A pusztásodás története és körülményei a Kárpát-medencében – A magyar puszta címmel szervezett konferenciát a Pázmány BTK Történelemtudományi Doktori Iskolája
Az esemény célja egyrészt a puszta és pusztásodás fogalmának körülhatárolása, másrészt az újabb kutatások bemutatása volt. Mivel rendkívül szerteágazó témáról beszélünk, a résztvevők természetszerűen az interdiszciplináris megközelítésre törekedtek. Ezt egyrészt a pusztásodásnak a késő középkori falu- és telekpusztásodás fogalmából történő átértelmezése, másrészt a jelenkori kihívások indokolták. Tényszerűen kijelenthető, hogy a történeti időben a falvak, telkek és más, az emberi jelenlétet és gazdasági tevékenységet kiszolgáló objektumok és térelemek (tanyák, gazdasági épületek, bányák stb.) pusztulása sajátos gazdaság-, társadalom- és politikatörténeti folyamatok eredményeképp következett be. A települési és gazdasági térszerkezet változása a történeti korokon átívelően jól követhető és topográfiailag leírható. Ezek a változások nem mindig, de a letöbb esetben demográfiai átrendeződéssel is jártak, illetve járnak mind a mai napig.
A konferenciának négy szekciója volt. Az első szekció a pusztásodást elméleti szempontból közelítette meg, melyet Őze Sándor Professzor Úr beszéde nyitott meg. Ezt követően Blazovich László, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusának üdvözlő sorai után Rácz Lajos, az SzTE professzora, éghajlattörténész előadása következett, melyben felvázolta azokat a tendenciákat, amelyek a Kárpát-medencei gazdasági és életteret az elmúlt ezer évben befolyásolták, és prognosztizálta a várható éghajlati változások hatásait. Horváth Csaba Péter művelődéstörténész előadásában három tézist állított fel a Kárpát-medencei pusztásodással kapcsolatban: definiálta a fogalmat, a korábbi értelmezésekkel ellentétben a pusztásodást elsősorban gazdaság- és társadalomtörténeti okokra vezette vissza, valamint napjaink pusztásodási tendenciáit globális trendekbe és a településfunkciók rendszerébe illesztette.
A második szekció előadásai a pusztásodás kutatásának módszertani kérdéseit érintette. Takács Miklós, a PPKE BTK régész professzora az Árpád-kori félnomád telepek vándorlását követte nyomon, Ferenczi László, a prágai Károly Egyetem régész kutatója pedig a Dabasi járás középkori pusztafalvainak régészeti topográfiáját ismertette. Neumann Tibor, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa Szabó István 1938-ban leírt eredményeit árnyalta és kifejtette, hogy a késő középkori források által leírt pusztatelkek nem mindig voltak lakatlanok, így a Szabó által leírt demográfiai pusztulást mérsékelnünk kell.
A harmadik szekció a kora újkori pusztásodási folyamatokra fókuszált. Kókai Sándor, a Nyíregyházi Egyetem intézményvezető professzora a Marosköz török kori pusztásodási tendenciáit mutatta be, majd Nagy Miklós Mihály, nyugalmazott alezredes, katonai és történeti földrajzi szakíró – árnyalva Szekfű Gyula elképzeléseit – az Oszmán Birodalom Kárpát-medencébe türemkedésének, a településhálózat és a hadműveleti területek változásának összefüggéseit elemezte. Maczák Ibolya irodalomtörténész a kora újkori magyarországi prédikációirodalom, azon belül Alvinczi Péter református prédikátor szövegein keresztül vizsgálta a pusztamotívum lelkiségtörténeti jelentőségét.
Az utolsó, záró szekció a 20. századi és jelenkori pusztásodás kérdéskörét érintette. Az első előadó Nagy László agrármérnök, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményei főosztályvezető-helyettese volt, aki a Hortobágy puszta hasznosításának történetébe nyújtott bepillantást, valamint kitért a jelenkori kihívások leküzdésére, a pusztai állattenyésztés lehetőségeire is. Bank Barbara, a PPKE habilitált egyetemi adjunktusa az 1945 utáni alföldi ellenállási mozgalmak történetét érintette. Előadását a PPKE TDI két doktoranduszhallgatója követte. Kimmel Máté a tanyakérdés és tanyarendezés 20. századi történetét ismertette, Urbán Márta a Heves vármegyei Pusztafogacs 19. század végi felemelkedését, majd lassú 20. századi hanyatlását mutatta be. Előadásuk is azt erősíti, hogy a pusztásodás jelenségét nem lehet csupán a késő középkorra vonatkoztatni. Konferenciánkat Őze Sándor professzor, a TDI vezetőjének előadása zárta, melyben a Székkutas környéki tanyasi iskolák 20. század végi felszámolását ismertette.
Tanácskozásunk rendkívül eredményes volt, számos új kutatási eredmény elhangzott, valamint további együtt gondolkodásra inspirált. A konferencia anyagát a PPKE TDI Axis című online folyóiratában közöljük.
Az összefoglalót írta: Dr. Horváth Csaba Péter, a konferencia szervezője
