Berényi István az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet rendszerváltás (1990) utáni első igazgatójaként és a Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tagjaként, az 1990-es években az OTKA Földtudományi Bizottsága, továbbá a MAB Földtudományi Bizottsága elnökeként szolgálta a magyar geográfia ügyét, annak egyik legkiemelkedőbb alakjaként. A Szent István Tudományos Akadémia Történelem- és Néprajztudományi Osztályán 2017 óta tevékenykedett. Munkásságáért 1990-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.
Berényi István professzor 1997 óta Karunk Szociológia Intézetében és a Történettudományi Intézetben tanított. 1999-től 2003-ig a tudományos dékánhelyettesi munkakört is ellátta. Az ezredfordulón jelentős munkát vállalt a 2001 szeptemberében elindult PPKE Történelemtudományi Doktori Iskola megszervezésében, melynek keretében a Régiótörténeti Műhely alapítójaként, kutatási és oktatási programadójaként, tanáraként és témavezetőjeként adta át tudását másfél évtizeden keresztül.
Berényi István 1997 szeptemberétől az ötödéves történész hallgatóknak és 2001 őszétől kezdve a történész doktoranduszoknak Kultúrtörténeti földrajz címmel tartott előadást közel 15 éven keresztül. Berényi István pályája kezdetén agrárkérdésekkel foglalkozott, majd 1972-től – a nyugatnémet geográfiai irányzatok hatására, melyet később németországi Humboldt-ösztöndíjas kutatásai is elmélyítettek – a szociálgeográfiai irányzat első hazai képviselőjévé vált. Magyarországon ő honosította meg a korszerű társadalomföldrajz tudományát. A szociál-geográfia az ember térbeli magatartásának tudománya. Ennek köszönhetően Berényi Tanár Úr előadásain az országban egyedülálló szemlélettel gazdagodhattunk: a Tanár Úr a történeti, demográfiai, gazdasági, több esetben nemzetközi diplomáciai és velük összefüggő művelődéstörténeti és néprajzi folyamatok okát, összefüggésrendszerét tárta fel a földrajzi adottságok, egyúttal a regionális lehetőségek talaján állva, abból kiindulva. Település- és a regionális kutatásokkal kapcsolatos társadalmi szemléletet kaptunk. Tudományközi szemlélettel tanította a funkcionális tér és a történelem elválaszthatatlan ok-okozati viszonyát az ókori Pannóniától napjainkig. Szelíd szavaival és interdiszciplináris tudásából (is) adódó bölcsességével az egész Kárpát-medencére nézve országrészről országrészre, korszakról korszakra vándorolva tanította nekünk a regionális geográfiai adottságokból adódó lehetőségeket, hogy lássuk és értsük: mi kell ahhoz, hogy egy körülhatárolható természeti táj kultúrtájjá válhasson. Egy életre megtanultuk, hogy egy adott táj esetében nemcsak „telefonkönyv”-szerűen kell feltárni annak történetét, hanem ismerni kell azokat az alapvető helyi földrajzi viszonyokat, a teremtés által adott ökológiai adottságokat, amelyek a helyi történeti és társadalmi eseményeket generálták. Számos példán keresztül láttuk az előadásain, hogy a közigazgatási, a közút- és vasúthálózati és a művelődéstörténeti-oktatási térképtől mindig elválaszthatatlan a domborzati térkép ismerete, mindezen tényezők egységben szemlélése. Berényi Tanár Úrtól tanultuk meg az alkalmazott szubszidiaritás elvét, felemlítve XI. Pius pápa 1931-es Quadragesimo anno enciklikáját is: azért kell ismernünk az egyes régiók adottságait, lehetőségeit és saját kultúráját és lelkületét, mert a rövid- és hosszútávú döntéseket helyben kell meghozni.
Berényi István tanár úr életét átjárta a tiszta derű és a kiváló humorérzék, és egy mély hitből eredő természetes közvetlenség és alázat, amely révén vele beszélgetve az ember mindig megajándékozottnak érezhette magát. Boldogan és büszkén emlegette Jászapáti gimnáziumát, a debreceni egyetemi éveit és különösen jász őseit. A tőlük tanult biztatással köszönt el tőlem néhány hete, az utolsó telefonbeszélgetésünk idején: „Ne hagyd magad, Tóbiás!”
Köszönjük Berényi Tanár Úr személyes példamutatását, bölcs tanácsait, mindenkihez megnyilvánuló segítőkészségét és azt a szemléletet és tudást, amit csak tőle kaphattunk!
Isten nyugosztalja békességben!
Medgyesy S. Norbert
Történettudományi Intézet