„Merrefelé merjek elindulni? Mibe kapaszkodjak, amikor meghozom életem legfontosabb döntéseit? Ha nincs hitem, el sem merek indulni, és ez a bátortalanság a legrosszabb” – fogalmazott köszöntő beszédében Dr. Birher Nándor Máté, a Pázmány BTK dékánja. Szavai egy olyan pillanatban hangzottak el, amikor kézzelfoghatóan is lezárult egy időszak: a hallgatók a Szent István-bazilikában várták, hogy átvegyék oklevelüket, és ezzel formát öltsön mindaz a tudás, amelyért évekig dolgoztak.

A dékán ugyanakkor arra is rámutatott, hogy mindaz, amit a végzettek magukkal visznek, több annál, mint amit a vizsgákon mérni lehetett. Egy olyan korban, amikor a világ működéséről egyre pontosabb leírások állnak rendelkezésünkre, és amikor a technológia már teljes szövegeket, elemzéseket is képes létrehozni, egyre kevésbé az a kérdés, hogy mit tudunk – és egyre inkább az, hogy merre indulunk tovább. És vannak döntések – hangsúlyozta –, amelyekhez nem elegendő a tudás: hit is kell hozzá. 

„Ha az ember nem mer dönteni, akkor csak sodródik” – tette hozzá, kiemelve, hogy a Pázmány BTK nemcsak tudást kíván adni, hanem hitet és közösséget is: olyan kapaszkodókat, amelyek segítenek eligazodni akkor is, amikor nincs egyértelmű válasz. A közösség ereje különösen fontossá válik egy olyan korban, amikor könnyű elszigetelődni; a pázmányos tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az egyetemen születő kapcsolatok és közös értékek később is megtartó erővé válhatnak. 

A döntésekhez szükséges belső tartásról Főtisztelendő Dr. Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora is megemlékezett ünnepi beszédében, kiemelve, hogy a diploma „útravaló és jogosítvány” az élet iskolájába, de csak akkor segít valóban helyet találni benne, ha a szakmai tudás mellett az ember hiteles identitást és szilárd értékrendet is épít magában.

A hallgatók nevében Kotánczi Hanna, a Hallgatói Önkormányzat elnöke szólt a végzettekhez, felidézve az egyetemi évek közös élményeit, míg az alumni közösség képviseletében Martí Zoltán, az Alumni Tanács tagja köszöntötte az új diplomásokat, hangsúlyozva, hogy az oklevél egy életre szóló közösséghez való tartozást is jelent. A Pázmány nemcsak tudást ad, hanem gondolkodásmódot, tartást és iránytűt is – olyan örökséget, amely a későbbi döntésekben is támaszt nyújthat. 

A bazilikában átvett oklevelek így egyszerre jelentették a lezárást és a kezdetet is. Lezárult egy meghatározó életszakasz, amelynek évei alatt a megszerzett tudás most kézzelfogható formát öltött – és kezdetét vette egy másik, amelyben már mindenkinek saját döntései adják meg az irányt. A Pázmány BTK friss diplomásai azonban nem üres kézzel lépnek tovább: magukkal viszik azt a hitet, közösséget és szemléletet is, amely az egyetemen eltöltött években formálódott bennük, és amely a jövő bizonytalanabb pillanataiban is tájékozódási pont maradhat. 

Ezúton is szívből gratulálunk minden végzett hallgatónak, és sok sikert kívánunk életük következő szakaszához!