Kedves Tanár Úr!

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2012-ben újraalapításának 20. évfordulóját ünnepelte, melyben két évtizeddel ezelőtt oly kiemelkedő szerep jutott Neked. Az azután következő éveket is meghatározta kemény, olykor sarkos, de mindig célorientált gondolkodásod. Ezért lehetséges, hogy létrejöhetett egy olyan szellemi-szakmai közösség, amely két évtizeddel később a magyar felsőoktatás megkerülhetetlen részévé vált. Tanítványaid, munkatársaid, könyveid, tanulmányaid, beszédeid sokasága tanúskodik arról, hogy a kiválóságot, a minőséget, a tudományt akartad szolgálni. Amikor ma visszatekintesz az elmúlt évekre, tapasztalhatod, hogy ezekhez az értékekhez és ezekhez a célokhoz ma is ragaszkodik a Kar.

Életed valószínűleg számodra is meghatározó élménye, tette volt a „Pázmány" bölcsészkarának megalapítása, felépítése. Az azóta országosan ismert campus kialakítása Hozzád kötődik, akárcsak a klasszikus bölcsész szakok elindítása. Számos kiadvány, nemzetközi kapcsolat, beszerzett könyv, és az emblematikus épületek Neked köszönhetők. A Magyar Tudományos Akadémia alelnökeként és számos tisztséged, társadalmi és tudományos vállalásod mellett mindig szíveden viselted a katolikus egyetem bölcsészkarának sorsát. Nem pusztán bízunk benne, de biztosak vagyunk abban, hogy ez ezután sem változik.

Bár tudjuk, hogy csak forma szerint hagysz el minket 2013. január elsejével, mint nyugdíjba vonult oktatónk, mégis, úgy érezzük, veszteségünk ez a döntésed. Veszteségünk, még akkor is, ha a jövőben természetesen nem szűnik meg a kapcsolat Közted és a Kar között, hiszen Te magad is említetted, hogy szívesen vissza-visszajössz oktatni, és ez szakmailag mindenképp megnyugvás mindannyiunk számára.

Szívből kívánom: úgy őrizd meg emlékezetedben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ma már Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karát, mint egykori otthonodat; mint egyik, ha nem éppenséggel a legfontosabb alkotásodat, s mint olyan helyet, ahol mindig örömmel fogadnak és tisztelettel emlékeznek Rád, az alapító dékánra, a nagyformátumú tudósra.

Kedves Tanár Úr! Büszkék vagyunk Rád, és köszönjük Neked az elmúlt húsz évet. Én magam külön köszönöm a Veled folytatott vitákat, beszélgetéseket, melyek mindig előrébb vitték ügyeinket. Jó egészséget kívánok, sok örömet mindennapjaidban és még számos alkotó esztendőt, melyek során tovább gazdagíthatod a magyar és az egyetemes tudományt, ad maiorem Dei gloriam.

Botos Máté
dékán

Piliscsaba-Budapest, 2012. december 20.