„Vivé Jézus Anyját mind testével együtt,
Dicső Mennyországba, hogy vigadjon együtt..."1
Áprilisi zarándok- és tanulmányutunk, illetve hazalátogatásunk Csíksomlyóra
Bíró Bence
„Természettől fogva arra hajlik minden teremtett lény, még az oktalan állat is, hogy kellemes és hasznos dolgokban lelje kedvét, s hogy ezeket meg is kívánja."2 – kezdi Comenius A világ útvesztőjét és a szív paradicsomát. Szívből remélem, hogy korunk embere, akár ha oktalan állat is, hajlik a szép felé. Két buszra való társaságunk (a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium és Egyházzenei Szakközépiskola, a Gödöllői Kántorátus, valamint a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK és az LFZE–Zeneakadémia Népzene Tanszék népi ének szakirány diákjai, tanárai) eme jubileumi, szentévi zarándoklattal lehetőséget kapott, hogy felismervén a jót, s tőle megkülönböztetve a rosszat, életében döntést hozzon. Döntést arról, hogy hova kíván csatlakozni; ahogy ezt az 1377. évi Laurentius-krónika szerint az oroszok is megtették Vlagyimir kijevi nagyfejedelem vezetésével a X. században. Elmentek amarra – „nem jó az ő törvényük", elmentek emerre – „semmi szépséget nem találtunk". Elmentek görög földre, és azt jelentették haza: „Aki egyszer megízlelte az édeset, a keserűt nem kívánja többé. Nem maradhatunk tovább a pogányságban!"3
Április 23-án, csütörtökön indultunk Medgyesy S. Norbert tanár úr vezényletével. Utunk fontos megállója volt Nagyvárad, ahol már a két társaság közösen tudta köszönteni a Székesegyházban az égi király hívét, Szent László királyunkat és megtekinteni a Szent László-herma másolatát a gazdag kincstárral együtt, Kristófi János székesegyházi karnagy úr vezetésével. Csoportunkat Böcskei László nagyváradi püspök úr is köszöntötte. A váradi Kanonok sorról és a barokk Püspöki Palotától tovább indulva, szorított tempóban értünk Csíksomlyóra, ahol rögtön alvásba fogtunk. Útközben zeneakadémista népzenészeink vezetésével azoknak a tájaknak a népdalait énekeltük, amelyeken éppen áthaladtunk.
Pénteken, Szent György napján már nyugodalmasabb nap várt ránk. Reggel a Kegytemplomban helyi népénekekkel és imádságos lelkülettel köszöntöttük Babba Máriát és érintőztünk az idén 500 esztendős Kegyszobornál. Ezt követően a Boldog Özséb Színtársulat megkezdte véget nem érő próbáit Barta Árpád rendező úr vezetésével, miközben a nem szereplő kollégák Martí Tibor tanár úr vezetésével a Kis-Somlyó-hegyre (Salvator- és Szenvedő Jézus-kápolna, Hármashalom-oltár) és a somlyói nyeregbe látogattak el. Napunkat ekkor már nem csak alvással, hanem koccintással, éjszakába nyúló együttléttel, szórakozással töltöttük.
Szombaton az LFZE–Zeneakadémia Egyházzene Tanszéke is csatlakozott hozzánk a harmadik autóbusznyi emberrel. E napon Somlyó és Szereda szellemi kincstára nyílott meg előttünk. Délelőtt az 1980-ban, a Kegyszobor alatt megtalált Csíksomlyói (XVI. sz. eleje) és Kájoni Cantionalet (1676, 1719, 1805) foghattuk kezünkbe, lapozgathattuk a kéziratos Kájoni-Hymnariumot (1659–1677), a csíksomlyói iskoladrámák (1721–1785) kéziratgyűjteményét és Losteiner Leonárd erdélyi ferences rendtörténeti Chronologiáját 1776–1777-ből. Márk József ferences páter szemtanúként mesélte el a könyvek fellelésének (1980, 1985) történetét. Ezt követően Szeredába utaztunk, ahol a Mikó-várban berendezett Csíki Székely Múzeum kiállításait tekinthettük meg: a tárlókban életre kelt a helyi hagyományos élet, a 17. századi Mikó-vár és közelebbről láthattuk azt a felbecsülhetetlen értékű szakrális kincset, amelyet ott felhalmoztak. Délután a csíkszereda-csibai Szent Lőrinc-templomban megrendezett műhelykonferencián vettünk részt. Ezen a délutánon találkoztak a délelőtt megtekintett írott források az élő, elsősorban népzenei hagyománnyal. Geréd Vilmos karnagy úr (Gyulafehérvári Érseki Hittudományi Főiskola) népének-történeti, majd Németh István népzenegyűjtő, tanár úr (MTA BTK Zenetudományi Intézet) előadását hallgattuk meg – hangzó népzenei felvételekkel bőven illusztrálva. Havas Gyöngyvér kisasszony, hallgatótársunk a művészettörténész szemével ismertette a Csíksomlyói Kegyszoborról szóló tudnivalókat. Réger Ádám irodalomtörténész úr, PhD-hallgató a néhány órával korábban eredetiben megtekintett Kájoni Hymnarium felépítéséről osztotta meg legújabb kutatási eredményeit. Este a Kegytemplomban az új, Énekek Szent István király tiszteletére című könyvet és CD-t ismertette szerkesztője, Medgyesy S. Norbert. A könyvbemutatót a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék népi ének szakos növendékei és végzett népdalénekesei illusztrálták. Államalapító Királyunk énekes dicséretébe mi is bekapcsolódtunk! A prezentációt a Gödöllői Kántorátus által énekelt polifon vesperás követte Kocsis Csaba karnagy úr vezetésével. Ahogy az orosz követek írták: „Szavakkal elmondani nem lehet... szépségét elfeledni sosem tudjuk."
Április 26-án, Húsvét negyedik vasárnapján letérdeltünk és sírtunk. Délelőtt 10 óra 30 perctől ünnepi szentmisét celebrált útitársunk, Balogh P. Piusz, gödöllői premontrei kormányzó perjel, egyházzenész, karnagy és zongoraművész. A záró áldást követően előbb a Gödöllői Kántorátus és az egyházzenészek középkori liturgikus játéka következett az angyali üdvözletről, majd Szűz Mária és Erzsébet találkozásáról. Ezt követően a mi, 250–270 éve soha el nem játszott, most hazavitt, Actio Szűz Mária mennybevételéről című, eredeti, XVIII. századi csíksomlyói misztériumjátékunk. A Boldog Özséb Színtársulat méltó és átélt játékától zengett a templom, és zengett a szívünk. Szomorúan szép volt Mária halála és csodálatos volt a valódi Napbaöltözött Asszony lábánál a darabban képe, karunk volt hallgatója, Kucséberné Farkas Mirtill tanárnő, aki immár családja körében érkezett az ősi kegyhelyre. Az előadást Muckenhaupt Erzsébet csíkszeredai könyvész-muzeológus, a kéziratok egyik megmentője is megcsodálta, a Duna TV felvételt készített róla. Később délután, azután egész este, végig hajnalig szólt a zene, szállt az énekszó a Kis-Somlyó-hegy alatt.
A hétfői, utolsó csíki napunkon nagyobb, egész napos kirándulást tettünk. Reggel a csíkdelnei templomot látogattuk meg, ahol az uralkodó Krisztus és az együttszenvedő Mária keresztjét, egy nemrég felújított fújtatós orgonát és a gótikus ívek alá szépen illő, 1675-ből való barokk szárnyasoltárt csodáltuk meg. Madéfalván a felújítás alatt álló, az 1764-es mészárlásra emlékező emlékmű előtt Brunczvik Tímea kisasszony, hallgatótársunk beszámolóját követően csoportképet készítettünk. Ebédidőre már a tusnádi Szent Anna-tónál voltunk, ahol Bedők Péter urammal meg is feredtünk, ezáltal is adózva Medgyesy tanár úr régi testneveléstanára, Hidi Ernő előtt. A jelenleg Kézdivásárhelyhez tartozó Kantán, a buszon, illetve a gelencei erődtemplom előtt a végig velünk utazó Kilián István professzor úr előadását hallgattuk a helyi iskoladrámákról és a kantai minorita iskola történetéről. Kézdivásárhely lesújtó állapota ellenében a magyar szívnek kárpótlás volt Gelence. A gyönyörűen fennmaradt, XIV. századi Szent László-, passió-, Alexandriai Szent Katalin- és Utolsó ítélet-freskóciklusok és a kazettás mennyezet (XVII. sz.) olyan csodát jelentenek, amelyek mindannyionkkal örökre eljöttek, velünk maradtak. A gelencei templomban – az épülettel egyidős és lelkületéhez illő – archaikus népi imádságok, népballadák és közösen zengett népénekek hangzottak el, a freskók tematikáját követve. Este ünnepélyes vacsorát ültünk, és utolsó éjszakára is szép mulatságot tettünk.
Kedd reggel elbúcsúztunk Babba Máriától, majd buszra ültünk és hátat mutattunk Somlyónak; akkor, amikor még legalább egy hetet kellett volna maradnunk. Az igazság az, hogy mi ott ki voltunk szakadva a valóságból, a való életből: egy múltbeli és mennyei (remélhető jövőbeli) álomban éltünk. És amikor az ember szép álomból ébred, nem akarja, hogy vége szakadjon. Visszafele úton megálltunk két órára Kolozsvárott, ahol lakik egy mészáros. A Szent Mihály-plébániatemplom, a híres Mátyás-szobor, a főtéri paloták és Hunyadink szülőházának megtekintése után pár türelmes és szerencsés ember Orbán Szabolcs atya, a Szent István királyról nevezett erdélyi ferences tartomány elöljárója vezetésével bejuthatott a ferences kolostor épületébe, ahol a refectoriumban – Kolozsvár legrégibb épületeként! – megtekinthette a legyezős gótikát. Töredelmesen megvallom, én Zágorhidi Czigány Bertalan urammal a Bulgakov Kávézóba jutottam el, de egy Üdvözlégyre még tiszteletünket tudtuk tenni a kolozsvári jezsuitáknál (piarista, ma egyetemi templom) őrzött, Füzesmikoláról származó, könnyező Mária-ikon előtt is. Fáradtan, de a Szentlélekkel túláradtan érkeztünk vissza a későesti órákban a székesfővárosba, majd egyetemi városunkba, Piliscsabára. Szeretnék köszönetet mondani Mészáros Rebeka kisasszonynak, Medgyesy S. Norbert és Barta Árpád uraknak azért a sok jóért, amit nekünk adtak. Az Isten áldása rajtuk és rajtunk! Emellett köszönjük a PPKE BTK HÖT anyagi segítségét is utazásunkhoz!
Összefoglalva tehát, utazásunk kettős koronája a BÖSZK által előadott misztériumjáték Mária mennybevételéről és a gödöllőiek Angyali Üdvözlete volt, amelyen az ékkövek a kegytemplomi közös vesperások és az alkalomra készült, 59 éneket tartalmazó Gemmata – Igazgyöngyök Csíksomlyó kincsestárából útikönyv voltak. Ezek nem másba, hanem a latin liturgia igazi formájába és a helyi szakrális néphagyomány legértékesebb történeti rétegébe engedtek számunkra betekintést, amely szépségében méltán vetekszik keleti párjával, amit Vlagyimir követei megtaláltak maguknak. S kérdi az ember magától, hogy mi a döntése: maradsz-e a keserűnél, vagy inkább az édes mézet kívánod? Maradsz-e a pogányságban, a kárhozatos tűzben, vagy eljössz az örök üdvösségre? Ezt a döntést mindenki magának hozza meg, magának választ utat hazafelé, a szív paradicsomába, és onnan a Paradicsomba. Csíksomlyóra hazaértünk, leborultunk Mennyei Anyánk lábaihoz, de a mi feladatunk és küldetésünk, hogy a lelkünkben otthon maradjunk. Magunk maradjunk.
Az eseményről az Élő egyház adása is beszámolt, ez itt tekinthető meg, Lengyel Péter képei itt és itt, Orbán Domonkos képei pedig itt találhatóak.
1 Kájoni Cantionale, 1676; Valaszta az Isten magának hiveket..., 17–18. vsz. Kiadta: DOMOKOS Pál Péter: „...édes Hazámnak akartam szolgálni..." Bp., 1979. Nr. 489. pag. 747.
2 Johannes Amos COMENIUS: A világ útvesztője és a szív paradicsoma. II. kiadás. Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1990.
3 A Laurentius-krónikában lejegyzett történetet Dr. Korzenszky Richárd OSB, tihanyi perjel említi a GOGOL Elmélkedéseinek magyar fordításának előszavában. Így az idézetek ebből a kiadásból származnak. Gogol, N. V.: Elmélkedések az isteni liturgiáról. Tihanyi Bencés Apátság, 2011.
