Most tagja az egyetemi színi társulatnak, vezetője a Szociális Bizottságnak és nemrégiben első helyezett lett a Kazinczy versenyen is.

A gimnáziumban rendészeti szakra jártál, ami nem hétköznapi egy olyan lánynál, aki egyébként színész szeretne lenni. Miért választottad ezt az irányt?
A szerencsi Bocskai István Gimnáziumot német szakon kezdtem, de végül átjelentkeztem rendészeti szakra, ugyanis a gimnáziumban ez a szak bírt a legtöbb lehetőséggel. Volt rendvédelem tantárgyunk, illetve magasabb óraszámban foglalkoztunk a társadalomismerettel. Emellett önvédelmet is tanulhattam, és a normálisnál keményebb testnevelés és úszás óráim voltak, melyeket szigorúan osztályoztak.
A gimnázium tehát nagyon megszerettette velem a rendszeres sportolást. Sokat mozogtam akkoriban, tizenhárom évig néptáncoltam, és öt éves koromtól kezdve görkorcsolyázok is. Attól függetlenül, hogy rendészeti szakra jártam, nem készültem rendőrnek. A legtöbb tanárom tudta, hogy színész szeretnék lenni, és mindig támogattak. A versenyek és műsorok mellett jártam drámára, énekkarra, magánénekre és szerepeltem szinte az összes városi ünnepségen is.

Mikor kezdted a Pázmányt, és végül miért döntöttél úgy, hogy erre az egyetemre jössz tanulni?
A tanulmányaimat 2013-ban kezdtem a Pázmányon, de eredetileg nem ez volt a terv, egészen más irányba indultam a középiskola után.  Mikor 2012-ben leérettségiztem Szerencsen szentül hittem, hogy gimnázium után a színház közelében leszek. Eredetileg a Színművészeti Egyetem volt a cél, de nem vettek fel. Édesanyám unszolására a Miskolci Egyetemen a kulturális antropológiát is megjelöltem, ahová fel is vettek. Azonban én mégis Békéscsabán kötöttem ki a Jókai Színház színi tanodájában, ahol egy évet töltöttem el. Aztán 2013-ban ismét jelentkeztem a Színművészetire, de emellett már saját döntésként a Pázmányt is megjelöltem. A Színmű ismét nem sikerült, így 2013-ban itt kezdtem a tanulmányaimat magyar-történelem szakos hallgatóként, osztatlan képzésben.

Végleg el is engedted a színészi ambíciókat, és kizárólag a Pázmányra fókuszálsz, vagy még nem tettél le teljesen a Színművészeti Egyetemről?
Nem engedtem el a színészetet, számomra az olyan, mint egy jelenlegivel párhuzamos pálya, most is folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy hol tudnék szerepelni. Azonban úgy érzem, hogy szükségem volt arra, hogy egy picit megálljak, és szüneteltessem ezt a dolgot. A Pázmány a legjobbkor jött az életembe, és úgy érzem a lehető legideálisabb helyre kerültem. Jobban átlátom azt, hogy mi az, amit szeretnék a későbbiekben, kitárult előttem a világ, és megnyílt előttem számos olyan út, amelyek új lehetőségeket kínálnak.
Ha később úgy alakul, hogy tanár leszek, szívesen foglalkoznék olyan diákokkal is, akiknek céljuk az, hogy színészi pályára lépjenek, és minden erőmmel azon lennék, hogy ebben segítsem őket.

Miért döntöttél úgy, hogy a Pázmányt választod, mi volt a legerősebb érv az egyetem mellett?
Én Szerencs mellett, Bekecsen élek, és ezen a vidéken még nagy értékkel bír az, akinek diplomája van, mert a többség inkább szakmát tanul. A bölcsészkarok tekintetében a Pázmány, illetve az ELTE azok az intézmények, melyek a legnagyobb megbecsülésnek örvendenek. Számomra nem is volt kérdés, hogy hova adjam be a Színművészeti Egyetem mellett a jelentkezésem, egyértelmű volt, hogy a Pázmányt jelölöm meg.

Ha elvégezted az egyetemet szeretnél visszamenni Bekecsre, és a közelben dolgozni, vagy inkább maradnál Budapesten?
Hajlok rá, hogy visszamenjek, de még nem tudom, hogy mi lesz a végleges döntés, ráérek még kitalálni. Munkalehetőségek szempontjából Budapest és a környéke sokkal többet tud nyújtani, de számomra soha nem lesz olyan jó itt élni, mint amennyire vidéken lehetne. Nehéz Hegyaljától elszakadni.

Mi az a plusz, amit úgy érzed, hogy ez az egyetem tud adni számodra, miért különleges?
Sok mással ellentétben a magyar-történelem tanári szak továbbra is Piliscsabán van, így nekem oda kell kijárnom a kampuszra. Az utóbbi 3 évben barátokká váltunk a csoporttársakkal, mivel egy-egy lyukasóra alkalmával nem elrohanunk ide-oda, ahogy azt Budapesten tennénk, hanem együtt élvezzük a csodálatos piliscsabai környezetet. Élvezem, hogy ilyen helyen tanulhatok, és a tanárokkal is nagyon jó a viszony, szinte mindenkit név szerint ismernek. Ez sokat számít, mert nem veszünk úgy el a tömegben, ahogy egy több ezer fős, nagy egyetem diákjai. De szakmailag is sokat nyújt a Pázmány, a nyelvészeti képzést kifejezetten erősnek mondanám, és a pedagógiás gyakorlati órákat is komolyan veszik, személyre szóló kritikákat kapunk, ami sokat segít a fejlődésben.

Tagja vagy a Hallgatói Önkormányzatnak, idén a Szociális Bizottság elnökévé is megválasztottak. Miért kezdtél bele ebbe a munkába, és hogyan sikerül teljesíteni az egyetem melletti plusz feladatokat?
Már gólyaként megtetszett a Hallgatói Önkormányzat szociális támogatások körüli munkája, és a tagok is szimpatikusak voltak. Szeretek szervezkedni, élvezem a papírmunkát, és valahogy testhezállónak éreztem ezt a feladatot. Másodévben jeleztem, hogy szívesen dolgoznék velük, és örömmel fogadtak. Akkor még nem voltam mandátumos tag, nem is terveztem, hogy jelöltetem magam a választáson. Végül idén mégis indultam, hiszen egy összetartó, erős csapat állt össze. Nekik és a hallgatóknak köszönhetem, hogy nemrég bizalmat szavaztak nekem, és a Szociális Bizottság vezetője lettem. A legtöbb munka a félév első három hetében van, hiszen akkor bíráljuk a szociális támogatási kérvényeket. Ilyenkor az órákra sem mindig jutok el, így a lehetséges 3 hiányzást már a félév kezdetén fel szoktam használni. A tanárok nagy része elnéző e tekintetben, azonban volt már, hogy később szükségem lett volna azokra a hiányzási lehetőségekre.

Az egyetemen Boldog Özséb Színjátszókörnek (BÖSZK) is tagja vagy, folyamatosan kapsz kisebb-nagyobb szerepeket, állandóan próbáltok.
A Színkörrel már számos helyen léphettünk fel, de kisebb rendezvényeken, egyetemi ünnepségeken, megemlékezéseken is jelen vagyunk. Jelenleg két állandó darabbal rendelkezünk, viszont most tervezzük a harmadikat, és szervezzük a nyári fellépéseket, hiszen több meghívásunk is van. A legutóbbi előadásunk a Nemzeti Színházban volt, ami egy hatalmas élmény volt minden tag számára. A BÖSZK egy nagyon színvonalas színjátszókör, maximálisan teljesít abban, amit képvisel. Ez az, ami visszarántott a színészet felé. Sok pozitív visszajelzést kapok, amik mind megerősítenek abban, hogy igenis van még helyem ezen a pályán.

Május 6-án a Pázmányon rendezték meg a Kazinczy Ferencről elnevezett Szép Magyar Beszéd verseny országos döntőjét, melyen első helyezett lettél. Számítottál a jó eredményre, vagy meglepetésként ért, hogy téged választottak?
Valójában már gimnáziumban is eljutottam a középiskolásoknak szóló három napos országos Kazinczy versenyre, és érmet is nyertem. Alapvetően nagyon izgulós vagyok, ami miatt előfordult, hogy nem úgy sikerült egy-egy szereplés, ahogy azt reméltem, de ez nem szegte kedvem. Most azonban egyáltalán nem izgultam, mert csupán másfél héttel a verseny előtt vetődött fel, hogy indulnom kellene. Akkor gyorsan előkaptam néhány korábbi szöveget, amiken még gimnáziumban gyakoroltam, és kiválasztottam egyet. Régebben nagyon sokat foglalkoztam beszédtechnikával, most viszont nem volt időm fejlesztgetni magam és gyakorolni. Abból éltem, amim volt. Miután megnyertem a házi fordulót, csak egy hetem volt az országosig. Épp a kevés felkészülési idő miatt nem izgultam, nem éreztem, hogy komoly tétje lenne a dolognak, és talán pont ezért sikerült, mert elengedtem magam. Először a különdíjat kaptam meg, arra nem számítottam, hogy Kazinczy-érmet is nyerek, főleg nem, hogy első helyen. A tanárok is büszkék voltak rám, többen megtapsoltattak az óra előtt, ami nagyon jól esett.

Kik azok az oktatók, akik a legkedvesebbek a számodra, akiktől úgy érzed, a legtöbbet tanultál eddig?
Nehéz lenne egy-két tanárt kiemelni, mert mindenki ad valamiféle pluszt. Hozzám talán leginkább Medgyesy-Schmikli Norbert áll a legközelebb, aki történelem szakon oktat, és nem mellesleg ő alapította és vezeti a Boldog Özséb Színjátszókört is. A harmad év talán még közelebb vitt minket a tanárokhoz, és számomra hangsúlyos volt, hogy mélyebb kapcsolatom legyen az oktatókkal, ismerjenek engem. 

Az interjút Kuslits Szonja készítette.