„Boldog lehetsz immár Kecskemét,

Megkaptad a szultán ködmenyét."

2015. november 4-én a PPKE BTK történelem MA szakos hallgatók – J. Újváry Zsuzsanna tanárnő szervezésében és vezetésével – kihelyezett kutatás-módszertani órán vettek részt Kecskeméten, a Katona József Múzeum Cifrapalota kiállítótermében megrendezett, „A beszélő köntös nyomában" c. kiállításon. A kiállítás kurátorai, Kriston Vízi József és Hajagos Csaba – egykori Pázmányos diák – egy rövid bevezetőt tartottak, hogy milyen célból rendezték meg a kiállítást, majd Hajagos Csaba módszeresen bemutatta egy múzeumi bemutató születését az alapgondolattól a megvalósulásig. Megtudtuk, hogy hogyan kell egy kiállítást berendezni, milyen nehézségekbe ütközik a szakember, amíg a tervből valóság lesz. A múzeum-pedagógus szakember is beavatott munkájának titkaiba.

Az előadások után megnéztük a kiállítást; sétánk közben gyakran volt olyan érzésünk, mintha a török kori Kecskeméten járnánk. A bejáratánál az a palánkfal fogadott minket, ami négyszáz éve körbevehette a várost. Itt pillantottuk meg először a szultán „ködmönjét", vagyis egy valódi, Isztanbulból érkezett kék selyemkaftánt is, ami a kiállítás központi eleme. Ezután teremről teremre haladva megismerkedhetünk a korszak tárgyi emlékeivel; Kecskemét fekvésével, a török kor gazdasági életével, a céhek és iparosok tevékenységével.

A mezőváros központi piacát hatalmas interaktív kivetítő-tábla mutatja be; itt érhető tetten leginkább a történelem, a régészet, a művészettörténelem, néprajz, művelődéstörténet interdiszciplinaritása és egymásra utaltsága. A piacon szinte hallhatóvá vált a kosarakkal fejükön siető asszonyok ruhájának suhogása, a kovácsok fújtatójának hangja... A városnak ez a számítógéppel szerkesztett interaktív makettje, amivel a látogató a település bármelyik részét megtekintheti, volt a legegyedibb a kiállításban. A kiállított öltözetek, a megjelenített hitélet vagy éppen a kor fegyverei – amelyek nemcsak a török katonáknak, hanem a cívispolgároknak és hajdúknak is elengedhetetlen használati eszközei voltak – és a frissen feltárt török és magyar ezüstpénzek, amely talán egy oszmán harcos zsoldmegtakarítása lehetett, mind-mind élet-közelbe hozzák a látogató előtt a kort.

A kiállítás érdekes és hasznos mindenki számára, aki meg akarja ismerni, hogyan nézett ki Kecskemét a török hódoltság korában, mitől „kecskemétiség" a „kecskeméti", és bepillantást nyerhet abba, hogy milyen lehetett az élet az oszmánok által megszállt országrészben.

Veszprémi András