Elhunyt Végh András (1964-2024).
Élt 60 évet. Szervezetét hosszú és kitartó küzdelem után legyőzte a gyilkos kór.
Nehéz a halál pillanatában megszólalni. A földi élet lezárulását oly módon tudomásul venni, hogy a gyász érzésén túl is szólni tudjunk az elhunyt életéről. Pedig Végh András esetében tényleg van mit számba venni. Ő a magyar régészeti kutatás egyik kimagasló egyénisége, a középkor-régészek középnemzedékének egy igen fontos tagja, kiváló kutató és a hallgatók által tisztelt és szeretett egyetemi oktató. Ásatásainak a száma igen nagy, jelentős részüket a budai várban hajtotta végre. Így róla túlzás nélkül elmondható, hogy a középkori Buda topográfiájának kiváló ismerője volt. Tudását a nagyközönségnek is át tudta adni, híresek voltak a budai várban szervezett sétái, amelynek során laikusként is meg lehetett ismerni a Várat (így nagy kezdőbetűvel!), annak etnikai és vallási sokszínűségével. Régészként évtizedeken át a Budapesti Történeti Múzeumban ténykedett, hogy utána a 2010-es években a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetében vállaljon munkát. Egyetemi oktatóként a középkori Magyar Királyság anyagi kultúráját ismeretét tudta átadni és megszeretetni hallgatóival, mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten. Oktatói munkásságát nemcsak számos egykori és mostani hallgatója, számos szakdolgozója és PhD-témavezetettje dicséri, hanem mindazok, akik a balatonszemesi pálos kolostor általa vezetett régészeti feltárásán részt vehettek. Itt egy egész életre szóló oktatást kapva a régészet gyakorlati szintű műveléséből. Ez volt az a tanszéki ásatás, ahová nem a tanrend előírásából következő kötelezettségből kellett menni, hanem ahol a részvételért tényleg sorban kellett állni.
Mindezek mellett, és talán ami még ezeknél is fontosabb: Végh András kovásza volt közösségének. Olyan kolléga és társ, aki mindenkiről tudott jót mondani, és mindenkinek segített, aki csak hagyta, hogy jót tegyen vele.
Kedves Andris! Isten nyugosztaljon! Azzal a mondattal búcsúzom Tőled, amellyel utolsó közös ebédünk végén elváltunk egymástól: még találkozunk!
Takács Miklós
(Forrás: a PPKE BTK Régészettudományi Intézet Facebook oldala)
