Reggel nyolckor indultunk a Déli pályaudvarról, megérkezésünk után még másfél óránk volt, mivel tanárunk Udvarhelyi Erzsébet, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Múzeum igazgatója nem tudott minket azonnal fogadni. Az ő vezetésével jártuk körbe a múzeumhoz tartozó helyszíneket: a Szent György-kápolnát, a Gizella-kápolnát, az Érseki Palota és a kanoki épület kiállításait.

A Szent György-kápolna a 10. században épült, még Géza fejedelem építhette, egy fejedelmi palota is tartozott hozzá. Itt őrizték Szent György Bizáncból származó fejereklyéjét is. Legendája szerint Szent Imre is itt tett szüzességi fogadalmat. A kápolnát háromszor építették át: a 13. században megváltoztatták az alaprajzát, kör helyett nyolcszögletű lett. Később Vetési Albert veszprémi püspök, Mátyás vezető diplomatája (pl. ő vezette a Beatrixért induló követséget is) építtette át a kápolnát, és ki is festtette. A török kor után Esterházy Imre püspök, elbonttatta a kápolnát, így csak 1957-ben került felszínre. Az előadás végén még pár szó esett a kápolna körüli projektekről: megszemlélhettük az algátlanító gépet, és a tanárnő beszámolt Vetési arcrekonstrukciójának tervéről is. A püspökről nem ismerünk ábrázolásokat, de a rekonstrukció elkészülte után, talán felismerhető lenne korabeli képeken. A kápolna romjait egy védőépület óvja az időjárás viszontagságaitól, előtte pedig Szent Imre szobra áll.

Útunk következő állomása a Gizella-kápolna volt. Nem egyértelmű, hogy felépültekor, a 13. században kinek a tiszteletére szentelték. Itt számolt be a tanárnő arról, hogy Robertus püspök a 13. században III. Ince pápához fordult a királyné koronázásával kapcsolatban. A pápa ezen jogában megerősítette a veszprémi püspököt, az eredeti oklevelet később az Érseki Palotában is megtekinthettük. A kápolna kétszintes, az alsó szintje látogatható. A 18. század elején a kispapok borát is itt őrizték. Koller Ignác veszprémi püspök a 18. század második felében elbonttatta volna a kápolnát, azonban ekkor váltak ismertté a 12. századi bizánci stílusban készült apostol ábrázolások. A püspök barokk stílusban rekonstruáltatta az épületet, s az itt talált szoborról Krisztus szenvedésének szentelte. A Szent István-évben a kápolnát visszaállították román – kora gótikus stílusban.

Az érseki palota közvetlen a Gizella-kápolna mellett áll (azért is akarta Koller Ignác lebontatni, mert útban volt az újonnan épülő püspöki rezidenciához). Itt tisztáztuk azt is, hogy Veszprém csak a 20. században lett érsekség, így az épület korábbi megnevezése püspöki palota. A termek bejárásához „múzeumi papucsot” kellett viselnünk. A palota középkori előzményekre megy vissza: régen ezen a helyen állt a királyi palota, ebben őrizték Gizella koronáját is, amit II. András magával vitt a Szentföldre, és így nyoma veszett. Cserébe azonban a veszprémi püspökség további birtokokat kapott. A török hódoltság idején a veszprémi püspökök a jobban megerősített Sümegen tartották a rezidenciájukat, és a török idők végén tértek vissza Veszprémbe. Mint korábban említettem, Koller Ignác kezdte el a barokk palota felépítését. Az épületben ma a Gizella királyné múzeum működik, Szendi József, az első veszprémi érsek költöztette ide 31 éve. A lépcsőházban hosszan időztünk, majd az aktuális kiállítást néztük meg: 100 éve, 1916. december 30-án koronázták meg az utolsó magyar királyt és ekkor volt az utolsó királyné koronázás is. Ez veszprémi szálat is rejt: br. Hornig Károly volt az utolsó királynét koronázó veszprémi püspök. A terembe lépve a királyi pár koronázási fotója fogadott minket. Itt megnézhettük a Szent Korona hiteles másolatát, mellette volt kiállítva Zita királyné pásztorbotja is. A másik kiemelkedő tárgy a még koronázatlan Zita királyné trónszéke volt, amit a szertartás után Várady Lipót Árpád, kalocsai érsek kapott ajándékul. Egy másik vitrinben azt a mitrát és palástot mutatták be, amit az említett érsek viselt a koronázási ceremónián, a tárgyak a Kalocsai Érseki Kincstár tulajdonát képezik. A teremben akvarellel átfestett korabeli fényképeken azt is megtekinthettük, hogy hogyan nézett ki a koronázási helyszín, illetve milyen tervek készültek erre a jeles alkalomra. A következő teremben a kiemelkedő püspökök portréit láthattuk (a középkoriak természetesen fiktívek), itt vezetőnk elmesélte néhányuk (pl.: Ranolder János, Rott Nándor, Bánáss László, Badalik Sándor Bertalan) életrajzát. A termet gödöllői mintás porcelánok díszítették, egy másikban Erzsébet királyné tervezett veszprémi útjának állítottak emléket, majd miután az erkélyről megcsodáltuk a kilátást, a tematika visszatért IV. Károlyhoz, s Zita királynéhoz. Fényképeiken életük fontosabb mozzanatai voltak láthatók: az esküvőjük, látogatásuk az esztergomi érseknél, majd a száműzött királyné gyermekeivel. Az utolsó teremben br. Hornig Károly személyes tárgyait gyűjtötték össze: több meghívót a koronázási ceremónia helyszíneire, ingyenes vasúti jegyét az eseményre, könyveit. Ebben a teremben volt kiállítva a korábban említett 13. századi oklevél is, ami megerősítette a veszprémi püspök királyné koronázási jogát.

Utoljára a kanonoki épületben berendezett „Test és lélek a Nagy Háborúban” c. kiállítást tekintettük meg. Az épület, ami nem az utcára nyílott, kétszintes volt: első emeletén a kiállítás a tábori lelkészetnek állított emléket, a másodikon pedig egy orvostörténeti kiállítás volt. Mindkét emeleten a terem három részre volt tagolva: középen egy nagyobbra, a terem két szélén egy-egy kisebb terem helyezkedett el. Az ablakokat egy-egy fotó „takarta el:” így világította meg a termet az ezen keresztül beeső fény. A korabeli fényképeken megelevenedtek az utolsó áldozások a lövészárkokban, egy-egy katona temetése, a táborban mondott szentmisék. A kiállítás nemcsak a katolikus pasztorációnak, hanem más, mint zsidó, református felekezetek háborús részvételének is emléket állított Az egyik oldalsó teremben ruharekonstrukciók is segítették a korba való beilleszkedést. Felérve a második emeletre, a nemrég megtalált barokk freskó csodálhattuk meg. Udvarhelyi Erzsébet elárulta, hogy tervei között szerepel ennek restauráltatása. Az orvostörténeti kiállításhoz kapcsolódó vezetésen megtudtuk, hogy a sebészet fejlődött a legtöbbet a világháborúnak köszönhetően, de a lelki betegségek száma is megnőtt, amire a pszichológiának kellett válaszokat adni. Egy fotófal azokról a veszprémi nőkről emlékezett meg, akik a Vörös Kereszt keretein belül nővéri szolgálatot vállaltak. Egy másik külön álló terem bemutatta az orvosi, ápolói szolgálatot ellátó szerzetesrendeket is. A kiállítást XV. Benedek pápa békeimája fogta keretbe: egy-egy résznél ennek vonatkozó sorai voltak a falra írva.

A kiállítás után a tanárnő megvendégelt minket az irodájában: pogácsa, víz, és kávé várta a megfáradt kiállításnézőket. Bár a vonatot, amivel visszafelé el szerettünk volna indulni, lekéstük, de így volt időnk egy kötetlen városnézésre is. Ennek keretében megtekintettük a kilátást Szent István és Boldog Gizella szobrától a völgyhídra, s Veszprém többi részére, mi kisebb csapatunkkal a székesegyházat jártuk alaposan körbe: Gizella királyné karcsont-ereklyéjét is a székesegyház őrzi, és az altemplomban található Padányi Biró Márton síremléke is. Az épület nagyon impozáns látványt nyújt. Utoljára a piarista Szent Imre-templomot tekintettük meg, ahol Mudrák Attila fotói voltak kiállítva a gelencei templom freskóiról.

A veszprémi kirándulás hozzájárult a muzeológiai ismereteink fejlődéséhez: Udvarhelyi Erzsébetnek köszönhetően szakmai szemmel sétálhatunk végig a kiállításokon. Köszönjük a vendéglátást és az ajándékcsomagot. Köszönjük Molnár Péternek a szervezést. 

Szerző: Menyhárt Ágnes