Egy harmadéves, tervekkel teli, tettre kész demonstrátor, aki nem csak szakjának ügyeit intézi, de szívügye, hogy az egyetemen tanuló hallgatók úgy érezzék, hogy egy nagy, közös kollektíva részei. Metz Rudolf Tamással beszélgettem.

Miért vállaltad a demonstrátori feladatot?
Két fő oka volt annak, hogy jelentkeztem: az első, hogy a jövőben tanítani szeretnék és szívesen végeznék tudományos munkát is. Demonstrátorként fontos tapasztalatokat szerezhetek, amelyek később ezeken a területeken jól jöhetnek: részt vehetek oktatásszervezésben és közösségépítésben. A másik pedig, hogy én, mint (a jövőben) politikából - politológiából élő, hiszek abban, hogy a kollektivitás a demokrácia alapja. Ezt szeretném építeni és szolgálni. A bolognai rendszer miatt ma az egyetemeken a hallgatók nincsenek olyan szoros kapcsolatban, mint pár évvel ezelőtt. Ezért is fontos a közösségszervezés.

Ez a magyarázata annak, hogy nem csak a Politológia Tanszéken belül szerveztek eseményeket?
Igen, e mögött alapvetően az építés szándéka állt. Egyrészt tudni kell, hogy a politológia egy kicsi szak, az egyetemen összesen körülbelül 50 politológus hallgató tanul. Amilyen programokat tervezünk, ahhoz ennél több emberre van szükség. Másrészt szeretném, hogy a társadalomtudományi szakok hallgatói – nemzetközi tanulmányok, kommunikáció, szociológia és politológia - szorosabb kapcsolatban lennének, hiszen tudományaink „egy tőről fakadnak”.

Következzen egy kis kedvcsináló! Konkrétan mit szeretnétek megvalósítani?
Jelenleg a nehéz kezdet időszakában vagyunk. Szeretnénk a szakok között elterjeszteni a nálunk idén – sikeresen - debütált mentorprogramot, amelynek keretében az elsősöket integráltuk be az szak és az egyetem közösségébe. Ezen kívül novemberben hagyományteremtő szándékkal megrendezzük a filmklubot és a T-szakosok éjszakáját. A filmklubot havonta, a T-szakosok éjszakáját pedig évente vagy félévente szeretnénk megrendezni.

Mit takarnak ezek a rendezvények?
A „Polfilmklub” egy maratoni, egész estés filmvetítés, ahol különböző tematizált filmcsoportokat mutatunk be. Fő témánk, hogy hogyan festi le a művészet, ezen belül a filmművészet a kommunizmust, a jobboldali diktatúrákat és a demokráciát. A szombaton sorra kerülő T-szakosok éjszakája egy egész estés buli, célja, - ahogy már mondtam – hogy a (társadalomtudományokat tanuló) hallgatók között szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Külön szólnék idei legnagyobb programunkról, ami egyben a tanszék fennállásának legnagyobb dobása lesz. „Mi fán terem a politikai elemző?” című szakestünkre három ismert politológust hívtunk meg: Török Gábort, Gíró-Szász Andrást és Mráz Ágostont. A híres, sikeres szakemberek bemutatásával a diákokat motiválni szeretnénk a minél jobb teljesítményre. Minden programunkra szeretettel várunk mindenkit!

Vállaltál ezen kívül más pluszfeladatokat is?
Igen, mert szeretek minél több feladatot elvállalni, bár ezek sikeres végrehajtásához néha erőn felül kell teljesíteni. Most épp a TDK-ba vágtam bele: témám a dél-tiroli autonómia, mint utópia. Lényege, hogy bemutatom Dél-Tirolt egy olyan kontextusból, ami a témában fellelhető irodalmakból hiányzik, tehát új megközelítést alkalmazok kutatásomban.

Harmadévesként nem érzed túl soknak az elvállalt feladatokat?
Lehetne azt mondani, hogy: „Miért csináljam ezeket? Hiszen se fizetést se komolyabb tudományos elismerést nem kapok érte.” Az életben gyakran tapasztalom, hogy ha én nem csinálom, akkor senki más nem fogja megcsinálni. Szerencsére van egy csapat, akik segítségemre vannak ebben a munkában: segéddemonstrátorként Földi Bence Gergely, aki a marketing valamint a szakos könyvtár ügyeit intézi, többek közt szeretné elérni a könyvek digitalizációját. Demonstrátortársam Kiss István, akivel megosztjuk a napi teendőket és a programok szervezésében is együtt tevékenykedünk. Ki kell még emelni felelős oktatónkat, Kántor Zoltánt, aki lehetővé tett szakunkon egy interaktív párbeszédet tanárok és diákok között. Közös brainstormingok segítségével próbálunk új innovatív ötleteket kitalálni, amellyel különlegessé, piacképesebbé tehetjük szakunkat.

Idén nyáron diplomázol. Mik a további terveid?
Feltétlenül szeretnék az MA képzésben továbbtanulni. Sajnos erre a Pázmány politológia szakján jelenleg nincs lehetőség, ezért egy pesti egyetemen szeretném elvégezni a mesterképzést. Később külföldi kutatómunkát akarok végezni, majd – amint már elhangzott – tanítani vagy kutatni szeretnék. Munkásságommal a magyar politikai életet és társadalmat kívánom szolgálni.

Végezetül egy játékra invitállak. Mondok neked öt szót, és kérlek, oszd meg velem a gondolataidat ezekről!
Politológia: Az életem és a hobbim. Itt a Pázmányon két szerelembe estem egyszerre. Az egyik maga az egyetem. A másiknak van egy rövid története: amikor nyílt napra jöttem, az első szaktájékoztatóm a politológia volt. Balázs Zoltán tanár úr mutatta be a szakot. A politika, a politikatudomány szerelem volt első látásra.
Tanítás: Számomra kiemelt fontosságú, leginkább az oktatáspolitika érdekel. Erről írom szakdolgozatomat is. Hiszek abban, hogy egy csoportot, kollektívát, társadalmat jobbá lehet tenni oktatással és neveléssel. Legfőbb célom, hogy a tanításon keresztül én is ezt tudjam tenni.
Közösség: A másik legfontosabb dolog az életemben, mindig ennek az érdekeit akarom nézni. Bármilyen feladatot végzek el, mindig nagy jelentőséget kap. Hiszek abban, hogy az önrendelkezés és a demokrácia alapja a közösség.
Foci: Nos a magyar focival az a helyzet, hogy minden válogatott meccset végigizgulok, majd utána eldöntöm, hogy nem nézem meg többet. De ezt mindig eljátszom. Egyébként része az életemnek, ha tehetem, sokszor játszom is.
Zene: Egy újabb nagy szerelem. Hosszú évekig zenéltem és írtam is zenéket. Jelenleg a politológia mellett elhomályosult a jelentősége, de szeretnék valamikor visszatérni a gitárom mellé. Ennek ellenére nem telik el úgy nap, hogy ne hallgatnék valamilyen zenét. E nélkül üresek és unalmasak lennének hétköznapjaim.

Fotó: Batka Máté