A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete 2024 őszén NKFI Mecenatúra pályázatot nyert dokumentumfilm forgatására, amelynek témája a magyarországi közösségi régészeti programok szervezése, működése és hasznosulása a társadalomban. A forgatási helyszíneket biztosító Kiskunlacháza önkormányzata a projekt házigazdája, és anyagilag is támogatja megvalósulását. A település önkormányzata az 1860-as években Henszlmann Imre és Rómer Flóris által már kutatott úrhegyi román kori templom feltárását kezdeményezte. 2025. április második felében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészhallgatóival, a Közösségi Régészeti Egyesület önkénteseivel és a Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársaival, intézmények közti együttműködésben megkezdtük az úrhegyi Árpád-kori templom újbóli feltárását. A munkát júliusban is folytattuk. Négy hét intenzív munkával, a peregi és lacházi lakosok lelkes közreműködésével hoztuk a felszínre a templom alapfalait.
Az önkormányzat hosszú távú terve a romkonzerválás és műemléki helyreállítás. Szelvényhálónkat talajradaros mérés alapján terveztük meg. Összesen négy szelvényt terveztünk és tűztünk ki, amelyeket az észak-déli tengelyhez tájoltunk. A feltárás első, tavaszi fázisában a templomépület megismerésére törekedtünk, a második, nyári fázisban elbontottuk a szelvények közti tanúfalakat, és a templombelső, valamint a templom körüli temető sírjaira koncentráltunk. Centiméterre pontosan megtaláltuk Henszlmann – saját korának ásatási módszerei szerint kijelölt – árkait.
A félköríves szentélyzáródású, egyhajós templomot kváderkövekből építették. Déli falában római kori figurális díszű faragványt bontottunk ki. A domborműves alak feje, jobb karja és teste is megvan. Az Árpád-kor közepén, második felében megépített templomot az Anjou-korban alakították át, de nem bővítették, hanem négy sarkán pillérekkel támasztották meg, illetve mérműves ablakokat kapott, és a templomhajó belsejében is elkezdtek temetkezni. A sekrestye az utolsó fázisában csontházként szolgált. A középkori temetkezések az eredeti járószinteket teljesen elpusztították. A templom körüli temetőben mintegy 130 egyedet bontottunk ki, amelyeknek belső kronológiáját a leletek és szuperpozíciók alapján még finomítani kell. Több olyan, kelet felé tájolt, feltehetően keresztény rítus szerint eltemetett váz is előkerült, amelyet a templom építésével bolygattak meg, vágtak félbe. Ezeket a temetkezéseket az Árpád-kor első felére tehetjük.
Rácz Tibor Ákos
