Az ipolysági középkori premontrei kolostorban 2023 őszén hét munkahéten keresztül a lévai Barsi Múzeummal együttműködésben folytatott régészeti kutatást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A feltárás több szakaszban valósult meg, 2021-ben már elindult a munka szlovákiai és magyarországi szakemberek részvételével és a lévai Barsi Múzeum szakmai hátterével. A munkálatok nagy felületre terjedtek ki, de nem sikerült mindenhol az altalaj szintjéig eljutni. Célunk és szerepünk a 2023-as kampányban a 2021-ben megkezdett, de be nem fejezett munkálatok folytatása és lezárása volt.
A középkori kolostorépület nem maradt ránk. A török kiűzése után a kolostor helyén és köveinek felhasználásával, a kerengőfolyosók beépítésével jezsuita rendház épült, melyet a barokk korban erősen átépítettek, a 20. században pedig magtárként hasznosítottak. Feltárásra a magtár déli három helyiségében került sor, illetve az épülettől keletre, a mai plébániatemplomtól délre, viszonylag nagy felületen.
A munkálatok során megtaláltuk a késő középkori kolostor főfalait és az ezekkel egyidős, azonos nagyságú téglákból kirakott padló részleteit. A téglapadlót gerendák foglalták keretbe, melynek elszenült nyomai több helyen is előkerültek. A gerendák nem természetes módon szenültek el, hanem egy nagyobb égés következtében. Az égésnyomok kapcsolatba hozhatók azzal a vastag pusztulási réteggel, mely a padlót fedte és amely rendkívül gazdag késő középkori emlékanyagot (például könyvvereteket, de fegyverleleteket is) tartalmazott. A téglapadlókat elbontva sikerült megfigyelni a korábbi, középkori feltöltést is, illetve a kolostor egy késő középkori átépítésének szintjét. Nagyon markánsan, több szelvényünkben is jelentkezett az Anjou-kori planírozási réteg, amely az Árpád-kori kolostorépület falainak elbontott törmelékét tartalmazta. A törmelékrétegben és az alatta dokumentált Árpád-kori feltöltésben előkerültek az Árpád-kori falak alapozásai is. Elhelyezkedésükből egy nyugat-keleti irányú, téglalap alakú épülettömbre következtethetünk. A késő középkori falakat ráalapozták az Árpád-kori falakra.
A feltárt temetkezések a mellékletek alapján késő középkoriak és egy jól elkülöníthető területre szorítkoztak a kolostoron belül. Innen került elő egy másodlagos helyzetű, faragott sírkő is. A középkori kolostor gazdagságára utalnak a gótikus feliratos kályhacsempék és üvegszem töredékek.
A rétegsorokat egészen az altalajig visszakövettük. Már a kolostor alapítása előtt, az Árpád-kor első felében is igazolható volt a megtelepedés egy III. Béla tálkapénz és kora Árpád-kori kerámiatöredékek alapján. Ugyancsak Árpád-kori lehetett az ipari égetőkemence, melynek megüvegesedett építőtégláit megtaláltuk a magtár egyik helyiségében részben az Árpád-kori falalapozásban, részben a feltöltésben.
A feltárást fizikai bontómunkával és fémkeresős műszerekkel is segítették a Közösségi Régészeti Egyesület önkéntesei.
A késő középkori kolostor főfala a csatlakozó téglapadlóval
A magtár belsejében dokumentált középkori rétegsor az egyik Árpád-kori falalapozással
Másodlagos helyzetben megtalált késő Árpád-kori sírkő domborművű kereszttel
Mázatlan kályhacsempe töredék gótikus felirattal
Külső szelvényeink egyike a késő középkori rétegekkel, Anjou-kori planírozással, Árpád-kori, és alatta szkíta kori feltöltéssel
