Szabad bölcsészet szakra jársz – miért erre jelentkeztél?
Már általános iskolás koromban nagyon megszerettem a képzőművészetet, ezért is tanulok az egyetemen művészettörténetet. Érettséginél ugyan meginogtam, mert fizikából érettségiztem, de visszataláltam a művészettörténethez, mert nagyon közel áll a szívemhez.
Grafika és festő szakra jártam Szombathelyen, ezért inkább ezek a műfajok állnak közel hozzám. Szoktam néha otthon grafikákat és rézmetszeteket készíteni, bár sajnos elég kevés időm jut rá az egyetem és az edzések mellett. A középiskolában kiegészítettem a művészeti oktatást történelem szakos képzéssel is. Nemrég felvételiztem a Pázmány mester képzésére, hogy tovább foglalkozhassak a művészettörténettel. Nincs kedvenc korszakom, mert mindegyiket érdekesnek tartom, mindet szeretem, logikusnak tartom ezt a tudományt, úgy érzem, hogy átláthatóság és következetesség jellemzi a művészettörténetet. A szakdolgozatomban a XIX. századi építészetről írtam.

Miért döntöttél a BA előtt és most, az MA felvételinél úgy, hogy a Pázmányt választod, mi volt a legerősebb érv az egyetem mellett?
A BA felvételi kissé zűrzavaros időszak volt számomra, mivel fizika érettségivel nem kaptam többletpontot. Mindenképpen a művészettörténetet szerettem volna tanulni, és azon kívül, hogy itt indítottak ilyen szakot azért jelöltem meg a Pázmányt, mert szimpatikusnak tartottam az intézményt. Ezt most is így gondolom, ezért is maradnék a továbbiakban ezen az egyetemen, mert a felfogása nagyon tetszik. Úgy vettem észre, hogy a tanárok arra kíváncsiak, mit tud az ember valójában, határtalan jóindulatot érzek felőlük. A Pázmány egész légköre elképesztően jó, nagyon megbecsülöm azt, hogy erre az egyetemre járhatok. A tanszék tanárai nem csak a tematikával, hanem azon túlmutató dolgokkal is foglalkoztak, méghozzá nagyon részletesen. Több olyan korszak volt, ami előnyt élvezett a többivel szemben, így alaposabban is megismerhettük azoknak a korszakoknak a művészettörténeti hátterét.

Kik azok az oktatók, akik a legkedvesebbek a számodra, akiktől úgy érzed, a legtöbbet tanultál eddig?
Jankovics Katalin tanárnő, aki ókori görög és római korral foglalkozik. Annak ellenére, hogy nem ő volt a konzulensem, végig nagyon sokat segített – Rozsnyai József tanár úr mellett – a szakdolgozatomban, figyelemmel kísért és támogatott. Nagyon sokat köszönhetek neki.

A Kung Fuval mióta foglalkozol?
Amikor 3-4 éves koromban harcművészeti filmeket néztem nagyon megtetszett a kung fu. Szombathelyen 8 évesnél fiatalabbak nem kezdhettek el kung fuzni, így amikor 5 évesen szerettem volna bekerülni a csoportba, várnom kellett. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért amikor 6 éves voltam, megint megpróbáltam bekerülni és a mester, Sifu Koszogovits Mihály azt mondta, ha ennyire szeretnék, tanulhatok a 8 éves csoporttal. Úgyhogy korkedvezménnyel sikerült bejutnom. Heti egyszer volt gyerekedzés, ezeken a koordináció-fejlesztő edzéseken az alapmozdulatokat és a kung fu mozgáskultúráját ismertem meg. Ahogy teltek az évek, ott maradtam a csoportban, sokan kihullottak mellőlem, én maradtam egyedül. Megengedték - ismét korkedvezménnyel -, hogy a felnőtt csoportba járhassak, ekkor 8 éves voltam, a csoportban viszont 14 év volt a minimum korhatár. Akkor, kezdőként, már heti 2-3 edzésen vettem részt, illetve a haladók edzésére péntekenként szintén bemehettem. Nagyon szerettem volna komolyan foglalkozni a kung fuval, ezért mindent megtettem, hogy tovább képezzem magam és még jobb legyek. Nyaranta edzőtáborokba jártam, minden nap 6-7 órás edzéseken vettem részt.

A harcművészeteknek rengeteg ága van, te melyik stílusú kung fut űzöd?
Én a Chang stílusú Shaolin Kung Fut tanultam, tanulom, ennek van egy szövetsége Magyarországon, amibe 11 iskola tartozik bele országszerte. Nekik tartunk edzőtábort minden nyáron.

Milyen fokozatú kung fus vagy, milyen színű övvel rendelkezel?
Én piros öves vagyok még, ez a mesterszint előtti fokozat. Az övek megszerzésével eddig korkedvezménnyel tudtam haladni, de most meg szeretném várni, amíg 24 éves leszek. A feketeövhöz türelmesnek kell lenni, nem csak fizikailag, de mentálisan is készen kell állni rá.

Európa bajnokságon ezüstérmet kaptál tavaly – milyen versenyeken kellett részt venned ahhoz, kijuss erre a bajnokságra?
Tavaly Bulgáriában, Stara Zagorában tartották az EB-t - kétévente tartják és erre hosszadalmas küzdelmek és versenyek árán történik a kijutás. Évente két stílusbajnokságot tartunk, az ország 11 iskolájából érkeznek versenyzők, és előválogató versenyen, selejtezőkön válogatjuk ki, kik képviselhetik az országot a nemzetközi versenyeken. A Magyar Kung fu Szakszövetségbe beletartozik az összes többi stílusú kung fu iskola is, országos bajnokságokon az első négy helyezést elért versenyző szerez pontot. Sportcsarnokokban, iskolák nagyobb tornatermeiben tartjuk a versenyeket. A pontok alapján kialakul egy ranglista, és a magyar bajnoki döntőbe az első négy helyezettet hívják meg. Aki ezt a versenyt megnyeri, a győzelmével kvalifikálja magát a válogatottba. A válogatott keretén belül lehet nevezni a nemzetközi versenyekre. Azt, hogy a versenyen milyen ellenfelet kapok, azt a súly dönti el. Formagyakorlat és küzdelmi versenyeken is részt lehet venni, a formagyakorlaton pontoznak, mint a talajtornában, a küzdelmi versenyeknél számít igazán a súly, ahol előzetes nevezés alapján sorsolás dönti el, ki lesz az ellenfél.

Gondoltál rá, hogy esetleg kijuss az olimpiára?
A kung fu egyelőre még nincs az olimpiai sportágak között. A modern változata (Wushu, Sanda) a pekingi olimpián, mint bemutató sportág már szerepelt, de a tradicionális kung fu – amit én is csinálok – nem. Jelenleg a világbajnoksággal foglalkozom, azt tartom a legfőbb célnak. Ami megnehezíti a kijutást, az az, hogy általában valamilyen távol-keleti országban, egzotikus helyen tartják, ahova támogatás nélkül sajnos elég nehéz elutazni.

Edzéseket mióta tartasz?
Amikor elkezdtem az egyetemet, párhuzamosan elkezdtem egy edzői képzést is, ahol a Testnevelési Főiskola tanárai oktattak minket, az egy éves képzés alatt sportedzői oklevelet szereztem. A végén volt egy gyakorlati vizsga, amit az összes sportág edző tanoncaival végeztünk el, nekem volt egy speciális külön vizsgám is, amit a kung fu szakszövetség tartott – ezen a két vizsgán kellett megfelelnem ahhoz, hogy most edző lehessek. Abba az iskolába, ahol most dolgozom, úgy kerültem, hogy a vezetője, Korcsmár Péter kiment Németországba dolgozni, és mivel nem volt épp a helyére senki, ezért úgy döntöttek, hogy én legyek az új vezető. Kicsit fel kellett tornáznom a résztvevők számát, kezdetben 5-6 fő járt edzésekre, ez ma már 24-25 fő. Már vannak versenyzőim is – velük együtt indulok a versenyszámokban, főleg egyetemistákat oktatok. Jó érmeket szereztünk az utóbbi versenyeken, több aranyat, ezüstöt és bronzot is hazahoztunk. Elég összetartó, remek csapatot sikerült kiépíteni, egymás versenyeire is mindig kimennek, az edzőtábort is nagyon várom már velük. Húsz éve Zalaegerszegen tartjuk a tábort, az iskolákon kívül korcsoportonként és öv fokozatonként is csoportosítjuk a jelentkezőket, naponta három edzés tartunk.

Hogyan tudod megtartani az egyensúlyt a rengeteg tennivalód között?
Meg kell határozni, mi a legfontosabb és a jó időbeosztás is fontos. Órákon mindig odafigyelek, hogy már akkor is tudjak haladni a tanulnivalóval, egy rövid pihenőt tartok és utána megyek is edzeni. Szombathelyen sokszor volt spontán edzés – azaz bárhol voltam, készenlétben kellett állnom és mennem kellett pl. futóedzésre. Volt, amikor mozit, vagy találkozót kellett azonnal lemondanom, de sohasem hagytam ki egy alkalmat sem.  Ez is hozzászoktatott ahhoz, hogy az időmet okosan használjam fel és célirányosan mindig odafigyeljek, milyen megmérettetések állnak előttem – akár vizsgák, akár versenyek.

Művészettörténészként külön jó, amikor külföldön versenyezhetsz, mennyi időt tudsz fordítani a városnézésre?
Sajnos nem sok időt tudok ezzel tölteni, elég izgulós vagyok, ezért a versenyek előtt nem tudok a város szépségeivel foglalkozni, utána pedig a többiek versenyét nézem meg és szorítok nekik, hogy jól szerepeljenek. De sokszor fáj a szívem, hogy keveset látok a városokból.

Hogy látod magad a mesterdiploma elvégzése után?
Amilyen lehetőség adódik művészettörténettel kapcsolatosan, elvállalom majd, mellette pedig az edzéseket is szeretném tovább vinni, mindenképpen Magyarországon, nem mennék el külföldre. Nemrég még a motoros repülésbe is belekezdtem, ősz óta tanulom, az elméleti képzés van télen, a gyakorlati pedig már jobb időben. Nekem igazából az a fontos, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozhassak, amiket szeretek és úgy érzem, megtaláltam ezeket az életemben.

Az interjút készítette: Csikós Kornélia