Az ünnepség házigazdája Dr. Miklós Ágnes Kata volt, az Óvó- és Tanítóképző Tanszék vezetője, aki elsőként köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Dr. Kozma Gábor lelkiségi ügyekért felelős dékánhelyettes ünnepi beszéde következett, amelyben méltatta az Esztergomi Tanítóképző több mint 180 éves pedagógiai hagyományát, valamint az elmúlt 95 év során az intézmény falai között lezajlott megannyi tanórát, konferenciát és vizsgát. Kiemelte a díszdiplomások visszatérésének fontosságát, és hangsúlyozta, hogy az idősebb pedagógusok példája meghatározó a fiatalabb generáció számára.
„Tudjuk, hogy akár egyetlen kézfogásban, mosolyban, nyílt tekintetben benne lehet a szakma teljesessége, hiszen tartalmazza mindazt a nehézséget, örömöt, és a mindenben kitartást, amire azóta is, ma is nagy szükség van. A társadalomnak nevelőkre van szüksége, jó pedagógusokra, hiszen minél több a gond, annál inkább a szeretettel végzett nevelés mutathat jó utat és egyedül az vezethet egy hittel és reménnyel várt jövőbe. Ebben biztosak lehetünk, ez a generációk közös feladata, ma is ezt tesszük” – mondta Dékánhelyettes Úr.
Espasa-Sancho Ramon, a Prímási Iskolaközpont igazgatója beszédében kiemelte a pedagógus hivatás és a diákokkal való első találkozás izgalmát, valamint említést tett a gyakorló iskola múltjáról, amely most a Prímási Iskolaközpont része lett, új tanítókkal és tanárokkal bővülve.
„Amikor azt hallom, hogy egyre több kiváló pedagógus hagyja el a pályát, szerencsének érzem magam, hogy olyan elhivatott kollégákkal dolgozhatok, akik minden nap, mosollyal az arcukon, új módszerekkel felszerelkezve igyekeznek nevelni a mostani, Covid utáni, fiatal generációt” – mondta Igazgató Úr.
A köszöntők után a Prímási Iskolaközpont diákjai színes zenés-táncos műsorral lepték meg a közönséget, melyben Nagyszalontai népdalokat adtak elő Kodály Zoltán gyűjtéséből. A citerásokat Poncsák Zsuzsanna tanárnő, míg a német nemzetiségi táncot előadó diákokat Sándor Szilvia készítette fel.
Dr. Miklós Ágnes Kata a beszédében személyes családi emlékeken keresztül idézte fel nagymamája, egy elismert pedagógus tanítási módszereit és értékrendjét, amelyet felnőttként maga is követett és továbbadott a pedagógusnövendék hallgatóknak.
A műsort az Érsekvadkerti Pedagógus Énekkar koronázta meg, Mátyás Levente karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja és egykori diákunk vezetésével. A zenei programot olyan klasszikus művek tették emlékezetessé, mint Ramiro Real Ave Mariája, J. S. Bach Ermuntre dich, mein schwacher Geist című darabja, Gordon Young Alleluiája, valamint James E. Moore Jr. An Irish Blessing (Ír Áldás) című műve.
A műsor után a díszdiplomák ünnepélyes átadása következett, amelyet Dr. Kozma Gábor nyújtott át a jubiláló pedagógusoknak. Az arany-, gyémánt-, vas-, rubin- és gránitdiplomákat azok a tanítók és óvónők kapták meg, akik oklevelüket 50, 60, 65, 70, illetve 75 évvel ezelőtt szerezték, és több mint három évtizedet töltöttek el a pedagóguspályán kiemelkedő eredményekkel és megbecsült szakmai magatartással.
Durzák Anna, nyugalmazott, aranydiplomás oktató, ünnepi szívvel köszöntötte a hallgatóságot, kifejezve háláját a sok kihívásban és sikerben gazdag évért. Hangsúlyozta, hogy a nehézségek ellenére boldog lélekkel emlékezik vissza az elmúlt évtizedekre. Gratulációját fejezte ki mindazoknak, akik most vették át díszdiplomájukat, és Szent-Gály Kata szavait idézve fejezte be beszédét:
„Az, ami van: nem múlik el,
csak mássá lesz és másít,
ha meghervadt egy viola,
magjából új virágzik,
szép jószagát a levegő
valahol most is hordja,
ízét és kelyhe legjavát
befogták méhkasokba,
– s a gondolat, mi benned él,
tovább megy, s újat formál,
másabb a Föld azáltal, hogy
születtél s ember voltál!”
(Szent-Gály Kata: A fejlődés játékszabálya)
Az ünnepség méltó tiszteletadás volt azoknak a pedagógusoknak, akik évtizedeken át szolgálták a közösséget és példát mutattak a következő generációknak. Szívből gratulálunk az ünnepelteknek!
Az ünnepségen készült fotók megtekinthetők a galériában, a képeket Juhász Zsófia Vanessza készítette.
