Szeptember és október hónapokban több múzeumba ellátogattunk a „Kiállítástörténet a wunderkammertől a világkiállításig” nevű óránk keretén belül. A szombathelyi Savaria Múzeumot a specializáció hallgatóival együtt, Molnár Péter tanár úr szervezésében kerestük fel.

2016. október 15-én szombat reggel a Keleti pályaudvarról indultunk Szombathelyre, ahol Bíró Szilvia régészasszony mutatta be nekünk az Iseum kutatásának történetét, majd vezetett végig a Szent Márton és Pannonia című kiállításon. A Savaria Múzeum után közösen ebédeltünk, majd egy kisebb séta után a Vasi Múzeumi Látványtárban tanultunk a látványtár szerepköréről, jelentőségéről.

Iseum

A Római Birodalom harmadik legnagyobb Iseuma Pannionia provincia területén, Savariában került megépítésre. Csak Alexandriában és Rómában van nagyobb Isis szentély, mint itt. Az Ízisz istennő tiszteletére emelt szentély a városfalon kívül, a Borostyán-út mentén helyezkedett el. A Krisztus utáni tízes évekből már feljegyzések vannak rá, hogy a római hadsereg felvonulási útvonala haladt át a városon. A Borostyán-út idővel infrastruktúrát igényelt, így kereskedőtelepek jöttek létre Savariában.

Savaria „colonia” rangot kapott Kr.u 43-ban Claudius császártól, aminek a népességét veteránok letelepítésével növelte. Savaria városa Róma mintájára jött létre, ugyanazok a térépítészeti elemek voltak jelen, mint amik eredetileg Rómában voltak (Forum, Capitolium…) ezért nevezzük „Pici Rómának”. Ma Szombathely a leggazdagabb római kori lelőhely Magyarországon. Ízisz istennő az egyiptomi misztériumvallás szerint termékenységistennő volt, így a Múzeum területén lévő kút szimbolizálja a termékenységet, a Nílus vizét.

A Iseum kutatástörténete Wessetzky Vilmos előremutató jóslatával kezdődött, majd 1955-ben Szentléleky Tihamér vezetése alatt kezdték meg a régészeti feltárást, amely 1961-ig tartott. A kutatástörténetet bemutatja, hogyan vált egyre megalapozottabbá Wessetzky Vilmos jóslata. Az előkerülő gránitoszlop töredékek, az Anubisz-relief, illetve egy építészeti ásáskor felszínre hozott márvány faragvány kétségtelenné tette a kultuszhelység létezését. Fényképek, rajzok, levelezések és feljegyzések alapján pontosan nyomon követhető a feltárás folyamata.  A feltárt márványfaragványokat vasbetonba öntötték, amely hamar korszerűtlenné vált és átalakításra szorult. Az Iseum területét ekkor rendezvénytérként használták, ahol különböző zenei esteket rendeztek, előadták Wolfgang Amadeus Mozart Varázsfuvoláját, Plautus Amphitruóját és az Iphigeneiát is. 2001-ben nagyobb rekonstrukció vette kezdetét, melynek keretében a márványfaragványok is méltó helyet kaptak. 2011-ben nyílt meg a kíváncsi látogatók előtt a Savariai Iseum.

Bíró Szilvia régészasszony részletekbe bocsátkozva, egyes érdekességekre különösen felhíva figyelmünket mindnyájunk számára izgalmassá tette a kutatástörténetet, amiből nagyon sokat tanulhattunk.

Szent Márton és Pannonia

 Az Iseum megtekintése után Bíró Szilvia körbevezetetett bennünket a szombathelyi Szent Márton és Pannonia nevű kiállításon. A szombathelyi kiállítással párhuzamosan Pannonhalmán is Szent Márton kiállítást rendeztek, amit sajnos nem láthattunk, mert szeptember végén bezárt.

Pannonhalma ma is kiemelkedő Szent Márton tisztelő hely, a bencés apátság a Szent Márton-hegyre épült, illetve a város a huszadik század második feléig a Győrszentmárton nevet viselte. A pannonhalmai kiállításról is mesélt nekünk Bíró Szilvia, így megtudtuk, hogy a római kori ókereszténységet mutatja be egészen az apátság alapításáig. A két helyszínen megvalósított kiállítás a pannoniai ókereszténység legnagyobb kiállítása, ahol számos olyan régészeti leletet, aranytárgyat – mint a Nagyszentmiklósi kincs darabját –  tettek látogathatóvá, ami eddig nem került bemutatásra.

A Szent Márton kiállítást a falak színeivel játszva különítették el a Pannonia provincia régészeti leleteiből álló állandó kiállítástól, amelyeket elkülönítettségük ellenére egymáshoz kapcsolódva, egymásba fonódva egy kiállítótérben tekinthetnek meg a látogatók. A Savaria Múzeum alapvető gyűjtési körébe tartozik a római kori Pannonia provincia, ahol az ókori kereszténység erősödő térhódítása figyelhető meg, amely szervesen kapcsolódik Szent Márton életéhez, hiszen 1700 éve itt született. Szent Márton életében több problémát vetett fel, hogy keresztény hittel, hogyan tud katonaként szolgálni, hogyan tud Isten harcosa lenni. A katonaszent és szerzetes püspök nem vértanúság, mártíromság, hanem érdemei miatt lett szent.

Többek között Domitianus, Marcus Aurelius, Commodus, Septimius Severus, Diocletianus, és Nagy Konstantin császár uralkodása alatt látogatást tett kíséretével együtt a provincia területén.  A császári látogatások infrastruktúrát vontak maguk után, így gyarapodott és gazdagodott Savaria városa császári, helytartói épületekkel, ahol a legkorszerűbb hipocastum-fűtést (padlófűtést) alkalmaztak, majd gyönyörű mozaikképpel fedték.

Az ókori római hitvilág a larariumokban, háziszentélyekben őrzött kis bronz- és ólom votívok (szobrok) tiszteletéből, babonaságából és a császárkultuszból állt. Savaria volt Pannonia császárkultuszának központja. A személykultusz korai megjelenése információs csatornaként szolgált a Római Birodalom hatalmas területén. Az császárok arcképével ellátott érmék, illetve az egyes csatajeleneteket, békekötéseket megjelenítő lepénysütők a politikai élet információinak terjedését szolgálták.

Az ókori politeista hitvilág és a kereszténység térhódításának keveredése a Mithras-kultuszban is megtalálható. Az asszír termékenység- és háborús isten, Mithras születési körülményeit egyre több legenda övezte. A misztériumvallás egyik legendája szerint egy sziklából született, míg lassan kialakult egy olyan nézet, amely szerint az istenséget egy szűz nő szülte december 25-én. A vallási szinkretizmus Bellerophon történetének ábrázolásaiban is megjelenik.  Bellerophonnak le kellett győznie Kimaját, a háromfejű (oroszlán, kígyó és kecske) szörnyet, melyet pegazuson ülve, lándzsával döfött le felülről. A művészettörténészek körében is több kérdést vetnek föl a korai keresztény évszázadokban talált Bellorophon illetve Szent György ábrázolások, hiszen nagyon hasonló módon győzedelmeskednek áldozataikon. Az egyistenhitet a Szíriából áthelyezett zsidó katonák hozták be a Római Birodalom területére, így a kereszténység megjelenésekor már tisztában voltak a monoteizmus szabályaival. Diocletianus császár még keresztényellenes, keresztényüldöző rendeletet, ediktumot bocsájtott ki 303-ban, míg Nagy Konstantin császár felfedezte, hogy a császárság megerősödéséért a vallás erejét a politikába kell állítania. Bíró Szilvia kitért a Milviusz hídi csatának az égi jelmondatára „In hoc signo vinces”, a kereszténység tűrt vallássá tételére 313-ban, a krisztogramm érméken való használatára illetve arra is, hogy a császár csak halálos ágyán keresztelkedett meg. A keresztény és pogány szimbólumok keveredése, összeolvadása több régészeti leleten is megjelent. A legérdekesebb számomra egy tőr volt, amelynek egyik oldalán pogány feliratot látni, míg a másik oldalán egy bibliai tanítójelenetet.

Izgalmas volt végigkövetni a kiállításokon a kereszténység ókori térhódítását, pogány elemekkel való kavarodását, azt hogy Szent Márton milyen közegben nőhetett fel, milyen vallási szokások voltak az uralkodóak és másodlagosak Pannoniában. Mindannyiunk Szent Mártonnal kapcsolatos ismereteihez hozzátett a kiállítás, leginkább az által, hogy a kereszténység térhódításának árnyaltabb oldalát ismertük meg.

A Savaria Múzeum után közösen ebédeltünk, majd felkerestük a Múzeum Látványtárát.

Vasi Múzeumi Látványtár

A Vasi Múzeumi Látványtár főbb célja, hogy a Savaria Múzeum raktára helyett az aktuálisan nem kiállított tárgyakat tárolja, illetve, hogy látogathatóvá tegye azokat nem csak a kutatók előtt, hanem mások is információt szerezhessenek arról, hogy a Múzeum mögött milyen szervezeti egység áll.

Pap Ildikó régész vezetett minket körbe a Látványtár kétszer 250 négyzetméteres területén, ahol az 5000 múzeumi tárgyból minél többet igyekeztünk megtekinteni és megjegyezni. A Múzeum raktárában a régészethez, történethez, természethez és néprajzhoz kapcsolódó tárgyak voltak a legjellemzőbbek, így mivel a raktár nem egy téma köré csoportosult, mindegyik gyűjtési területbe betekintést nyerhettünk. Izgalmasak voltak a régészeti leletek, az „in situ” sír, az antik szekrények és más bútorok mellett a természet leleteivel (formalinban tárolt kisebb és nagyobb állatok, pillangó-gyűjtemények…)  is találkoztunk. Pap Ildikó felhívta a figyelmünket a tárolás korszerűsítésre váró eszközeire, mely problémákat okoz a leletek tisztítása illetve a helykihasználás miatt. Izgalmas volt átmenni egy másik kiépítetlen, külső szemmel rendszerezetlennek tűnő helységbe, ahol a kölcsönadásra szánt illetve a visszaérkezett múzeumi darabok vártak a kicsomagolásra, eredeti helyére való visszakerülésre.

A Látványtár honlapján bárki számára hozzáférhető módon, jól stuktúrált adatbázis található, amelyben a leletekről készült fényképek találhatók rövid leírással, amely kiegészíti a tárlatot.  A Látványtárnak nem feladata a hosszadalmas ismertetés, így kiválóan kereshetőek a jelzetszám alapján az adott tárgy fontosabb tulajdonságai, tudnivalói. A Látványtárban múzeumpedagógiai foglalkozások alkalmával teszik lehetővé szélesebb körben a raktár értékes leleteinek megismerését.

A látványtárak különleges szerepe és célja mindnyájunk számára új információkkal szolgált. Az Iseum, a Szent Márton és Pannonia kiállítás, majd a Látványtárban tett látogatás igazán hasznos volt, hiszen minden helyszínen új szempontokat tanultunk muzeológus megközelítésből.

Új ismeretekkel gazdagodva siettünk a vonathoz, mellyel este 8 körül érkeztünk a Keleti pályaudvarra.

Telek Nóra
Fotók: Havas Gyöngyvér, Molnár Péter