Szép emlékek, hasznosítható tudás, élethosszig kitartó erkölcsi-lelki útravaló, igazi példakép-tanárok – így emlékszik vissza a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen eltöltött éveire Koltay Anna televíziós szerkesztő, műsorvezető, dokumentumfilm-rendező. A fiatal szakember az Alumni-tanács egyik új tagjaként szívvel-lélekkel dolgozik az egykori diákok egyre népesebb körének együtt tartásán, és azon, hogy minél messzebb eljusson alma materének jó híre.

Koltay Anna bátyja példáját követve kezdte meg egyetemi tanulmányait annak idején a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen – és végül két diplomát szerzett az intézményben. A televíziós szerkesztő, dokumentumfilmes szakember a szakmai alapokat az intézmény kommunikációs médiatudományi szakán szerezte meg. Mint megjegyezi, a PPKE rangját és jelentőségét jól mutatja, hogy időről időre olyan kollegákkal dolgozik együtt, akik ugyancsak a Pázmányon végeztek. „Sok pázmányos mozog a szakmában, a különböző rádióknál, televízióknál, a print vagy az online médiumoknál. Ez egyfajta összekötő kapocs, összekacsintás közöttünk: ugyanonnan érkeztünk, ugyanazok indítottak útnak bennünket, és valahol közös a múltunk még akkor is, ha nem egy évfolyamra jártunk” – fogalmaz Koltay Anna.

A tévés-dokumentumfilmes szakember egy ideje újra az egyetemi élet közegében tevékenykedik, az Alumni-tanács tagjaként. Nagy élményként említi, hogy ebben a „tisztségében” az a megtiszteltetés érte, hogy a bölcsészkar Szent István Bazilikában megrendezett ünnepélyes diplomaosztóján beszélhetett a végzősöknek a saját tapasztalatairól, arról, mit jelentett számra a „pázmányos lét”.

Az Alumni-küldetés

„A tanácsban azon is dolgozunk, hogy hogyan lehet a diploma megszerzése után is összetartani az egyetemistákat, a csapatot” – emeli ki, hozzátéve: ez persze nem mindig könnyű feladat. A piliscsabai kampusz bezárása óta – részletezi Koltay Anna – több épületben zajlik az oktatás, így területileg megosztott a hallgatók köre, bizonyos értelemben kevésbé zárt és összetartó közösség, mint esetleg annak idején volt. „Persze nem tartom lehetetlen küldetésnek összehozni a pázmányosokat – csak megfelelő programokat és fórumokat kell teremteni hozzá.” Összetartó erő lehet – emeli ki –, hogy az egyetem elvégzése után sokan tartják egymással a kapcsolatot, időről időre találkoznak, ráadásul kollegiális szinten is erősödhetnek a korábbi nexusok – nem beszélve a Pázmány falai között szövődött barátságokról, szerelmekről, amelyek szintén nem szűnnek meg a diploma átvételével.

Koltay Anna üdvözli az Alumni-tanács létrejöttét, és azt is, hogy tagjai nagyon különbözőek,  látásmódjukat, hivatásukat tekintve is. A maga részéről a kulturális programok, a médiajelenlét terén igyekszik az ügyért tenni, legyen szó a már említett feladatról, az öregdiákok összetartásáról, vagy akár az egyetem népszerűsítéséről a felvételizők körében. „Ez is nagyon fontos küldetés” – fűzi hozzá.

Az a bizonyos Pázmány-aura

Hogy mitől alakul ki érzelmi kapocs a diák és a felsőoktatási intézmény között, vagy hogy mitől jó érzés visszaemlékezni az ott eltöltött időszakra, Koltay Anna szerint sok összetevős dolog: fontos a légkör, ami az intézmény falaiba „ivódott” az évtizedek alatt; és fontosak az oktatók is. „Nyilván nem ugyanolyan súllyal maradnak meg az oktatók a diákok emlékezetében, de mindenki fel tud idézni közülük olyanokat, akiket igazán nagy formátumúnak tart, akiknek a szavai, gondolatai elkísérik az életben. Most, hogy már magam is oktatok – a Színművészeti Egyetemen –, nagyon sokszor eszembe jutnak a pázmányos tanáraim; az, hogy ők hogyan tartották az órákat, hogyan bántak velünk, hogyan bátorítottak bennünket, hogyan ’adtak át’ a szakmának, milyen útravalót kaptunk tőlük... Ez mind-mind nagyon fontos, és részét képezik az ’érzelemcsomagnak’, amit akkor bontunk ki, ha az alma materünkre gondolunk”.

Koltay Anna, mint felidézi, az előadásokon „itta” például Tomka Miklós szavait; gyakran visszacseng a fülébe Aczél Petra hangja, amint arra biztatja: legyen bátrabb, mondja ki, hogy mit gondol. A Nemesi Attila nyelvészeti ismeretek óráján megszerzett tudását és egyetemi jegyzeteit később felhasználta az általa szerkesztett anyanyelvápoló tévéműsorban az M5 csatornán, de jó szívvel gondol Radetzky Andrásra is, akitől szakmai karrierjéhez kapott erős alapokat, és a mai napig tartja vele a kapcsolatot.

Nem titkolja: a Pázmánynak köszönhetően talált rá élete első munkahelyére, sőt: A Munkahelyére, hiszen a gyakorlati idejének kezdetétől a mai napig – immár 12 éve - az MTVA, vagyis a magyar közszolgálati média-portfólió különböző csatornáinál dolgozik.

Az volt az érzése, hogy a Pázmány „egy jó hely”

Koltay Anna katolikus családban nőtt fel, de nem ez volt az elsődleges indíttatás, amely a Pázmányra vezette. Mint felidézi: nála 10 esztendővel idősebb bátyja az egyetem jogi karára járt, és nagyon szerette – úgy az intézményt, mint a tanárait. „Tudatosult bennem, hogy ha ennyire szereti a testvérem, akkor ez a Pázmány egy elég jó hely lehet. Később, tanulmányaim idején mindig éreztem az egyetemen azt a többletet, azt a ’pluszt’, ami a katolikus szellemiségnek volt köszönhető. Nagyon fontos az is, hogy ettől mindenki, a más vallásúak, vagy akár a meg nem keresztelt hallgatók is kaptak egy többletet. Összességében azt gondolom, hogy én csak jót kaptam a Pázmánytól –kötelességemnek érzem, hogy ebből visszaadjak valahogy. Például úgy, hogy minden lehetőségemmel segítem az Alumni-tanács munkáját”.