Egy történeti pragmatikai szakszemináriumon kezdődött el a kutatás, majd lett belőle konferencia-előadás, bemutató a Kutatók Éjszakáján, most pedig már olvasható itt:

https://www.jeny.szte.hu/index.php/jeny/article/view/JENY-2025-4-Nemesi_etal

A tanulmány a 16–17. századi magyar nyelvű szerelmes levelek kapcsolatra utaló (fatikus) elemeit vizsgálja, kiemelve a bennük foglalt üzenetek tárgyi, énmegjelenítési, kapcsolatkezelési és befolyásolási oldalát. Mind a nemzetközi, mind a hazai történeti szociopragmatikai szakirodalom nagy érdeklődést tükröz a misszilis műfaja iránt, amely formai kötöttségei ellenére nem áll távol a korabeli beszélt nyelvtől. Ez a kutatás gazdag példatáron keresztül mutatja be a levelekben megjelenő rituális és nem rituális kapcsolati tényezőket. A rituális elemek közé sorolja az emotív jelzőket tartalmazó megszólítások ismételgetését és variálását (az attitűddeixis más formáira is tekintettel), a keresztényi jókívánságokat, az egészség- és a hűségformulát, a gondoskodás, törődés megnyilatkozásait, a távollét miatti búslakodást/vigasztalást, a válasz és a viszontlátás sürgetését, a női-férfi társadalmi nemi szerepből fakadó alárendelődés és dominancia nyelvi szólamait, továbbá – az udvarlás időszakában, házasságkötés előtt, férfiak részéről – magát az udvarlást. A nem rituális elemek között a féltékenység, a neheztelés, sértődés és feddés, a humor és játékosság, valamint az intim megjegyzések vonják magukra a figyelmet. A részletes elemzés számos adalékkal szolgál a deiktikus kivetítés és az explicit/implicit nyelvhasználat előfordulásának okait illetően a beszédaktusok végrehajtása során, rávilágítva arra, hogy a levélben közvetített üzenet négy aspektusának hangsúlyeltolódásai hogyan tükrözik a kapcsolat érzelmi dinamikáját, a rituális és nem rituális összetevők azonosítása pedig hogyan járul hozzá a hajdani társadalmi normák, kulturális sajátosságok, kommunikációs gyakorlatok és arculatfogalom mélyebb megértéséhez.