2019. február 26-án, karunkon tartott előadást Dr. Kása Péter, az Eperjesi Egyetem Közép-európai Tanulmányok Tanszékének munkatársa.

Kása Péter előadásában arról beszélt, hogy Szlovákia (Szlovák Vidék, Szlovák Föld, „Ober Ungarn") évszázadokig csak egy elképzelt etnikai közösség volt, saját politikai és állami szervezetek nélkül és egy gazdasági alappal. A szlovák nemzeti mozgalom a felvilágosodás korában kezdett kialakulni. A 18. század közepe óta a szlovák elitek, akik folyamatosan védték a szlovák etnikum őshonosságát, saját tradícióit, kultúráját és nyelvét, a hagyományos és működő császári és királyi intézmények (a bécsi vallási törvények és a magyar törvények) elismerését is élvezték.

A kultúrák nyílt párbeszéde erős nemzeti monológokká alakult és a nemzeti egység és kizárólagosság vált hangsúlyossá. Az etnikai közösségek nyelve atomizáló, differenciáló és körülhatároló hatással bírtak a „Mi (saját) és Ti (idegen)"-elv alapján. A közös és kodifikált nyelv kollektív mércét teremtett és a nemzeti egység, kollektív öntudat és kollektív önmeghatározás szimbólumává vált.

Az előadás a Visegrádi Alap által támogatott Collegium Carpaticum, nemzetközi együttműködési program keretein belül valósult meg.