdió is visszadobta, mert vacaknak és zavarosnak tartotta. Pedig ezek közül a Universallal Lucasnak élő szerződése volt az American Graffiti miatt.
A 2019-es tábor minden pillanata ugyanerről szólt. Mindenki varázslatos, misztikus és drámai célokról álmodott, és ahogy közeledett a célhoz, a valóság átrajzolta az álmokat. A filmvonat velünk zakatolt nyolc napon át, hogy a nyolcadik napra a gyöngyvásznon megjelenjen valami az álomból. Akkor és ott a táborban sokszor talán borzasztónak is tűnt ez a küzdelem. De most, hogy már túl vagyunk rajta, azt látom, hogy a tekintetekben szelídült a félelem. Mert csak elsőre hat borzasztónak az út, még ha átszállással utazik is az ember. Az érkezés mindenért kárpótol.
