A SzeMun az ENSZ-nek egyfajta tudományos szimulációja a nemzetközi kapcsolatok, valamint a diplomácia iránt érdeklődő egyetemisták részére, melynek elsődleges célja, hogy fejlessze a résztvevők tájékozottságát, naprakésszé tegye az aktuális nemzetközi események ismeretéről, valamint elősegítse a hatékony kommunikációt a verseny folyamán a résztvevők között. A verseny alatt angolul kellett nemcsak beszélni, de írni és majdhogynem gondolkodni is, hogy a problémákat minél sikeresebben és lehetőleg minél hiánytalanabbul oldhassuk meg.

Idén a Kongói Demokratikus Köztársaságban dúló válság volt a tárgyalandó téma. Az öt fős társaságunk Olaszországot és Franciaországot képviselte a 4 nap során. A szervezők idén néhány újítással vártak minket: átalakították menet közben a bizottságok napirendjét azáltal, hogy különböző diplomáciai eseményeket kreáltak, ezzel is növelve a feszültséget azért , hogy még életszerűbbé tegyék az egész versenyt, próbára téve bennünket, hogy éles helyzetben, amikor nincs lehetőség felkészülni, mennyire tudnánk helytállni.

A 4 különféle bizottság eleinte külön ülésezett és próbáltak az előre megszerzett információkból megoldást találni a legkülönfélébb helyzetekre. Így a Biztonsági Tanács a bányászat -és az ásványkincs termelés körüli konfliktusokra keresett megoldást, az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) egy központi kormányzás létrehozásán fáradozott, a Békefenntartási Műveletek Főosztálya (DPKO) a kelet-kongói ENSZ misszió (MONUSCO) hatékonyságának vizsgálatát végezte, míg az Emberi Jogi Tanács a „nemi erőszak, mint háborús fegyver" elítélését tűzte ki célul maga elé. Mikor már úgy éreztük, hogy mindannyian megtaláltuk a megoldást a bizottságunkban, a szervezőknek köszönhetően olyan intenzív és izgalmas élménysorozatok elé nézhettünk, amiről addig csak az Interneten olvashattunk, vagy a TV-t nézve láthattunk. Egy túszejtésnek induló eseményből véres polgárháború veszélyével fenyegető helyzettel kellett szembenéznünk, melyet közös erővel, a Közgyűlést összehívva igyekeztünk megoldani. Az egyes országokat képviselő delegáltak sokszor olyan mértékben beleélték magukat a szerepükbe, hogy a többi résztvevő is kezdte azt érezni, hogy valóban: bármelyik pillanatban egy kontinensekre kiterjedő háború kitörésének veszélye áll fenn.

Az utolsó napra természetesen sikerült megoldani minden problémát, értékes tapasztalatokkal és határokon átnyúló kapcsolatokkal (barátságokkal) gazdagodva térhettünk haza. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Nemzetközi Tanulmányok Tanszéknek a támogatását, valamint (de nem utolsó sorban) Kiss Amarilla tanárnőnek a segítségét, mely elengedhetetlennek bizonyult a felkészülés során.