Lukács János 1924. január 31-én született. Szülővárosában, az akkori Budapesten ekkor még alig jártak automobilok, az Andrássy út külső részeiben a korabeli politikai és gazdasági elit lakott, az ország az elfogadhatatlannak tűnő trianoni béke által megszabott határok közé szorult, miközben a nemzet egy része ezeken a határokon kívül rekedt. Ekkor már nem élt IV. Károly, az utolsó apostoli magyar király és osztrák császár, de Tisza István és Ady Endre sem. Mi több, a bolsevizmus megteremtője, Lenin is tíz napja már, hogy nem volt az élők sorában, s alig pár napja helyezték üvegkoporsójába a Vörös téren egy grúz kommunista különös beszédét követően – s alig két hónap múlva ítélnek el egy osztrák születésű szélsőségest Bajorországban (amikor az olasz választásokon Mussolini pártja kétharmados győzelmet arat). A magyar nemzet pedig túl volt a nagy háborún, az azt követő spanyolnátha-járványon, a forradalmon és a vörös terroron – két gyilkos lefolyású ideológiai és spirituális járványon. A zilált politikai viszonyok és pénzügyi válság közepette lassan kibontakozott az ideiglenességből a kényszerűen elviselt állandóság - az emberek pedig élni és boldogulni akartak, gyermekeket vállaltak és neveltek.
Lukács János ebben a közegben látta meg a napvilágot és kezdett azzá a személyiséggé formálódni, akinek ma ismerjük. Rendkívül nagy hatással volt életére és világlátására édesanyja kritikus szemlélete és anglofíliája, ami később megszabja élete irányát. Az ifjú Lukács katolikus iskolába jár, ismeri és tiszteli a francia és a német kultúrát is, mégis, legközelebb a brit konzervatív hagyomány állt a szívéhez. Amikor fiatalemberként túléli a világháborút, hamarosan felismeri, hogy a jövő itthon kilátástalan lesz az ő polgári, morális-, vagy teljesítmény-alapú meritokratikus értékrendje számára. Nagy-Britanniába, onnan pedig Pennsylvaniába megy, ahol immár 72 esztendeje él. Noha képességei alapján méltán emlegetik a legnagyobbak között, s bár tanított Princetonban, a Johns Hopkins Universityn, a Columbia Universityn és még számos más egyetemen vendégprofesszorként, mégis a Chestnut Hill Leányfőiskola tanára maradt 1994-es nyugdíjazásáig. Ismertségét történetírói munkássága alapozta meg. A Párbaj, az "A történelmi Hitler", "Az európai világháború 1939-1945", avagy "A XX. század és az újkor vége" című művei ma már kötelező olvasmányok a modern korral foglalkozó történészek számára. A legjelentősebb írása azonban a történelmi tudatról szól. Ebben a történetfilozófiai esszében vázolja fel történelmi rendszerét, melyben levezeti az emberi személy meghatározó jelentőségét és (Collingwooddal vitába szállva) megkérdőjelezi a tényalapú történelem állításait. Lukacs a narratívák elsődlegességének hangsúlyozásával megelőzte Hayden White-ot és bírálta a szerinte a részletekben elvesző Braudelt. Fontosak azonban nem kifejezetten történeti tárgyú írásai is, hiszen ezekben még plasztikusabbá válik a keresztény és humanista gondolkodás, ami oly jellemző Lukács Jánosra, az emberre is. A szelíd, de határozott, empatikus, ám következetes, az embernek a Mindenséghez való viszonyát és Krisztus történetiségét gondolkodása középpontjába állító tudós, az amerikai katolikus történészek egyesületének volt elnöke önmagáról éppúgy tud képet alkotni, mint a demokráciát fenyegető jelenkori populizmusról. Meggyőződése, hogy a történelmet leginkább befolyásoló erő a történeti dimenziójú gondolkozás, s ennek illusztrációja az egyes XX. századi esztendők jellemző szeleteit bemutató "Évek..." című munkája, amelyben az adott kor gondolkodására jellemző kitalált helyzeteket mutat be – szépirodalmi igényességgel. Általában is jellemző rá az eszmetörténet iránti érdeklődés, látásmódjában a történészi eszköztár mellett megjelenik a filozófiai dimenzió is (erre utal többek között Martin Heisenberggel folytatott levelezése, vagy akár a modern politikai filozófia legnagyobb alakja, Tocqueville kutatása). Lukácsot érdekli elhagyott régi hazája is, sokat és mélységeiben foglalkozik a magyar történelemmel és a jelenkorral. Konzervatív reakciós, katolikus meggyőződése itthon a magyar katolikus egyetemen talált otthonra és legmelegebb fogadtatásra: 2009-ben az egyetem díszdoktorrá avatta. Mint legismertebb magyar történészünket, a Corvin-lánccal kitüntetettek doyenjét, sok szeretettel köszöntjük 95. születésnapja alkalmából, jó egészséget és Isten áldását kívánva neki, hálával és köszönettel.
Dr. Botos Máté
Politológia Tanszék vezetője
