A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell
A világon két probléma van, ami magától elmúlik, ha elég sokáig ignoráljuk: a hó és a serdülőkor. Az újságíró Earl Wilson híres mondása a tudomány hozzáállását is jellemezheti, amely sokáig meglehetősen közömbös volt a kamaszkutatás iránt.
Míg a csecsemőkorról és a korai fejlesztés módszereiről tetemes mennyiségű szakirodalom áll rendelkezésre, addig senki sem tudja például, hogy milyen egy tipikusan fejlődő serdülő, és miként érdemes a leghatékonyabban támogatni az egészséges fejlődést ebben az időszakban. Pedig a közhiedelemmel ellentétben az agy fejlődése nem zárul le kora gyermekkorban – a serdülőkor az agykéreg második szuperrugalmas fázisa. Ebben a szenzitív periódusban a fejlődés ablaka ismét tárva-nyitva áll a környezeti hatások formáló ereje előtt. Ez óriási lehetőséget jelent a tanulásra, ugyanakkor a képlékeny állapot során sérülékenyebbé is válnak a tinédzserek, számos mentális probléma, viselkedéses zavar, függőség kamaszkorban veszi kezdetét.
A tinik agyát szokták egy olyan új autóhoz hasonlítani, amelyben alacsonyabb állást mutat a kilométeróra. Azonban a serdülő agy még nem az a jármű, amivel egész későbbi életünk során közlekedni fogunk egy ingerteli világban, hanem egy olyan szerv, ami jelentősen különbözik felnőttkori megfelelőjétől. Noha az agy méretbeli növekedése a lányok esetében átlagosan tizenegy és fél, a fiúknál tizennégy és fél éves korra lezárul, fejlődése ezzel nem ér véget... Csak később leszünk képesek egy sor olyan végrehajtó funkció magabiztosabb kivitelezésére, ami ehhez az agyterülethez köthető...
Pusztán a serdülők közötti agyi különbségeknek is komoly szerepe lehet abban, hogy ki mennyire tud szót fogadni, fegyelmezetten viselkedni. A pillanatnyi vágyaik szerint cselekvő, a következményekkel mit sem törődő kamaszok nem a felnőttekkel akarnak kiszúrni, csak érik még a fejükben a prefrontális kéreg, ráadásul a kortárscsoport tetszésének elnyerése is minden eddiginél nagyobb nyomást helyez rájuk.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 2. számában olvasható
Forrás: Mindennapi Pszichológia
