Tavaly július közepe óta töltöd be az Emberi Erőforrások Minisztériumának Család-és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkári posztját. Kinevezésed előtt önkormányzati képviselő és bizottsági elnök voltál a II. kerületben, azaz korábban is benne voltál a napi politikában, rutinos szakpolitikusnak számítasz. Tudatosan készültél a politikai pályára?
Az igazság az, hogy kezdetben nem. 2006. októberétől külsős bizottsági tagként részt vettem Budapesten a II. Kerületi Önkormányzat egyik bizottságának a munkájában, ahová szinte a véletlennek köszönhetően kerültem. Jobban meggondolva, nem vagyok biztos abban, hogy valaha volt olyan tudatos döntésem, miszerint én a közélettel szeretnék foglalkozni, inkább mindig olyan feladatokat kaptam, amelyek ehhez a világhoz voltak közel.
Komoly váltást jelentett számomra a 2010-es év, amikor a választópolgárok úgy döntöttek, hogy a Széll Kálmán tér és környékének a képviselőjévé választanak. Ezután a közoktatásért, közművelődésért, sport és informatikáért felelős bizottság vezetésével bízott meg a testület. Talán innentől kezdve vettem részt tudatosabban a közéleti feladatok ellátásában.
2014. júliusa szintén nagy változás volt az életemben, ekkor mondtam le ugyanis a képviselői mandátumomról és elfogadtam az emberi erőforrások miniszterének felkérését a helyettes államtitkári feladatokra. De nem hiszem, hogy ez a döntésem egyirányú utca lenne, és nem hiszem azt, hogy egy életre választani kell a közélet és a magánszféra között. Nagyon sok minden érdekel, fiatal vagyok, lesz majd olyan, amikor más területeken fogok dolgozni.

Ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkárként milyen fontosabb alterületekért felelsz?
Sok különböző terület tartozik hozzám. Az ifjúságügyet talán magyaráznom sem kell. Az esélyteremtéshez tartozik például a tehetséggondozás, az önkéntesség ügye, de a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatainak ellátó rendszere is. Ezek nagyon változatos témák, területek, amelyek sok ponton kapcsolódnak össze, de mégis jelentős különbség van közöttük.

Eddig mely problémák, célok megoldására vagy a legbüszkébb?
Mindig másra, de most talán leginkább arra, hogy a tehetséggondozás kapcsán az elmúlt félévben sikerült komolyabb eredményeket elérnünk, szükséges változtatásokat végrehajtani abban az intézményrendszerben, amelyik a tehetségek támogatását próbálja Magyarországon elősegíteni. A kormány elfogadott egy olyan cselekvési tervet, amit a tehetséggondozás kapcsán a kollégáimmal készítettünk elő. Növeltük a tehetséggondozásra szánt összeget, az ifjúság számára rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat. De az is friss siker, hogy 2016-tól jelentősen növelhetjük az emberkereskedelem és a kapcsolati erőszak áldozatainak ellátó rendszerére szánt forrást. Az önkéntesség területén is tudunk már eredményt felmutatni, hiszen elindult az önkéntes honlapunk, az onkentes.gov.hu, amelyen közvetlenül tudnak kapcsolatba lépni egymással az önkénteseket fogadó szervezetek és az önkéntes tevékenységet végezni akarók. Az elmúlt egy évben az önkéntességhez kapcsolódóan több sikeres kampányon is túl vagyunk.

Sokat hallani az ún. Ifjúság Garancia Programról, amelyre az EU-ból hét év alatt 220 milliárd Ft forrás fog érkezni. Mire fordítják elsősorban a támogatás összegét?
Az jó hír, ha az Ifjúság Garancia Programról sokat lehet hallani, hiszen egy nagyon fontos ifjúsági programról van szó. Az Ifjúsági Garancia Program egy átfogó, oktatási és foglalkoztatási intézkedések kombinációjával az ifjúsági foglalkoztatás növelését, a fiatalok élethelyzetének javítását célzó rendszer, melyet az Európai Unió Tanácsa ajánlása hívott életre. Az ajánlás értelmében a tagállamoknak az Ifjúsági Garancia Program bevezetésén keresztül biztosítaniuk kell, hogy valamennyi 25 év alatti fiatal a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapos időszakon belül színvonalas állásajánlatot kapjon, illetve további oktatásban vagy gyakornoki képzésben részesüljön. Az Ifjúsági Garancia Program újszerűsége abban mutatkozik meg, hogy a fiatalok nem csak szimplán álláslehetőséget kapnak, hanem olyan mentorálást is, ami segíti őket az életkorukra és élethelyzetükre jellemző választási helyzetekben. Ilyen a tanulás világából a munkaerőpiacra történő átlépés, az önálló életkezdés, valamint a család- és egzisztenciaalapítás.

Számos olyan probléma terület van, amely a hazai fiatalokat is kiemelten érinti, így például a munkához jutás, önálló egzisztencia mielőbbi megteremtése, a fiatalok minél nagyobb tömegű kivándorlása. Milyen segítséget tud ezeken a területen nyújtani az államtitkárság?
A fiatalok a kutatások szerint az egyik legnagyobb problémaként az életükben az egzisztenciális kérdéseket jelölik meg. Ugyanakkor vannak komoly sikerek, hiszen Magyarországon a 2012-es 28,2%-os csúcsponthoz képest 16,7%-ra csökkent az ifjúsági munkanélküliség 2015. szeptemberére, míg az EU-ban a csúcspontot 2014. februárjában érte el 23,5%-os szinttel, ami 2015. áprilisára 20,7%-ra mérséklődött.
De azt is látjuk, hogy sokan bizonytalanok, céltalanok, félnek attól a jövőtől, amelyet ők jelentik. A kormány éppen ezért kiemelten foglalkozik a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javításával, hiszen jelenleg is több célzott intézkedéscsomaggal támogatja a fiatalok munkaerő-piaci integrációját. Kiemelendő a Munkahelyvédelmi Akcióprogram, amely jelentős adókedvezménnyel ösztönzi a pályakezdők, a 25 év alatti fiatalok foglalkoztatását vagy a korábban már említett Ifjúsági Garancia Program.
Újdonság az „állami nászajándék”, az ún. első házasok kedvezménye, amelynek keretében minden olyan fiatal pár, aki először köt házasságot, havi 5 ezer forint kedvezményt vehet igénybe a személyi jövedelemadójából legfeljebb az esküvőtől számított 24 hónapig.
A szocpolt felváltotta a CSÓK, azaz a Családi Otthonteremtési Kedvezmény, ami kiterjed az egygyermekes, illetve a gyermeket előre vállaló párok részére, továbbá használt lakásvásárlásra, bővítésre is. 

Már egyetemi tanulmányaid alatt is ennyire foglalkoztattak a fiatalok problémái?
Gimnazista korom óta részt veszek egyházi és civil ifjúsági szervezetek munkájában. Vezettem gyerek kisközösséget, részt vettem az egyetemi és az országos hallgatói önkormányzatban, illetve más ifjúsági ernyőszervezetek vezetésében is.
De azt hiszem, hogy ami a fiataloknak probléma, az mindenki közös problémája, hiszen a fiatalok azok, akik a jövőt jelentik.

Milyen kedves élményekre emlékszel vissza a pázmányos évekből?
Nekem a Pázmány leginkább a közösséget jelentette, mert a szakokon, ahol tanultam, mindig mi voltunk az első évfolyam, így különösen családias volt a hangulat az órákon. A jogi kar hallgatója is voltam egy darabig, de az éveim nagy részét Piliscsabán, a Bölcsészkaron töltöttem. Nincs egy olyan konkrét élmény, amit kiemelnék, viszont az biztos, hogy Piliscsabán nem lehetett nem találkozni ismerős arcokkal, barátokkal, ami egészen sajátos és nagyszerű környezetet teremtett.

Politológusként végeztél az egyetemen. Az itt szerzett ismeretanyag, vagy a kiépült kapcsolatháló volt nagyobb segítségedre a karrieredben?
Nagyon sok mindent tanultam a tanáraimtól és a szaktársaimtól is. Többségével még a mai napig rendszeresen tartom a kapcsolatot, sokukkal dolgozhattam is együtt.
Barátokat szerezni, közösséghez tartozni, egy közösség részének lenne a sikeres feladatvégzés szempontjából sem utolsó, hiszen mindig tudja az ember, hogy hova fordulhat.

Az utolsó kérdésnél kanyarodjunk vissza a jelenlegi feladatodhoz. Ha most 2018. áprilisát írnánk, és a kormányzati ciklus végén állnánk, milyen megvalósult ifjúságpolitikai célokkal lennél elégedett?
Nagyon sok mindent szeretnék 2018-ig! Mindenképpen dolgozni fogunk azért, hogy tovább növekedjen az ifjúsági foglalkoztatottság. Szeretném, hogy a fiatalok egyre nagyobb része tapasztalhassa meg, milyen ifjúsági közösséghez tartozni. Fontos az is, hogy a fiatalok megismerjék azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyeket értük teszünk. Remélem, hogy 2018-ra minél több fiatal megtapasztalja, hogy van értelme itthon maradni, van a képzettségének megfelelő munkalehetőség. Kívánom, hogy addigra legyenek saját jövőjükben bízó fiataljaink!

Az interjút készítette: Bognár Eszter
Fotó: Kiss Gábor