2024. december 9-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara ünnepélyes keretek között avatta fel a Jelenits István termet a budapesti Sophianumban. Az esemény során az egyetem közössége méltó módon emlékezett meg a Kar néhai professzorának kimagasló szellemi és pedagógiai örökségéről.

Az ünnepséget Dr. Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja nyitotta meg, Jelenits István szavait idézve: 

„Az ember életének az az értelme, hogy a világ nagyszerűségére, a lét értékére ráeszméljen; és örömének hangot adjon. Mondjuk úgy, hogy dicsőíti Istent, aki ezt a létet, ezt a világot létrehozta, s aki a maga valóságában a létnek ezt az értékét őrzi. Ez az értelme az emberi létnek.” 

Ezt követően Dr. Komáromi László, a PPKE JÁK dékánja egy személyes élmény megosztásával folytatta az emlékezést, kihangsúlyozva, hogy Jelenits atya bölcsessége és emberiessége már fiatalkorában mély nyomot hagyott benne. 

A teremavató alkalmával P. Zsódi Viktor, a Piarista Rend Magyar Tartományának tartományfőnöke Jelenits István verseiből olvasott fel a hallgatóságnak, kiemelve azt a rácsodálkozást és otthonosságot, amellyel a szerző a világot szemlélte. Őt Dr. Hargittay Emil, a PPKE BTK Professor Emeritusa követte, aki a versek mellett felidézte a Mikszáth Kálmán-téri épület történetét, különös figyelmet fordítva arra az időszakra, amely alatt Jelenits atya rendtagként és tanárként az épületben tevékenykedett. 

Ezt követően Dr. Kovács Ákos, a PPKE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének vezetője idézte fel Jelenits István papként, tudósként és a művészetek pártolójaként végzett áldozatos munkáját, kiemelve, hogy nemcsak tudása, hanem emberi kapcsolatai révén is példaként állhat előttünk. Az ünnepség zárásaként Dr. Hörcher Ferenc, az NKE kutatóprofesszora Jelenits Istvánról – mint a Pázmány BTK Esztétika Tanszék vezetőjéről – emlékezett meg, felidézve a tanszék alapításának körülményeit, hangsúlyozva, hogy az atya munkássága nemcsak az oktatásban, hanem az egyetemi közösség összetartásában is példamutató volt. 

A jelenlévők az adventi koszorú második gyertyájának meggyújtása mellett meghitt, méltóságteljes légkörben emlékeztek meg Jelenits István jelentős oktatói, tudományos és lelki örökségéről. A terem, amely mostantól az ő nevét viseli, szimbolikusan is őrzi majd mindazon szellemi és emberi értékeket, amelyeket a neves professzor életműve képviselt. Az avató ünnepség így nem csupán emlékezés volt, hanem a Kar elkötelezettségének kifejezése is az iránt, hogy Jelenits István örökségét a jövő nemzedékei számára is megőrizzék.