A Magyar Pszichológiai Társaság a Pázmány BTK Pszichológiai Intézetének társszervezésében 2026. március 27-én rendezte meg a Katasztrófa-, Trauma- és Krízispszichológiai Szekció IV. tudományos konferenciáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. A Fókuszban a katasztrófapszichológia címet viselő – a szekció fennállásának 15. évfordulóját is ünneplő – esemény iránt kiemelkedő érdeklődés mutatkozott: több mint száz résztvevő regisztrált, ami jól jelezte a téma növekvő társadalmi és szakmai jelentőségét.
A konferenciát Dr. Birher Nándor Máté, a PPKE BTK dékánja nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a 21. századot a krízisek és bizonytalanságok kora jellemzi, amelyben különösen fontossá válik az emberi helytállás és a szakmai felkészültség. Kiemelte: a katasztrófapszichológia középpontjában nem maga a katasztrófa áll, hanem az ember, aki benne él, és a szeretet nem pusztán érzelem, hanem cselekvő viszony – annak segítünk, akinek szüksége van ránk. Ez a hozzáállás a katasztrófapszichológia alapja is, amely az értelmetlenség közepette is az értelem megtalálására törekszik – nem elméleti, hanem gyakorlati módon. Mint fogalmazott: „a katasztrófák korában is van remény” – amennyiben az ember képes a másik felé fordulni, és felelősen cselekedni.
A köszöntő után rangos hazai és nemzetközi előadók osztották meg kutatási eredményeiket és gyakorlati tapasztalataikat. A konferencia előadásai átfogó képet adtak a katasztrófapszichológia elméleti alapjairól és gyakorlati alkalmazásairól egyaránt. Kiemelt figyelmet kapott a közösségi reziliencia és a társadalmi felkészültség kérdése, valamint az, hogy a múlt tapasztalataiból hogyan lehet hatékonyabb válaszokat kialakítani a jelen és a jövő krízishelyzeteire. Szó esett az egyéni krízisekről – különösen a serdülőkori mentális problémákról és az öngyilkosság megelőzéséről –, valamint a humanitárius helyzetekben végzett pszichológiai segítségnyújtás sajátosságairól is.
A gyakorlati megközelítések között megjelentek a krízisintervenció különböző formái, a pszichológiai elsősegélynyújtás módszerei, valamint olyan alternatív eszközök, mint a meseterápia vagy a terepmunkán alapuló tapasztalatok feldolgozása. A konferencia záró szakaszában az innováció és a kutatás került a középpontba: olyan új megközelítések, amelyek a traumák mérhetőségére, a halmozott krízisek hatásaira és a hatékonyabb beavatkozási lehetőségekre fókuszálnak.
Ezek a témák azért bírnak kiemelt jelentőséggel, mert a modern társadalmakat egyre gyakrabban érő komplex válsághelyzetek – a háborús konfliktusoktól a migráción át a klímaváltozásig – csak olyan pszichológiai eszköztárral kezelhetők, amely egyszerre épít tudományos alapokra és gyakorlati tapasztalatokra.
A rendezvény egyik fontos üzenete az volt, hogy a pszichológiai segítségnyújtás nem csupán reakció a traumára, hanem a megelőzés és a felkészítés kulcsfontosságú eszköze. Emellett hangsúlyosan megjelent az a szemlélet, hogy a krízisek – megfelelő szakmai támogatás mellett – nemcsak veszteséget, hanem a megértés és a fejlődés lehetőségét is magukban hordozzák.
