Nagy Anna kormányszóvivő és Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár hivatalában fogadta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóit.

A Kommunikáció és Média Intézet Public Relations Műhelyének rendhagyó rendezvénye egyértelmű siker, amelyet nem csupán a Pázmányosokkal színültig megtelt kormányszóvivői terem bizonyít, hanem az is, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ezután más egyetemek hallgatóival is hasonló találkozókat kíván szervezni.

A kommunikáció mögött mindig lennie kell valamilyen tartalomnak - hívta fel többségében kommunikáció szakos hallgatóink figyelmét Kovács Zoltán, aki Nagy Annával közösen tartott műhelybeszélgetést a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban. A kormányzati kommunikáció szürke eminenciása szerint munkájuk egy olyan nehéz és összetett napi feladatmegoldást jelent, amelynek egyszerre része a kormányzati kommunikáció pozitív megjelenítése és a kríziskommunikáció, miközben végig szem előtt kell tartani, hogy nem egy pártot, hanem a kormányt képviseli - fogalmazott az államtitkár.

Bár hallgatóink előadásra érkeztek, Kovács Zoltán baráti közvetlenséggel, Nagy Anna pedig játékos formában, kvíz kérdésekkel igyekezett bevonni a közönséget, hogy minél közelebbről szemléltessék, mit jelent a kormányzati kommunikáció napi gyakorlata. A kormányszóvivő asszonytól a jelenlévők megtudhatták, hogy Bányász Rezső volt az első kormányszóvivő, aki egyszerre véste kőbe és szegte meg a szakma örökérvényű szabályát: a szóvivőnek sohasem lehet saját véleménye.

Anna elárulta továbbá, hogy Havas Henrik hat napjával a legrövidebb, míg Bórokai Gábor négy évével a leghosszabb ideig volt kormányszóvivő, illetve, hogy a legtöbbet a Gyurcsány-kormány „fogyasztott el” a kormány hangjából. A hallgatók kérdéseire válaszolva az előadók beszámoltak egy átlagos napjukról, mely - mint mondták - 24 órás állandó készenlétben telik, minden aktuális történéssel kapcsolatban felkészülten várva a kormányzat felől érkező feladatokat és az újságírók kérdéseit. A kormányszóvivő asszony legnehezebb élethelyzetnek azt tartja, hogy míg a politikusok között civilként, addig a civilek között már politikusként jelenik meg, ezért mintegy  átkötő kapocsként úgy kell tájékoztatnia, hogy az közérthető, tartalommal teli, és minden esetben hiteles legyen.