A megnyitón Főtisztelendő Dr. Kuminetz Géza rektor, Őeminenciája Dr. Erdő Péter bíboros, Dr. Michael Wallace Banach apostoli nuncius és Dr. Székely János püspök köszöntötték a résztvevőket. Beszédeikben közös üzenetként fogalmazódott meg: a keresztény pedagógus az értelem, a lélek és az erkölcs őrzője, akinek munkája a remény és a felelősség cselekedete.
A plenáris program keretében bemutatták a Gravissimum Educationishoz kapcsolódó szentszéki dokumentumokat ismertető kötetet, amelyről Őeminenciája, Dr. Erdő Péter bíboros, P. Zsódi Viktor piarista tartományfőnök és Kakucs Adél Petra domonkos nővér beszélgettek – Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatójának moderálása mellett. A pódiumbeszélgetésen többek között elhangzott, hogy a katolikus iskola identitása nem csupán intézményi keret, hanem élő közösségi tapasztalat, amely a hit és tudás egységéből születik, és ahol a pedagógus tanúságtétele a nevelés legmélyebb forrása.
Ezt követően P. Carles Gil i Saguer, a Piarista Rend generálisa megtartotta kiemelt plenáris előadását A katolikus oktatás szükségessége a mai világban címmel. Saguer atya hangsúlyozta: a katolikus nevelés ma is az „emberibb jövő” műhelye, amely a hitből fakadó bölcsességgel és párbeszéddel válaszol az információk korának kihívásaira.
A délelőtti előadásokban Főtisztelendő Zsódi Viktor és Dr. Udvardy György érsek a hit és értelem egységére, a reziliencia és a remény nevelő erejére hívták fel a figyelmet. Dr. Birher Nándor Máté, a PPKE BTK dékánja A nevelés állandó pillérei: személy és család című előadásában a keresztény antropológia időtálló értékeit és az AI korának új kihívásait kapcsolta össze, rámutatva, hogy a katolikus nevelés az emberi méltóság és a közösség megőrzésének záloga. Dr. Szűts Zoltán, az EKKE Pedagógiai Karának dékánja a megnyitó ünnepség zárásaként a technológiai kihívásokra adott oktatási válaszok történeti elemzésével világított rá arra, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése mélyreható pedagógiai és társadalmi kérdéseket is felvet.
A plenáris előadások után a résztvevők a PPKE BTK Sophianum nevű épületébe vonultak át, ahol 14 órakor megkezdődtek a szekcióülések négy tematikában. Az AI nevelésbeli kihívásai című angol nyelvű szekcióban Dr. Aczél-Partos Adrienn a jogi technológia oktatásának etikai és gyakorlati kérdéseit foglalta össze; Fr. John Bayer O.Cist. az AI-t teológiai-antropológiai távlatba helyezte; Tahyné dr. Kovács Ágnes a digitális manipuláció és neurális jogok dilemmáit, valamint az etikai tudatosság és ökológiai megtérés szerepét hangsúlyozta; Dr. Almási Zsolt a generatív MI-t „mesterséges társként” értelmezte a tanulás minőségének javítására.
A hitátadás gyakorlata szekcióban Dr. Gloviczki Zoltán az egyházi dokumentumok és a progresszív pedagógia összhangját mutatta be; Dr. Hegyi László a hitoktatás „Tiltott–Tűrt–Támogatott” ívét vázolta; Galaczi Tibor Sch.P. a Gravissimum Educationis és a személyközpontú megközelítés párhuzamait elemezte; Dr. Medgyesy-Schmikli Norbert és Dr. Ft. Káposztássy Béla a misztériumjátékok, ének és liturgia nevelő szerepét szemléltette.
A Gyermekvédelem – mai nevelési paradigmák blokk kerekasztala (Dr. Somogyi Ákos Gergő, Dr. Puskás Balázs, Strommer Pál) a méltóság és biztonság témáit járta körül; Barcsák Marianna az „Úton vagyunk” programot ismertette; Dr. Pukánszky Béla a gyermekképek átalakulását, Ft. Verdes Miklós a személy kibontakoztatását hangsúlyozta.
A Stratégia és szabályozás nevű záró szekcióban Dr. Schanda Balázs az alapjogokat, Dr. Komáromi László a jogászi etikát, Ft. Dr. Ujházi Lóránd a béketeremtő küldetést, Dr. Maróti Gábor a kánonjogi recepciót, Dr. Csengeri Tamás pedig a katolikus felsőoktatás mai kihívásait mutatta be.
A konferencia előadásai és szakmai párbeszédei egyaránt azt üzenték: a keresztény nevelés nem múltidéző eszmény, hanem élő, megújuló küldetés. Az emberi méltóság, a közösség és a hit egysége adja azt a szilárd alapot, amelyre az Egyház nevelési tevékenysége a technológiai és társadalmi változások közepette is építhet. A Gravissimum Educationis öröksége hatvan év után is irányt mutat: a nevelés célja nem pusztán tudás átadása, hanem az ember teljes kibontakoztatása – Isten, önmaga és embertársai felé.
