Június 12. és 21. között a horvátországi Šibenik adott otthont a Practicing Resilience – Preparing for Recovery című nemzetközi nyári egyetemnek, amelyet a Catholic University of Croatia szervezett a Nanovic Institute for European Studies at the University of Notre Dame, valamint a Ukrainian Catholic University és a Catholic Universities Partnership támogatásával. A tíznapos program középpontjában a reziliencia, a krízisek utáni mentális felépülés, valamint a háború utáni újrakezdés kérdései álltak.
A Pázmány BTK-t Huber Zoltán és Weiss Dylan mesterszakos hallgatók képviselték, akik előadásokon, workshopokon, csoportmunkákban, valamint kulturális és közösségi programokon keresztül kapcsolódhattak be a nemzetközi szakmai párbeszédbe. Az alábbiakban az ő személyes beszámolóik olvashatók a nyári egyetem tapasztalatairól, szakmai tanulságairól és közösségi élményeiről.
Weiss Dylan beszámolója:
„Véleményem szerint fontosak az egyetemek közötti kapcsolatok és a közösségi találkozók, mivel egymástól lehet a legtöbbet tanulni, új tapasztalatokat szerezni más emberektől és más intézményektől. Június 12–21. között lehetőségem volt képviselni a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet egy nyári egyetemen, amelynek fő témái a reziliencia gyakorlása, valamint a háború utáni felépülés nehézségei és hatásai voltak. A tíznapos nyári iskola a gyönyörű horvátországi Šibenik városában zajlott, egy katolikus általános iskolában, ahol 40 diák érkezett a világ minden tájáról, hogy megosszák tapasztalataikat, élményeiket, és többet tanuljanak a háború vagy pusztítás utáni reményről és újrakezdésről. A program előadásokból, műhelyekből, csoportmunkából, valamint különféle kulturális tevékenységekből állt. Emellett a nyári egyetem lehetőséget biztosított arra is, hogy spirituális, kulturális és sporttevékenységekben vegyünk részt; a lelki feltöltődéshez és imádkozáshoz reggel és késő délután angol nyelvű szentmisét is tartottak. Minden egyes nap megérte, hiszen új élményeket szerezhettünk, és nagyszerű társaságra leltünk.
Ez volt az első alkalom, hogy Horvátországba utazhattam, így nem tudtam, mire számítsak: egyszerre voltam izgatott és kíváncsi. Ketten utaztunk: Huber Zoltán és én, mindketten a Pázmány BTK-ról érkeztünk. Egy rövid repülőút után megérkeztünk Zadar városába, ahol átszálltunk egy buszra, amely elvitt minket a lélegzetelállító Šibenikbe. A helyszínre érkezve, egy rövid regisztrációt és szobabeosztást követően egy erődítménybe vittek minket, ahol a Horvát Katolikus Egyetem delegáltjai és a szervezők megnyitóünnepséget tartottak. Ezt követően kötetlen beszélgetéseket folytathattunk más egyetemek diákjaival, miközben megismertük Šibenik városát. Az Egyesült Államokból, Olaszországból, Portugáliából, Franciaországból, Ukrajnából, Szlovákiából, Horvátországból, Grúziából, Lengyelországból és Magyarországról érkeztek diákok, akik saját katolikus egyetemüket képviselték. Az előadások és a csoportmunka segítségével a program végén minden csapat elkészítette az úgynevezett „Capstone projektet”, amely lehetett prezentáció, emlékkönyv, weboldal vagy videó, és amelyről előadást is kellett tartanunk.
A színvonalas előadások és a csoportmunka mellett lehetőségünk volt várost nézni, ellátogatni a tengerpartra, valamint kulturális programokon és sporttevékenységeken részt venni. Az első napon a Szent Mihály-erődöt tekinthettük meg a megnyitóünnepség keretében, ahol gyönyörű kilátás és kötetlen beszélgetések mellett vette kezdetét a program. A Szent Jakab-katedrális és a városnézés során megismerhettük Šibenik központját. Az utolsó napokban személyes kedvenc programom a hajótúra volt, amikor meglátogattuk Prvić szigetét és az ottani Faust Vrančić Múzeumot, illetve egy másik napon a Szent Miklós-erődöt, amely az UNESCO világörökség része. Ezek a kulturális programok, múzeumlátogatások, projektek és órák igazán összehozták a társaságot. A tenger végtelensége, a szigetek természete és Horvátország történelme mind maradandó emléket hagyott bennem. Nagy köszönet a horvát szervezőknek, Luka Poslonnak és Branimir Jagodić tiszteletes úrnak, hogy felejthetetlen élménnyé tették ezt a tíznapos nyári egyetemet. Rengeteget tanultam, és életre szóló barátságokra leltem. Nagyon fog hiányozni; köszönöm a lehetőséget a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek!”
Huber Zoltán beszámolója:
„A Šibenikbe vezető út és a repülőtéri találkozás Karunk másik delegáltjával, Dylannel, már az első naptól megalapozta a szakmai együttműködést. Zadarba érkezve a Jog- és Államtudományi Kar hallgatóival kiegészülve érkeztünk meg a helyszínre, ahol a helyi katolikus általános iskolában berendezett bázison azonnal megkezdődött az interkulturális hálózatépítés az USA-ból, Ukrajnából, Grúziából és számos európai ország katolikus egyetemeiről érkezett hallgatókkal. A Szent Mihály-erődben tartott hivatalos nyitóceremónia után egy rendkívül intenzív, 13 előadásból és 7 workshopból álló akadémiai program vette kezdetét, amely a reziliencia és a háború utáni mentális felépülés témakörét járta körül.
A képzés során elismert nemzetközi szaktekintélyek nyújtottak magas színvonalú elméleti alapokat. Margarida Mano portugál professzor a jövőhöz való tudatos viszonyulást elemezte krízisidőszakokban, míg John Deak előadásai Sigmund Freud esettanulmányán és Hayden White narratíva-elméletén keresztül mutatták be a történetmesélés és a megfelelő sorrendiség egyéni, illetve társadalmi hatásait. Francesca Giordano a gyermekek és családok krízishelyzetben történő támogatását vizsgálta fejlődéslélektani szemszögből, Lana Batinić pedig a kötődéselméletre és a kollektív traumák feldolgozási folyamataira helyezte a hangsúlyt. Különösen innovatív megközelítést képviselt Chiara Ottolenghi hibrid társadalmi vállalkozásokról szóló, üzleti fókuszú prezentációja, valamint Annie Seul sporton keresztül megvilágított reziliencia kurzusai, amelyek a délutáni konzultációk keretében is teret engedtek a szakmai diskurzusoknak és a véleménykülönbségek megvitatásának.
A sűrű program sikeres lebonyolítása Luka Poslon koordinátor precíz és határozott szervezőmunkájának, valamint Branimir Jagodić atya támogató lelkipásztori jelenlétének volt köszönhető. Az elméleti képzést kiválóan egészítették ki a kulturális tanulmányi utak, csak úgy mint Šibenik történelmi óvárosának bejárása, a 16. századi Szent Miklós-erőd, valamint Prvić szigetén a Faust Vrančić Emlékközpont megtekintése. A közös tengerparti programok során a különböző nemzetek hallgatói olyan egységes, mély közösséggé kovácsolódtak, amely életre szóló, határokon átívelő szakmai és személyes kapcsolatokat eredményezett. A nyári egyetem jelentősen fejlesztette interkulturális kompetenciáimat és szakmai látókörömet, amiért ezúton szeretném kifejezni legmélyebb köszönetemet az Egyetemnek a támogatásért és a részvételi lehetőségért.”
