Ha jól tudom, előkészület alatt áll egy tavaszi tanulmánykötet. Milyen témákat dolgoznak fel benne?
A készülő tanulmánykötetet Farkas Viktor és Pusztai Ferenc doktoranduszokkal szerkesztjük, akik a PPKE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatói, és én vagyok a témavezetőjük. A kötet fő témája a mozgókép és média, és mindhárman szerzőként is részt veszünk benne. Ezen kívül más Pázmány BTK-s hallgatók mozgóképes, illetve médiás szövegei is helyet kapnak a kötetben, amelyek eredetileg BA szakdolgozat vagy TDK dolgozat részeként készültek el. Nagyon büszke vagyok erre a kiadványra, mert jól mutatja, hogy mennyi tehetséges hallgató dolgozik nálunk, akiknek írásai gyakran túlmutatnak az egyetemi kereteken. Ezek a szövegek általában nem jutnak el a szélesebb nyilvánossághoz, így most ez a kötet lehetőséget ad arra, hogy bemutassunk néhány figyelemre méltó munkát az elmúlt évekből. A tanulmányok között olyan témák is megjelennek, mint Christopher Nolan és Ruben Östlund filmjeinek elemzése, George Miller Mad Max – A harag útja című filmjének feminista megközelítése, valamint Joker karakterének útja a képregényfilmek világában. A kiválasztás során a filmelméleti és műfaji szempontok mellett különösen fontos volt a szövegek aktualitása, eredetisége és olvasmányossága. A kötet tavasszal fog megjelenni.
Mesélne a 2025 tavaszán esedékes filmes doktori konferenciáról? Kik a szervezők, milyen témakörök kerülnek fókuszba, és milyen előadókat terveznek meghívni?
A 2025 tavaszára tervezett filmes doktori konferencia célja, hogy hagyományteremtő módon egy olyan tudományos fórumot hozzunk létre, amely a legújabb mozgókép- és médiatrendekkel foglalkozik. A konferencia témái között szerepelnek websorozatok, műfaji filmek, online médiatartalmak, valamint a mesterséges intelligencia fejlődése és alkalmazási lehetőségei a médiában. Emellett külön figyelmet szentelünk az interdiszciplináris megközelítéseknek, így az Irodalomtudományi Doktori Iskola doktoranduszai is lehetőséget kapnak az előadásra.
A szervezésben részt vesznek Pázmányos doktoranduszok is. A konferencia előkészítése kapcsán már egyeztettünk Dr. Kovács Ákossal, a Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet vezetőjével, valamint Dr. Dobos Istvánnal, az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetőjével. A konferencia célja, hogy széleskörű, aktuális és tudományosan megalapozott témákat vonultasson fel, hozzájárulva a mozgóképes és médiatudományi diskurzusok gazdagításához.
A Holnap meghalok című játékfilmet meghívták a világ egyik legjelentősebb ’A’ kategóriás filmfesztiválja, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába, ahol egyetlen magyar játékfilmként az alkotás világpremierje október 11-én volt. Mesélne nekünk a filmről és arról, hogy milyen szerepet töltött be az elkészítésében? Milyen érzés volt megtudni, hogy ez az alkotás képviseli Magyarországot, mint az egyetlen magyar játékfilm a versenyprogramban?
A Holnap meghalok című film közvetlen állami támogatás nélkül készült, és Berta Balázs kollégámmal közösen voltunk a producerei. Ez nemcsak a finanszírozás biztosítását jelentette, hanem azt is, hogy olyan filmet hozzunk létre, amely nemcsak elkészül, hanem fesztiválokon is bemutatkozhat, és szélesebb közönséget is megszólíthat. Cibulya Nikol, elsőfilmes rendező, egy rendkívül érdekes forgatókönyvvel keresett meg minket, amely ötvözi a horror műfajának klasszikus elemeit és stílusát, miközben reflektál is a műfajra. A film egy erős női nézőpontból mutat be olyan fontos témákat, mint a gyerekvállalás, anyaság, és a szülői felelősség kérdései.
A célunk az volt, hogy olyan alkotást készítsünk, amely egyszerre szolgálja ki a műfaji és az alkotói igényeket, ugyanakkor elgondolkodtató tartalmat is nyújt a nézőknek. A projekt rendkívül kreatív folyamat volt, és nagy öröm számunkra, hogy a világ egyik legrangosabb ’A’ kategóriás fesztiváljára, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába meghívták. Ez hatalmas elismerés, hiszen évente több ezer film pályázik arra, hogy részt vehessen ilyen fesztiválokon. A film világpremierje az alkotók jelenlétében, október 11-én volt Varsóban, ráadásul különdíjat nyert el a fesztivál zsűrijétől. Azóta más fesztiválokra is meghívták, és november 7-én kerül a magyar mozikba, majd még idén Csehországban és Szlovákiában is bemutatják. További fesztiválmegjelenésekről és országos premierek időpontjáról pedig jelenleg is folynak az egyeztetések.
A Futni mentem című film különleges projektnek tűnik, hiszen egyben szakmai gyakorlatként is funkcionált a Pázmány BTK-s hallgatók számára. Mit lehet tudni erről a műről? Jól tudom, hogy a hallgatók számára a jövőben is lesznek hasonló lehetőségek szakmai gyakorlat elvégzésére?
A Futni mentem című film valóban egy különleges projekt volt, amelyben a Pázmány BTK-s hallgatók szakmai gyakorlatként vehettek részt. Hasonlóan a Holnap meghalok című filmhez, itt is lehetőség nyílt arra, hogy a diákok értékes szakmai tapasztalatot szerezzenek. A Holnap meghalok stábjában például több volt Pázmányos hallgató is dolgozott, mint például Heiszter László gyártásvezető, Molnár Liána produkciós koordinátor és Sárközy Gergő, aki a világosító csapatban kapott szerepet. A Futni mentem forgatása során több hallgató is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ami a stábtagok és a divízióvezetők figyelmét is felkeltette, így számukra további lehetőségek nyílhatnak meg a filmszakmában. A Futni mentem különleges alkotás, ugyanis a rendező, Herendi Gábor, az elmúlt harminc év legsikeresebb közönségfilmjeinek alkotója, és ezúttal is egy kiemelkedő szereplőgárdát irányított. Olyan művészekkel dolgoztak együtt, mint Udvaros Dorottya, a Nemzet Színésze, valamint Tenki Réka, Lovas Rozi, Trill Beatrix, Csányi Sándor és mások, akiktől a hallgatók rengeteget tanulhattak közvetlen közelről. A jövőben is tervezünk hasonló lehetőségeket biztosítani a diákok számára, hogy ilyen értékes gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek.
Az Akkord című egész estés dokumentumfilm a magyar népzene és könnyűzene kapcsolatát boncolgatja. Hogyan jött létre az ötlet, és mit érdemes tudni a projektről?
Az ötlet Kempf Márta Anna rendezőtől érkezett, és azonnal éreztem, hogy ez a téma rendkívül időszerű és fontos. Már korábban is foglalkoztam a magyar audiovizuális kultúra dokumentálásával egy állandó csapattal, mivel egyetemi oktatóként személyes küldetésemnek tartom a kulturális értékek mozgóképes feldolgozását. Ezek a filmek nemcsak az oktatásban használhatók segédanyagként, hanem hozzájárulnak a kulturális örökség megőrzéséhez is.
Az Akkord már az ötödik ilyen dokumentumfilm, amelynek producere voltam. Ezt megelőzte a Volt egyszer téka, amely a magyar videókultúrát, a Volt egyszer egy képregény (volt diákunk, Gábor Bence rendezésében) a hazai képregénykultúrát, a Magyar hangja… a szinkron történetét és a magyar vonatkozásokat, míg a Varrat a tetováláskultúrát dolgozta fel. Az Akkord esetében a film különlegességét olyan kiváló zenészek és szakértők megszólalásai adják, Agócs Márton, Bródy János, Csík János, Ferenczi György, Kelemen László, Kiss Tibi, Kováts Gergő, Lábas Viki, Lovasi András, Majorosi Marianna, Paár Julianna, Pál István „Szalonna“, Presser Gábor, Sosovicza Fanni, Szabó Attila, Szabó Balázs, és Takács Dorina (Дeva).
Az egyetlen hiányérzetünk, hogy a tervezettnél jóval kevesebb zenei bejátszót tudtunk használni – mivel független filmről van szó, az anyagi lehetőségek ezen a téren eléggé behatárolták a mozgásterünket.
A Varrat című, a tetováláskultúráról szóló egész estés dokumentumfilm díjat nyert Los Angelesben és további két díjjal tüntették ki a Bujtor István Nemzetközi Filmfesztiválon. Tavaly ősszel volt a mozibemutatója, jelenleg már látható az HBO Maxon. Milyen üzenetet kíván átadni ez a film a közönség számára, és milyenek a nézők visszajelzései? Ön milyen szerepet töltött be a projekt elkészítésében? Mit lehet tudni erről a műről?
A Varrat című dokumentumfilm afféle szerelemgyerek volt, mivel már régóta foglalkoztatott, hogyan lehetne a tetoválást, mint művészeti ágat úgy bemutatni a filmvásznon, hogy annak esztétikája és története egyaránt megjelenjen. A célunk az volt, hogy a tetoválás aktusát és az alkotásokat a film dramaturgiájának szerves részévé tegyük. Ezt részben sikerült is megvalósítanunk: látványos makró felvételeket készítettünk a tetoválás folyamatáról, és igyekeztünk művészi keretet adni a tetoválások bemutatásának. A tetoválások megörökítése egy fotóstúdióban történt, ahol a világítás és a beállítások segítségével igyekeztünk hangsúlyozni a testeken lévő művészi alkotásokat, köztük teljes Hieronymus Bosch művekkel is.
A filmben nemcsak producerként vettem részt, hanem ötletgazdaként, szerkesztőként és interjúkészítőként is. Ez különösen személyes kihívás volt, mivel a tetoválóművészek gyakran visszahúzódó emberek, és a bizalmuk elnyerése érzékeny feladatnak bizonyult. A művészi ambícióinkat nemcsak a díjak igazolták vissza – például Los Angelesben és a Bujtor István Nemzetközi Filmfesztiválon –, hanem az is, hogy az HBO Max felvette a filmkínálatába.
A Varrat rávilágít arra, hogy a magyar tetoválók nemcsak világhírűek, de komoly hatással voltak a tetováláskultúra nemzetközi alakulására is. A nézői visszajelzések is nagyon pozitívak voltak, sokan értékelték, hogy a film nemcsak a tetoválások esztétikáját, hanem a mögöttük húzódó történeteket és személyes indíttatásokat is bemutatja.
