2017. április 28-a és május 1-e között tartotta a PPKE BTK Történettudományi Intézet tanszéki kirándulását, melynek keretében egyetemünk részéről Ft. Dr. Fodor György prorektor, dékán, Dr. Őze Sándor, a Történettudományi Intézet vezetője és a zágrábi Horvát Katolikus Egyetem V4+ Együttműködési szerződést kötött egymással. A tanulmányi úton külföldi kollégák is részt vettek a varsói Katolikus Egyetemről (Uniwersytet Kardynała Stefana Wyszyńskiego w Warszawie), akik ugyancsak felvették a kapcsolatot a zágrábi egyetemmel.

Itt kezdődött az első programpontunk, ahol a helyi egyetem nagyon szívélyesen fogadta egész csapatunkat. A köszöntőket követően a Boldog Özséb Színtársulat (BÖSZK) egy részletet adott elő a legősibb kaj-horvát nyelvemlékből, amely egy 1626-ban lejegyzett devóciós Mária-passió; majd – ugyancsak a színkör tagjainak előadásában – egy horvát nyelvű Szent László-ének hangzott el a Cithara octochorda (Bécs, 1701) énekeskönyvből.

A szerződéskötést követően meglátogattuk a zágrábi székesegyházat, ahol tiszteletünket tettük a Szent István- és Szent László-ereklyék előtt, és a zágrábi Magyar Intézetben megtekintettük a Szent László-év kapcsán a Lovagkirályról szóló kiállítást. Másnap reggel utunkat észak felé fordítottuk és elzarándokoltunk Máriabisztricára, Horvátország legnagyobb zarándokhelyére.

Északnyugat-Horvátország és a magyar–horvát határrégió bejárása közben Lepoglava volt a következő állomásunk, ahol megnéztük a magyar történelem szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, a 15. század elején alapított pálos kolostort, amely a török hódoltság idején, valamint a 18. századtól a horvátországi pálosok történetében központi szerepet játszott. Az államosítást követően az épület börtönként funkcionált, és itt raboskodott Alojzije Stepinac (1898–1960) zágrábi érsek is. Lepoglaván található a kolostor nagy mecénásának, Corvin Jánosnak szarkofágja is.

Zagorje, Felső-Horvátország utolsó állomása Varasd volt, ahol részletes műemléknéző túrát tettünk a belvárosban, és megcsodáltuk az Erdődyek reneszánsz várkastélyát:

Ezt követően érkeztünk meg Muraközbe, a Zrínyiek hazájába és a történelmi Zala vármegye területére. Csáktornya, a korábbi muraközi uradalom központjában a mai napig láthatók a dualizmus jegyei, amikor Csáktornya jelentős magyar lakossággal bírt. A városban megnéztük a helyi ferences templomot, majd pedig a Zrínyi-várat és az 1904-ben állított Zrínyi-emlékművet:

A második nap legutolsó állomásaként Stridóvárra látogattunk, ahol a legenda szerint Szent Jeromos született. Korábban pálosok működtek a helyi zarándoktemplomban:

Hosszú utunkat követően, április 29-én este megérkeztünk Lentibe, a szállásunkra. A harmadik napon a Muravidéket jártuk körül. Az alsólendvai misét követően megnéztük a lendvai várat és a kilátót, ahonnan megcsodálhattuk a Mura-völgyét, a környező országok hegyeit és a Zalai-dombságot.

A magyar–szlovén nyelvhatárt elhagyva Bántornyán (Turnišče), a 15. századi Szent László-freskóciklusokat ábrázoló templomban a BÖSZK énekelte a Szent László ünnepére szóló háromszólamú evangéliumot, és közösen zengtük az Áve, égi király híve-himnuszt és a szintén 15. századi Üdvözlégy, kegyes Szent László király kezdetű epikus nyelvemléket.

A Vend-vidéken buszozva elérkeztünk Nagytótlakra (Selo), ahol meglátogattuk a dombok között megbúvó Árpád-kori körtemplomot.

A délután folyamán az ugyancsak középkori, veleméri Szentháromság-templom szépségében, benne Aquila János 1377–1378-ban készített freskóiban gyönyörködtünk. Ezáltal a résztvevők számára egyértelművé vált, hogy a muravidéki régió a határmentiség ellenére is nagymértékben bővelkedik kulturális értékekben.

A zalai Szentgyörgyvölgyön megtekintettük a legnyugatabbra fekvő kazettás mennyezetű református templomot, majd pedig a szálláson kvíz következett a meglátogatott helyszínekről és az elhangzott előadásokból.

Az utolsó napon, május 1-jén Csömödéren keresztül jutottunk el a magyar „Maginot-vonalhoz" ahol a hidegháború idején épült bunkereket jártuk végig:

Ezt követően a zalai aprófalvak zárt világát láthattuk, ahol a nagyfokú elvándorlás miatt lassacskán a természet visszafoglalja a völgyekben megbúvó kistelepüléseket.

A 16–17. században helyi jelentőségű várral rendelkező Kányaváron és Bázakerettyén, a magyar olajipar bölcsőjén haladtunk át, mielőtt megérkeztünk Söjtörre, Deák Ferenc szülőházához, ahol megtekintettük az életéről szóló kiállítást.

A tanszéki út legutolsó állomása Zalaegerszeg volt, ahol megtekintettük a Mindszenty József által Boldog IV. Károly osztrák császár és magyar király tiszteletére építetett ferences templomot. A templom mellett található Mindszenty-kertben emlékeztünk meg Magyarország utolsó hercegprímásáról.

Tanulmányi utunk azt a célt szolgálta, hogy rátaláljunk az elfeledett Mura-menti régió kulturális értékire, mely ugyan három országban helyezkedik el, mégis a közös vallásnak és történelemnek köszönhetően elválaszthatatlan egymástól.

Bedők Péter és Biró Bence, az utazás szervezői