Mindig is nagyra becsültem Margaret Thatchert. Mint a XX. század leghosszabb ideig hatalmon lévő brit miniszterelnöke, és mint az egyetlen nő, aki ezt a tisztséget betöltötte, személyében cáfolta azt a nézetet, hogy bizonyos szerepeket csak az egyik vagy a másik nem tölthet be sikeresen. Mivel érdeklődéssel követem munkásságát, örömmel láttam, hogy a Danube Institute előadást szervez Lady Thatcherről és külpolitikájáról.
A meghívott előadó Christopher Collins volt, a Margaret Thatcher Foundation igazgatója, aki 1992-től kezdve együtt dolgozott Lady Thatcherrel, és ő szerkesztette emlékiratait. Az alapítvány segítette az Oxfordi Egyetem által összeállított CD terjesztését, amely Thatcher összes nyilvános felszólalását tartalmazza, összefoglalását adva politikai gondolkodásának és cselekedeteinek. Az alapítvány honlapján e dokumentumok nagy részét igyekeznek online is elérhetővé tenni.
Az előadás anyagát azok az újonnan nyilvánosságra hozott dokumentumok képezték, amelyek brit, amerikai és magyar archívumokból származnak, és az angol, illetve az amerikai kormány Magyarországhoz való viszonyulását vizsgálják.
Az 1981. december 13-án bevezetett lengyel statárium után a nyugati blokk figyelme Magyarország felé fordult. Azon tanakodtak, hogy vajon itt is hasonló intézkedések kerülnek-e bevezetésre. Ez a kérdés megosztotta a Nyugatot: az amerikaiak szankciókat akartak bevezetni, amit Thatcher hevesen ellenzett. Az ilyen megtorlások a lengyel állam összeomlásához vezettek volna. Véleménye szerint, ha az egyik kelet-európai ország összeomlik, az a többit is magával rántja, és nem tudhatják, hogy ennek milyen következményei lesznek a Nyugatra nézve. Ilyen intézkedések helyett inkább azt kellene vizsgálni, hogy a keleti blokk országai közül melyek szimpatizálnak a Nyugattal.
Újraválasztása után Thatcher úgy döntött, felülvizsgálja a brit külpolitikát, és megpróbál rugalmasabb módon cselekedni. Mivel az Egyesült Államokban választásra készültek, a Szovjetunió válsága pedig egyre inkább megmutatkozott, úgy érezte, esélye van nagyobb befolyást gyakorolni az események alakulására. Angliában egy KGB ügynököt fogtak el, akinek az volt a feladata, hogy felderítsen egy esetlegesen készülőben lévő nyugati nukleáris támadást a Szovjetunió ellen. Thatcher úgy gondolta, hogy ha a szovjetek ennyire félnek, szükség lenne némi változtatásra, és jobb kapcsolatot kellene kiépíteni a keleti területekkel.
1984-ben elfogadta a régóta fennálló magyar meghívást. Ő volt az első brit miniszterelnök, aki Magyarországra látogatott. Nézetei szerint az, hogy ilyen jelentős ideológiai eltérések vannak a két blokk között, még nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk meg egymás mellett élni. A különbségeket azonban nem elrejteni kell, hanem nyíltan felvállalni; nem kívánt második Kissinger lenni, aki a kapcsolatokban csupán cinikus politikusok játszmáit látja.
Látogatása után Lady Thatcher Brugge-ben tartott beszédet, ahol kiemelte, hogy az Európai Közösség nem csak a Nyugatot jelenti, ez csupán egyfajta megnyilvánulása az európai identitásnak, de nem az egyetlen. Varsóra, Prágára és Budapestre mindig európai nagyvárosokként kell tekinteni, és nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok az európai értékeknek köszönhetően vált a szabadság védelmezőjévé.
Mr. Collins előadása rendkívül szórakoztató és „hallgatóbarát" volt, és úgy vélem, mindannyian hasznos, új információkat kaphattuk a történelem eme időszakáról.
Rózsa Kitti, Politológia BA
