Koltay Anna mindennapos szereplője az M2 Petőfi TV adásainak, már több éve arca az Én vagyok itt! című műsornak. Az ismert zenei műsorvezető pázmányosként végzett, így kézenfekvő volt, hogy a bölcsészkar november 25–26-i Online Interaktív Nyílt Napjainak egyik házigazdája legyen. A dokumentumfilmezéssel is foglalkozó szakember szerint a Pázmány segít utat találni a szárnybontogató fiataloknak, hogy rátaláljanak hivatásukra.
Milyen szakra jártál?
2007-től kommunikáció és médiatudomány BA szakra jártam, ahol a szakirányom a rádiós és televíziós újságírás volt Piliscsabán. Később levelezőn elvégeztem az MA-t is, közösségi és közéleti kommunikáció szakiránnyal.
Mit adott a diploma, és mit adott az, hogy pázmányos voltál?
A diploma hozta a hivatásomat, és elindított azon az úton, amin jelenleg járok. Szerettem a piliscsabai campus hangulatát. A rádió-tv szakirányon nagyon jó műhelymunka folyt, készítettük a Pázmány Rádió adásait, kisfilmeket forgattunk, megtanultunk vágni, cikket írni, ezek az ismeretek később nagyon jól jöttek élesben a munkahelyen. Az MA szakot is szerettem, ott már tudatos csapat jött össze, akik már mind ambíciókkal és célokkal ültünk a padban, már a Mikszáth Kálmán téren. Sok barátság köttetett a pázmányos évek során, és mindig szuper érzés, amikor egykori évfolyamtársakkal keresztezi egymást a munkánk, ugyanis sokan helyezkedtek el a kommunikáció szakosok közül a médiában.
A televízió világába ugyanakkor nem automatikus belépő a kommunikációs diploma. Hogyan kerültél képernyőre?
2011 őszén kerültem az MTVA-ba, aztán a három hónapos egyetemi szakmai gyakorlat másfél évre nyúlt, annyira megszerettem a közeget, később pedig állást ajánlottak. A legalsó lépcsőfokról kezdtem, kávét vittem a stúdióvendégeknek, bekísértem őket az öltözőbe. Aztán jöttek a riporteri munkák, később társ- és adásszerkesztő, majd műsorvezető lettem. Szerintem ebben a szakmában csak úgy lehet tartós sikert elérni, ha végigjárod a szamárlétrát, többféle területre is rálátsz. Hálás vagyok, hogy nekem erre volt lehetőségem. A televíziózás egy nagy csapatjáték. Ezen felül nincs két ugyanolyan nap, mindig új és új történetek, emberek jönnek veled szembe, ezért sosem tud unalmas lenni. A műsorvezetés organikusan jött. A hírműfaj mindennek az alapja, két évig dolgoztam közéleti területen. Ez jó bázist adott, megtanultam gyorsan és hatékonyan dolgozni, s innen aztán a kulturális tartalmak felé vettem az irányt. A műsorvezetésben szakmailag a Virtuózok hatalmas kihívás volt, egész más hangnemet kellett megütni egy egész estés showban, de ugyanilyen motiváló volt az első beszélgetős élő műsorom, a Hétvégi belépő az M5-ön. Jelenleg hálás vagyok, hogy az M2 Petőfi TV csapatához tartozhatok. Az Én vagyok itt! című műsorban az A38 hajón van egy impozáns panorámájú stúdiónk, ahol egy fiatal, dinamikus csapattal dolgozunk. Emellett felelős szerkesztője vagyok az Akusztik című műsornak, ahol ismert zenekarok hangszerelik át dalaikat, ezzel különleges koncerteket létrehozva, amelyből mi tv-műsort készítünk.
A televíziózáson kívül milyen projektjeitek vannak?
Egy négyrészes dokumentumfilm-sorozat egyik rendezője vagyok. A BP Underground a szubkultúrák iránti tisztelgésünkön és személyes szeretetünkön túl hiteles figurák visszaemlékezései alapján szeretne minél teljesebb képet adni a zenei közegekről, eredeti archív felvételek megtámogatásával, egyfajta korlenyomatot adva a műfajok kialakulásáról és aranykoráról. A BP Underground első része a hardcore/punk zenei színteret mutatta be, amit még kísérleti alkotásnak szántunk alkotótársammal, Turán Eszterrel. A meglepő sikeren felbuzdulva belevágtunk a 2. részbe, amely a hip-hop szcénát mutatja be, a Telekom Electronic Beats-en debütált 3. epizód pedig az elektronikus zenei színtérről, a 2020-ban elkészült új rész meg a szerteágazó rock szcéna előtt tiszteleg. Jelenleg egy saját, inkább történelmi, de korszerű megközelítésű dokumentumfilmterven dolgozom.
Mit üzensz a most felvételizőknek, hogy érdemes belevágni az egyetemi életbe?
Az egyetemista lét az egyik legjobb életszakasz, mert már kis felnőttek vagyunk, sokkal önállóbbak, mint a középiskolában, de még mindig zajlik a szárnybontogatás folyamata. Egy biztos: ne essetek kétségbe attól, ha még nem tudjátok, mi lesz belőletek! Nekem az egyetemi éveim végére, a szakmai gyakorlatom kezdetekor kezdett kirajzolódni, mi az, amihez a médián belül igazán kedvem lenne, és mi az a terület, amiben jó lehetek. Az egyetem több alternatívát is megmutatott, gondolatokat ébresztett és tudást adott, melyekkel fel tudtam ismerni, miben lehetek kreatív és hol tudok kibontakozni. Ezt kívánom nektek is, az a fajta közösség és szellemiség, amelyet a Pázmány kínál, segít utat mutatni!
Fotó: Barta Imre
