Kolozsi Béla eredeti és utolsó éveiben is gyakorolt hivatása szerint orvos-pszichiáter volt, de az addiktológia, gerontológia, mentálhigiéné mellett évtizedeken át szociológusként, társadalomkutatóként, egyetemi oktatóként is tevékenykedett. A SOTE Magatartástudományi Intézetében és az MTA-n a társadalmi beilleszkedési zavarok, devianciakutatások úttörő képviselője volt. Több magyar felsőoktatási intézmény munkájában is részt vett részt, munkásságának utolsó évtizede Intézetünkhöz kötötte. Külföldön is tanított, volt a lyoni egyetem vendégtanára és oxfordi vendégkutató is. Száznál több tudományos publikációja visszatükrözi e szellemi gazdagságot.

A társadalomelméleti és kutatói tevékenységén túlmenően aktív közéleti szerepet játszott. Az MDF alapító tagjai közé tartozott, 1992 és '94 között a Külügyminisztérium stratégiai elemző és tervező főosztályának vezetőjeként tevékenykedett. 1999-től 2004-ig diplomáciai külszolgálati munkát vállalt hazánk szófiai nagyköveteként. Diplomáciai tapasztalatait is felhasználva oktatott Intézetünkben elsősorban a Balkánnal összefüggő tárgyakat. Életének utolsó percéig aktív maradt, utolsó közleménye a Polgári Szemle 2017-es különszámában jelent meg.