A pályázaton – ahogy a neve is mutatja – diák-oktató párosok indulhatnak, az első eredményhirdetés azonban rendhagyó módon nem két, hanem három személy munkáját ismeri el: Urbán Szabolcs (†) és Szombath Attila professzorokét, illetve Endrédy Balázsét, aki az egyetem filozófia mesterszakos, utolsó éves hallgatója. Balázs az elismerésig vezető útról, a pályázat középpontjában álló, világviszonylatban is egyedinek mondható imamotivációs kutatásokról és a jövőbeni terveiről is szívesen beszél.

­Endrédy Balázs a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elsőéves pszichológus hallgatójaként ismerte meg tanárát, Urbán Szabolcsot, mint felidézte: már akkor nagyon megfogta különleges előadásmódja. „Az óráin azt éreztem: na, hát ezért jöttem én a pszichológia szakra!” Így felvett hozzá annyi órát, amennyit csak tudott, később pedig felkérte arra, hogy tiszteletdíj fejében konzultáljon, beszélgessen vele pszichológiai projektekről. A professzor a tiszteletdíjra nemet, a kérésre azonban rögtön igent mondott – ezzel kezdődött meg kettejük közös gondolkodása, munkája. „Ez a munka nagyon sokat adott nekem – és úgy hiszem, hogy neki is” – idézte fel Balázs.

Közös kutatásaiknak köszönhetően a fiatalember a 2023-as OTDK-n első helyet szerzett pszichológiából, így, amikor az év őszén első ízben kiírták a PPKE BTK Mester és Tanítvány Kiválósági Programját, szinte magától értetődő volt, hogy közösen neveznek.

A pályázatba örömmel vágtak bele, azonban Urbán Szabolcs súlyos betegsége miatt nem tudták közösen végigvinni a projektet. „Szabolcs az utolsó erejéig tanított az egyetemen. Amíg tudtuk, folytattuk a közös munkát: az első félévben még tudta vállalni a témavezetést”.

Urbán Szabolcs, a Pszichológiai Intézet Valláslélektani Kutatócsoportjának alapítója 2024. február 22-én hunyt el. „Személyes jó kapcsolatunk miatt tragédiaként éltem meg a halálát, de szakmai szempontból is megrázó Szabolcs hiánya: az az integratív szemlélet, amit ő képviselt, ritkaság a magyar pszichológiában” – fogalmazott mestere elvesztésével kapcsolatban Endrédy Balázs, aki a történtekből erőt is igyekezett kovácsolni. Fontosnak érezte és érzi, hogy az Urbán Szabolcs által képviselt szemléletmód a továbbiakban is jelen legyen a hazai, a nemzetközi pszichológia-szakmai életben. Ennek szellemében igyekezett folytatni a közösen megkezdett munkát, aminek egyik eredménye az ima motivációs hátteréről szóló, a Vigília folyóiratban nemrég megjelent publikációja is. A dolgozat témája Urbán Szabolcs egyik ötletéből bontakozott ki és nagyban kapcsolódik a Mester és Tanítvány-pályázatukhoz is, amelynek konkrét vállalása az ima személyes motivációs hátterére vonatkozó kérdőív kialakításának befejezése volt.

A fiatalember a programot dékáni engedéllyel végül Szombath Attila professzorral, a Filozófia Tanszék docensével folytatta. Kettejük együttműködése nem volt újkeletű: ahogy Endrédy Balázs pszichológia szakon megtalálta Urbán Szabolcsot, úgy filozófia szakon is „mesterére” akadt Szombath Attilában, aki immár a pályázat filozófiai szakmai vonulatát támogatta kivételes alapossággal egészen a befejezésig.

„Szombath Attila professzor segítségét informálisan már többször kértem egy-egy projekthez. Amikor ez alkalommal megkérdeztem tőle, hogy vállalja-e a kiválósági programban a témavezetői feladatokat, azonnal beleegyezett, így az együttműködéseink immár formális kereteket is kaptak” – mondta Endrédy Balázs.

A PPKE kiválósági programjában benyújtott nyertes pályázat Endrédy Balázs bemutatása szerint igen sokszínű és több lábon áll. Tudományos tekintetben a valláspszichológiához kapcsolódik: „Pszichológiai kutatási témám az ima motivációs háttere: az érdekel elsősorban, hogy azok az emberek, akik imádkoznak – vagy éppen azok, akik nem imádkoznak ­–, azok miért teszik, avagy miért nem teszik”. A fiatal tudós szerint ez „új terep”, a pszichológia rövid, 150 éves történetében ezzel még nem igazán foglalkoztak tudományos alapossággal.

„Lehet, hogy valaki azért imádkozik, mert azt gondolja, hogy az fontos elvárás, vagy mert ez a kötelessége, vagy azért, hogy ne kárhozzon el, hogy üdvözüljön... De van, valaki például azért imádkozik, mert azt érzi: abban lehet igazán önmaga, vagy az imában Isten arcát szemléli, esetleg egy bizonyos célért fohászkodik. Jól érzékelhető már ebből is, hogy mennyire eltérő élményvilág dolgozik az ima hátterében, és milyen kontraszt van az egyéni élmények szintjén” – sorolta, kiemelve a pályázat fókuszában álló, tudományos alapokon nyugvó kérdőív kidolgozását, amelynek hosszú távú „küldetése” az innovatív jellegén túl az is, hogy kutatásokban, egyéni pszichológiai vagy lelkigondozói folyamatokban egyaránt hasznosítható legyen. A mérőeszköz érvényességét és megbízhatóságát a projekt utolsó szakaszában egy nagymintás, több mint 1000 fős adatfelvétellel erősítették meg és véglegesítették.

Az imák motivációs hátterének témájában születtek – és a jövőben is születnek még – publikációk Endrédy Balázstól, aki szerint megannyi leágazás van, ami a következő évekre is ad feladatot.

A PPKE nyertes projektjében nagy súllyal esett a latba az is, hogy Endrédy Balázs már több vallásszociológiai tematikájú konferenciára meghívást kapott, így volt lehetősége előadást tartani a Misztika Kutatócsoport rendezvényén az extázis tapasztalatának valláspszichológiájáról. De részt vett az Internet Hungary, illetve a Digital Media Hungary konferenciáin, több ezres üzleti hallgatóság előtt beszélt a mesterséges intelligencia és az öntudat kérdéséről, illetve a narratív pszichológiáról is.

A Mester és Tanítvány Program számos pozitív hozadéka közül Endrédy Balázs kiemelte, hogy az keretek közé helyezi és inspirálja a hallgató és az oktató együttműködését, a tematikájának köszönhetően tervezhetővé, strukturálhatóvá tesz egy teljes évnyi munkát – illetve nem utolsó sorban nagy értékű anyagi elismeréssel jár mindkét résztvevő számára.

Endrédy Balázs középiskolásként megfogalmazta, hogy több tudományterülettel szeretne foglalkozni (pszichológia, filozófia, italianisztika). Már az érettségi után eldöntötte, hogy párhuzamosított szakokkal végzi el az egyetemet, annak érdekében, hogy ne húzódjanak el túlzottan a tanulmányai. Olasz és pszichológia szakon kezdett, majd 2022-ben pszichológia mesterképzésre „váltott”, amit tavaly júniusban fejezett be. A mostani tanévben a filozófia mesterképzés befejezését tervezi – jelenleg ez köti a Pázmányhoz. Közben szeptember elsejétől az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen kezdte meg a munkát kutatóként és oktatóként, illetve ugyanott folytat a PhD-képzést neveléstudományi területen, valláspedagógiai témában, mely szervesen kapcsolódik eddigi kutatásaihoz.

A PPKE kiválasztásában annak idején szerepet játszott az is, hogy az intézmény lehetővé tette számára, hogy párhuzamosan több szakot is felvehessen. Pázmányos tanulmányai során – idézte fel – számos olyan oktatóval találkozott, aki nagyon lelkiismeretesen, óriási tudással és alázattal közelített a témáikhoz. „Mind a három tudományterületemen találtam olyan mentort, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni, akinek a személye és tudása meghatározó volt a szakmai fejlődésem szempontjából” – sorolta Endrédy Balázs mindazt, ami érzelmi és tudományos szempontból az egyetemhez köti. „Mindezért hálás vagyok, ez fontos muníciót jelent a további életszakaszaimhoz is!”

Kérdésünkre, hogy Urbán Szabolcs vajon örülne-e a kiválósági programban elért első helynek, azt válaszolta: minden bizonnyal nagyon örülne – a családjához már eljuttatta az örömhírt. Felidézte korábbi, például az OTDK-n elért közös sikerüket, amely után még lelkesen tervezték a továbbiakat, a soron következő lehetőségeket. „Még élete utolsó heteiben is arról beszélgettünk, hogyan írunk majd közösen könyvet és hogy milyen szakmai lehetőségek állnak még előttünk. A könyvet sajnos azt hiszem, egyedül kell megírnom, vagy legalábbis másokkal, de Szabolcs tudományos hagyatéka, szellemisége is fontos része lesz a végeredménynek. Szabolcs karakterét jól kifejezi, hogy amikor az OTDK-n első lettem, éppen tanszéki értekezletük volt, a kollégák pedig gratuláltak neki. Ő még nem tudta, pontosan mihez, de nem kérdezett rá. Szerette volna megvárni az esti telefonbeszélgetésünket, hogy én oszthassam meg vele az örömhírt.”