Közben elvégezte a reklám- és marketing menedzser szakot is. Azt mondja: az Arcanum Adatbázis Kiadó marketingigazgatójaként a magyar kultúra értékeinek megőrzéséért dolgozik, és irodalmi ismereteit, történészi vénáját egyaránt hasznosítani tudja. Először a „pázmányos” évekről beszélgettünk.
A Fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam, ahol Gyapay Gábor történész, a gimnázium újralapító igazgatója, a hazai történelem oktatás emblematikus alakja volt a tanárom. A tanár úrnak nagy szerepe volt abban, hogy történésznek készültem. A magyar nyelv és irodalom szakot azért választottam mellé, hogy műveltségem hiátusait pótoljam, látóköröm szélesebb legyen. Azt gondoltam, ez segíteni fog abban, hogy jó történész legyek.
Miért éppen a Pázmányt választotta? Az ELTE-n sokkal nagyobb hagyományai voltak, vannak a történelem szaknak.
Evangélikus vallású vagyok, egyházi középiskolába jártam, ezért egyházi felsőoktatási intézménybe szerettem volna menni. Az Evangélikus Egyháznak csak hittudományi egyeteme van, ezért jelentkeztem a Pázmányra. És jól tettem, mert az egy különleges időszak volt. Az egyetem akkoriban alakult újjá, ez volt a hőskor, történelem szakon az első évfolyamok egyike voltunk. Maróth Miklós dékán úr, Széchenyi-díjas magyar klasszika-filológus, orientalista, fantasztikus tanári kart verbuvált. Ő is tanított bennünket – féltünk tőle, mint a tűztől - , de oktatott például Rácz György tanár úr, aki ma a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese, Fodor Pál, aki a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója, Kapitánffy Istvántól tanultunk Bizáncról, Hegyi Dolorestől az ókor Róma történetéről, Visy Zsolt a római kort hozta közelebb hozzánk. Nem sorolok fel mindenkit, csak azért mondtam néhány nevet, hogy lássa: valóban komoly szakemberek foglalkoztak velünk. Ez persze azzal járt, hogy nagyon magasra rakták a lécet, és akkoriban a Pázmány történelem szakán magasabbak voltak a követelmények, mint ma bármelyik egyetemen. Minden félévben a két szakon 8-10 szemináriumi dolgozatot kellett készítenünk, több mint 20 vizsgánk volt, az utóvizsgák száma erősen limitált volt, szóval keményen hajtottunk. Számomra nagyon megérte. Egyrészt a munkámban ma is nagyon sokat profitálok az itt megszerzett tudásomból, másrészt több egykori tanárommal dolgozom közös projekteken. Egyébként a Pázmányon még filozófiát is hallgattam, tehát kicsit mazochista módon halmoztam az élvezeteket.
Arra sosem gondolt, hogy tanár legyen?
A gyakorló tanításomat nagyon élveztem, minden várakozásomat felülmúlóan jól sikerült. Talán azért, mert egyáltalán nem görcsöltem rá. Úgy éreztem ugyanis, és így érzem ma is, hogy legfeljebb egyetemen tanítanék szívesen. Mindig jobban érdekelt maga a történelem, mint a pedagógia, és úgy gondolom, hogy csak teljes elhivatottsággal lehet egy szakmát, különösen a tanítást-nevelést jól csinálni.
2001-ben diplomáztam, és azonnal felvételiztem a Történelemtudományi Doktori iskolába. Az itt eltöltött évek alatt elvégeztem Pázmányon a reklám és marketing menedzser szakot is.
Miért? Ez a szakma mintha kicsit messze állna a történészségtől.
Akkoriban volt egy környezetvédelmi találmánnyal, majd szabadalommal védett induló vállalkozásom is, ezért akartam érteni a marketinghez. Tőkehiány miatt azonban a vállalkozás nem tudott igazán beindulni. Ekkor történt, 15 évvel ezelőtt, hogy az Arcanum Adatbázis Kiadónál marketing igazgatót kerestek. Nagy bátran megpályáztam ezt az állást, elnyertem, és azóta lelkesen végzem itt a munkámat. Bármilyen furcsán is hangzik, tevékenységem során ötvöznöm kell a marketinggel, az irodalommal, a történelemmel kapcsolatos ismereteimet, volt tanáraimon keresztül pedig nagyon jó kapcsolat rendszerem van, amely segített új utakat nyitni a cég életében.
Az elmúlt évtizedekben több száz keresőprogrammal rendelkező CD-t, DVD-t adtunk ki, amelyekből néhány tucat – hadtörténelemmel, történelemmel foglalkozó – kiadvány szerkesztése az én nevemhez fűződik. A 2011-től az Internet felé fordultunk és három nagy adatbázist építettünk fel. Az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) több mint 400 magyar tudományos és szakfolyóiratot, heti- és napilapokat, lexikonokat és tematikus könyvgyűjteményeket tartalmaz, természetesen kereshető módon. A folyamatos feldolgozás során arra törekszünk, hogy az adott folyóirat, vagy újság valamennyi számát digitalizáljuk és közzé tegyük. Ha lehet, az elsőtől, az utolsóig. Az ADT-ben már majdnem 12 millió oldal található. A magyar tudományos lapok, folyóiratok kb. 70 százaléka teljesen elkészült már. Ez az adatbázis előfizetői alapon működik.
A Hungaricana közgyűjteményi portálunk a leglátogatottabb magyar kulturális adatbázis. Naponta kb.10 ezer olvasónk van, ez nemzetközi mércével mérve is jónak mondható. Nem véletlen, hogy ilyen sokan használják a Hungaricana-t, hiszen itt 200 magyar közgyűjtemény, illetve tudományos intézet gyűjteményeit digitálisan kereshetően és mindenki számára ingyenesen tesszük közzé. Harmadik nagy adatbázisunk a Mapier (Maps of Habsburg Empire) egy térképgyűjtemény, amelyben geoinformatikai program alkalmazásával a Habsburg Birodalommal kapcsolatos nagyon értékes történelmi térképeket, térképsorozatokat teszünk közzé, ugyancsak teljesen ingyenesen. Ezeknek a portáloknak a kitalálásában, létrehozásában, szervezésében gyakorlatilag a kezdetektől részt vettem.
Marketing igazgatóként önnek kell felhajtania a megrendelőket és az előfizetőket?
Sajátos helyzetben vagyok. Megrendeléseink nagy része állami megrendelés. Ingyenes adatbázisaink létrehozását és működtetését ugyanis az állam finanszírozza. Ki kell tehát találnunk a projekteket, meg kell találnunk hozzájuk a partnereket, és persze pályázatok útján az állami forrásokat.
Mondana egy példát? Most éppen min dolgoznak?
A megyei napilapokat érintő, már több mint egy éve futó projektünk például hamarosan befejeződik. Ennek kapcsán több millió oldalt digitalizáltunk és tettünk fel az internetre. A Nemzeti Kulturális Alaptól nyertek erre a megyei könyvtárak pályázati pénzt. Van olyan megyei lap, amely az 1800-as években indult, van olyan, amelyik a második világháború után. Ezt azért mondom, mert mi – ha csak tehetjük – az első számtól az utolsóig gyűjtjük össze, és digitalizáljuk a lapokat. A napilapok közül a Népszabadság, a Népszava, a Pesti Hírlap, a Pesti Napló, az Estlapok, a Budapesti Hírlap digitalizálását már befejeztük, a Magyar Nemzet még készül. Nagyon fontosnak tartom az újságok ilyen módon történő megőrzését, hiszen ezek a következő generációk számára igazi kortörténeti dokumentumok.
Visszatérve az eredeti kérdésére: az Arcanum Digitális Tudománytár előfizetői között magánszemélyek és intézmények egyaránt vannak. Például az állam előfizet a nagyobb egyetemek, kutatóintézetek számára.
Egyébként én nagyon szeretek a vevőinkkel, felhasználóinkkal, partnereinkkel közvetlenül találkozni. Minden könyvhéten vagy könyvfesztiválon ott vagyok az Arcanum standján, és ilyenkor nagyon sok visszajelzést kapunk azoktól az emberektől, akik számára ezeket az adatbázisokat létrehozzuk. Emellett tudományos és szakmai konferenciákat szervezünk, sőt, járjuk az országot, személyesen megyünk el egy-egy intézménybe, ahol nem csak új projektekről beszélgetünk, hanem bemutatjuk az új technológiákat, az új eredményeket is. Sokszor úgy érzem, afféle katalizátor szerepet töltök be a magyar közgyűjteményi világban. Többször tapasztaltam, hogy még az ugyanabban a városban lévő intézmények sem kommunikálnak egymással. Mi azért szorgalmazzuk mindenhol a helyi intézmények együttműködését, mert sok gyűjtemény csak különböző intézmények összefogásával tehető teljessé. Jó példa erre a helyi lapok esete.
Azt mondta, több egykori tanárával végez közös munkát…
Például Rácz György nevéhez fűződik a középkori oklevéltár digitalizálásnak megvalósítása. Ez az adatbázis a Hungaricana portálon a világon elsőként tett ingyenesen hozzáférhetővé középkori dokumentumokat a teljesség igényével, sőt a képeket is ingyen lehet letölteni.
Fodor Pál tanár úr nem csak a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, hanem a Történettudományi intézet igazgatója is. Egyrészt több tudományos folyóirat digitalizálását illetően vele kellett szerződést kötnöm, másrészt az intézet saját kutatási projektjeivel kapcsolatos adatbázisokat is építünk. A Mária Terézia féle úrbéli tabellákat tartalmazó elektronikus gyűjteményt Fónagy Zoltánnal készítettük el, Tringli Istvánnal pedig várostörténeti atlaszok adatbázisát hoztuk létre. Tehát a közös munka eredményeként a Történettudományi Intézetben folyó kutatási tevékenységek eredményei nem csak könyvben, hanem adatbázisként is megjelennek.
Egyébként alma materemmel is vannak projektjeink. Szelestei Nagy László dékán úrék Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoportja számára digitalizálunk könyveket, forrásokat, a Hittudományi Kar Könyvtárával pedig az ott található ősnyomtatványok (ezek a 15. századtól léteztek Magyarországon), illetve régi könyvek (17-18. századtól) feldolgozását tervezzük. Ezt én igazán előremutató, kiemelkedő projektnek tartom. Az Új Ember című emblematikus katolikus lap digitalizálást is végezzük már, és ehhez is nyújt segítséget számunkra a könyvtár, mert kapunk tőlük példányokat.
Mit szeret ebben a munkában? Olyan lelkesen beszél róla!
Én csak olyan dolgokat tudok eladni, azokat viszont reményeim szerint jól, amelyeket szeretek, amelyekben hiszek. Ezek mellett ugyanis képes vagyok kiállni, értük lelkesedni, és lelkesedésemet átadni partnereimnek. A munkám nagyon változatos, és bár alapvetően menedzseri tevékenységet végzek, mégis közel maradtam eredeti szakmámhoz, a történelemhez, és a tudományos világhoz. Nagyon sok emberrel találkozom, és bevallom, büszke vagyok magamra, ha sikerül olyanokkal közös projekteket kialakítani, akikre felnézek, akiket tisztelek, akiknek esetleg a tanítványa is voltam. Én magam, ugyan nem lettem tanár, mégis, úgy érzem, végzek egyfajta tanítói munkát. A magyar kultúra értékei megőrzésének jelentőségére, az adatbázisok hasznosságára nekünk is fel kell hívni a társadalom figyelmét. Ennek érdekében szakmai képzéseket tartok, kongresszusokat, tematikus rendezvényeket szervezek, személyes beszélgetéseket folytatok. Célom, hogy a digitális források és adatbázisok használata már a középiskoláktól kezdve épüljön be az oktatásba, illetve a tudományos -és a mindennapi életbe. Szerintem a levéltárak a reneszánszukat élik. A 90-es évekéhez képest nagyon megnőtt a kutatók száma, a levéltár ismertsége: egyre többen tudják, hogy egyáltalán mi az, és mire való. Nem akarom magunkat túlértékelni, de egy kis szerepünk azért nekünk is van abban, hogy a levéltári világ ennyivel nyitottabbá vált a nagyközönség számára.
Nem beszéltünk még arról, hogy elektronikus gyűjteményeink, állományaink mennyire pusztulnak. A könyvkiadók portfóliójának piciny töredéke áll ma digitálisan rendelkezésre. Mi most új feladatként az Osiris és a L’Harmattan Kiadó teljes portfólióját digitalizálni fogjuk, és azt tapasztaljuk, hogy magukat a könyveket is nagyon nehéz a teljes gyűjteményhez összeszedni.
Ezt a munka iránti nagy lelkesedést hogyan lehet a családdal összeegyeztetni?
Igyekszem, igyekszem. Nyilván nagyon sok időt elvesz ez a fajta munka, de számomra első a család: feleségem és 3 éves kisfiam. Voltak évek az életemben, amikor sem otthon, sem társaságban nem tudtam a munkámon kívül másról beszélni. Aztán rájöttem, hogy ez senkit nem érdekel úgy, mint engem. És szép lassan, de tudatos munkával megtanultam, hogy otthon ne a munkahelyi dolgokkal legyen tele a fejem. Ma már nem viszem haza a munkahelyi gondokat, feszültségeket, nehézségeket. Otthon csak férj és apuka vagyok.
Az interjút Gimes Júlia készítette.
