Siemianczuk professzor előadásában Báthory István emlékezetéről és annak a különböző művészeti ágakban és irodalmi művekben történő megjelenéséről halhattak a jelenlévők. Az előadó megkülönböztetett figyelemet szentelt Báthory oktatás és reformpolitikájának, különösképpen az uralkodó és a jezsuita rend kapcsolatának. Siemianczuk kiemelte, hogy a jezsuita módszer terjesztése mind a lengyel-litván, ukrán és belorusz területeken nagyban hozzájárult a térség kulturális fejlődéséhez. Báthory koncepciója szerint minden régióba szükségeltetettet legalább egy akadémia létrehozása, amelynek alapjául a jezsuiták magas színvonalú oktatási struktúrája szolgált. Az akadémiai rendszer szellemi központjának a krakkói egyetemet szánta az uralkodó. A Jezsuita rend aktív támogatása mellett, amely megnyilvánul a kollégiumok és főiskolák patronálásában is, az uralkodó a más vallási felekezetekkel toleráns politikát folytatott.
Az előadó külön kiemelte Báthory sikeres Oroszország elleni hadi vállalkozásait, amelyet az emlékezetpolitika kontextusában is tárgyalt. A sikeres expanzió, amelynek következtében Oroszország egy rövid időre kiszorult a Baltikumról, más és más megítélés alá esik a lengyel, illetve az orosz és belorusz történetírásban. A lengyel szempontból dicsőséges eseménysort Jan Matejka és Smokowski művészetének példáján keresztül tárgyalta az előadó. Mindkét szerző alkotásaiban a „szarmata" eszményt megjelenítő ideálalakként ábrázolta Báthoryt. A lengyelek számára a szarmatizmus az orosz, illetve a germán hatás ellenpólusaként jelent meg az eszmények világában. Az orosz és belorusz történetírásban az uralkodó megítélése negatív fennhangot kapott, amiben jelentős szerepe volt a kommunista diktatúra sajátos emlékezetpolitikájának. Az orosz ábrázolásokban a lengyel nép mint gonosz és bűnös nemzet jelenik meg.
Báthory levelezéséből az előadó szerint kitűnik, hogy a sikeres orosz hadjárat után a külpolitika fókusza az Oszmán Birodalomra helyeződött át, azonban halála megakadályozta egy esetleges Portaellenes politika létrejöttét.
Siemianczuk szerint Báthory személyének vizsgálatára egy nemzetközi kutatócsoport felállítására lenne szükség, hiszen tudományos igényességgel csak magyar nyelven jelentettek meg monográfiát a közép-kelet-európai jelentőségű uralkodóról.