Magyar nyelv és irodalom szakon végzett, jelenleg kommunikációval foglalkozik. Mikor döntött úgy, hogy elérkezett a két terület közötti váltás, és kommunikációval fog a továbbiakban foglalkozni?
Mire az utolsó előtti évemhez érkeztem, tudtam, hogy nem fogok egyik szakterülteten sem elhelyezkedni. Egyrészt ráuntam az írott szövegekre és szerettem volna a beszélt nyelvvel, mint társadalmi jelenséggel foglalkozni. Másrészt akkori fejemmel szerettem volna egy olyan praktikus szakterültet találni, amely jó keresetet biztosít. A végső döntést akkor hoztam meg, amikor a családom egy régi barátja váratlanul felajánlotta, hogy ha felvesznek mesterfokú képzésre a New York Állami Egyetemre, Albanyba, akkor lakhatok nála. A kommunikáció szakot nemcsak azért találtam vonzónak mert praktikusnak tűnt, hanem mert „elfért” benne a kultúra és a nyelvhasználat iránt táplált kíváncsiságom. Miután megszereztem az M.A. diplomát kommunikáció szakon, lediplomáztam a Pázmányon, majd két évig egy kanadai-magyar tanácsadó cégnél dolgoztam Magyarországon, de hamar rájöttem, hogy az egyetemen a helyem.

Miért magyar (és angol) szakra jelentkezett, amikor a Pázmányra felvételizett?
Nagyon egyszerűen szólva azért, mert mindkét tantárgy elég jól ment a gimnázium alatt. Az irodalom általános iskola óta érdekelt, az angolt pedig rendesen megtanultam tizenhárom éves koromban, amikor egy évet töltöttem az Egyesült Államokban.

A politikai kommunikáció a szakterülete, hogyan fordult az érdeklődése pont erre a témakörre?
A magyarországi gyűlöletbeszéd vita éppen akkor lángolt fel amikor a doktori tanulmányaimat végeztem a Massachusetts Állami Egyetemen 2003 és 2008 között. A „gyűlöletbeszéd” fogalom használata Magyarországon sokkal érdekesebb volt, mint az Egyesült Államokban. Gyakorlatilag minden erkölcsileg kifogásolható nyilvános beszédet gyűlöletbeszédnek lehetett nevezni, így a szó a politikai kommunikáció egyik kulcsfogalma lett. A disszertációm illetve az első könyvem (Speaking hatefully: Culture, communication, and political action in Hungary) azt járta körül, hogy milyen módon lehetett ezt a sokoldalú fogalmat politikai célokra felhasználni a közbeszédben.
Manapság egy tágabb témakör, a nyilvános szó és gesztus kulturális logikája foglalkoztat. Az Egyesült Államokban, illetve az angolszász országokban általában, komoly kultúrája van a nyilvános beszédnek. A gyerekeket nagyon korán arra kezdik nevelni, hogy meg tudjanak nyilatkozni a nyilvánosság előtt még akkor is, ha a mondanivalójuk sérti az általános társadalmi elvárásokat vagy a jó ízlés szabályait. Szeretném jobban megérteni ennek a fajta gondolkodásmódnak a kulturális gyökereit, illetve azt, hogy manapság ez a gondolkodásmód hogyan terjed el világszerte. Úgy látom, hogy a nyilvános beszéd globális formája jelent meg a magyar közéletben egy pillanatra, amikor Hosszú Katinka ez év elején nagy nyilvánosság előtt eltépte a Magyar Úszó Szövetséggel kötendő szerződését.

Hogyan kezdődött az oktatói pályafutása?
A Pázmány angol szakán kezdtem tanítani demonstrátorként, azután folyamatosan tanítottam különböző egyetemeken egészen a mai napig.

Milyen érzés most a katedrán állni és a hallgatókkal foglalkozni?
Általában jó érzés. Szeretek az észak-amerikai oktatási rendszerben tanítani. Az itteni hallgatók kritikusak, nem fogadnak el tőlem bármit amit mondok, ezért állandóan készen kell állnom arra, hogy megvédjem a mondanivalóm. Ez természetesen arra késztet, hogy jobban átgondoljam a tananyagot. A hallgatók jobb kutatót faragnak belőlem.

Mikor és hogyan került a Colorado Egyetemre?
A doktori tanulmányaim alatt rendszeres jártam különféle tudományos konferenciákra, kapcsolatokat építettem, és így tudtam meg, hogy Boulder-ben  keresenek valakit, akit érdekel a kultúra és nyelvhasználat kapcsolata. A kapcsolatrendszerem nélkül nem hiszem, hogy találtam volna egyetemi okatatói munkát az Egyesült Államokban.

Amerikán kívül tanított még más országban is?
Nem, csak Magyarországon és az Egyesült Államokban tanítottam.

Az egyetemi évek alatt tanult valamilyen külföldi országban ösztöndíjjal?
Az Egyesült Államokban demonstrátori és kutatási asszisztensi állásokból tartottam el magam és fizettem a tanulmányaim.

Ön szerint a kommunikáció oktatása miben más külföldön, mint itthon? Mik az erősségei, gyengeségei az egyes szakok felépítéseinek?
Nagyon keveset tudok a magyarországi kommunikáció oktatásról. Az Egyesült Államokon kívül kevés helyen foglalkoznak a beszélt kommunikációval, sokkal nagyobb az érdeklődés a tömegkommunikáció és a kommunikációs technológia iránt. A kommunikáció technológiai oldala illetve az újságírás nemigen foglalkoztat, ezért szakmailag az Egyesült Államokban találtam meg a helyem.

Könnyen meg tudta vetni a lábát Amerikában? Volna néhány jó tanácsa a most külföldi karriert megcélzó hallgatóknak?
Szerencsére könnyen beilleszkedtem az itteni életbe. Azért mondom, hogy szerencsére, mert egy magamfajta fehér, középosztálybeli, tanult, családos ember könnyen megtalálja itt a helyét még akkor is, ha akcentussal beszéli az angol nyelvet. Azoknak a hallgatóknak, akik az Egyesült Államokba készülnek, egy dolgot tanácsolnék: igyekezzenek nem szégyenlősek lenni. Vegyék fel a kapcsolatot döntéshozókkal és adminisztrátorokkal, ismerkedjenek, látogassanak el azokra a helyekre, ahol tanulni szeretnének vagy munkát akarnak vállalni, és ne vegyék szívükre az elutasítást. A tudásunk és képességeink piaci értékét csak így lehet felmérni.

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni az egyetemi évekből?
Piliscsabán szerettem meg a vonatot, nem mint tömegközlekedési eszközt hanem mint társalgót. Ott találkoztam a legjobb barátommal, aki aztán később bemutatott a feleségemnek, Nórának.

Vissza tud emlékezni olyan tanáregyéniségre vagy órákra, akiknek, vagy amiknek szerepe volt a pályája alakulásában?
Örökké hálás leszek azoknak a tanáraimnak, akik megvilágították számomra a nyelvhasználat bonyolultságát és súlyát. Mártonffy Marcell, Fabiny Tibor, és a néhai Kathleen Dubs arra neveltek, hogy a szavak nem csupán elvont rendszert alkotnak, hanem amint leírjuk vagy kimondjuk őket valós következményekkel kell számolnunk. Ez pofonegyszerűen hangzik, de az egész kutatási programom erre a meglátásra épül.

Tervezi, hogy visszajön egyszer Magyarországra és itt fog tanítani?
Bár nem zárom ki, egyelőre nem tervezem. A kutatási területem az Egyesült Államokhoz köt, és ide köt a családom is. Mindhárom gyerekem amerikai állampolgár, itt érzik otthon magukat, én pedig ott vagyok otthon ahol a családom él.

Az interjút készítette: Csikós Kornélia