Nemrég önnek is odaítélték az Európai Polgár díjat, amit olyan kivételes teljesítményt nyújtó személyeknek, szervezetek adnak, akik hozzájárultak a közös megértés, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb integráció előmozdításához. Milyen érzés volt, mikor kiderült, hogy az az Európai Parlament által alapított díj 50 díjazottja között idén Ön is szerepel?
Nem kis meglepetést okozott, de nagyon örültem neki, mert ezzel a díjjal nemzetközileg is elismerést nyert az a filozófia, hogy a szíriai konfliktus folytán kialakult helyzetet leghatékonyabban odakint a terepen lehet kezelni és ezen mi a magunk eszközeivel folyamatosan dolgozunk. Mindenképpen kiemelném a többes számot, mert ez a díj minden csapattagé, a kinti munkában résztvevők mellett azoké is akik itthonról segítenek és nagy elismerés a Pázmánynak is, ami biztos hátteret ad a kutatómunkához és értékmentéshez.

Szinte állandóan utazik, gyakran háborús övezetekbe, de ez már a fiatal korára is jellemző, hiszen már általános iskolásként is a bombázásoktól sem mentes Líbiában tanult. Hogy jutott ki, és milyen élmények érték ott?
Három és fél évig éltem ott a szüleimmel, akik orvosok, és 1986-1990-ig a helyi kórházban dolgoztak. Az öcsémmel együtt kezdetben angol nyelvű iskolába jártunk egészen utolsó évig, akkor kezdtük el az arabot, amit végül itthon az egyetemen tanultam meg ténylegesen. Ez az időszak nagy hatással volt rám, de már jóval korábban tudtam, hogy régész szeretnék lenni. Már egészen kicsi koromban nagyon érdekeltek a régészeti lelőhelyek, középkori várak. Azt hiszem Líbia erre csak ráerősített, hiszen általános iskolásként becsöppenni a Közel- Kelet világába, ráadásul tenger mellé, ahol elképesztő római kori romvárosok voltak fantasztikus élmény. Szinte minden hétvégén kirándultunk föníciai-római városokhoz, sivatagi romokhoz. Más szórakozás ugyanis nem nagyon volt, hiszen Líbia a gyakori háborús helyzet miatt meglehetősen zárt országnak számított.

Nemrégiben épp a szintén háború sújtotta Szíriából érkezett haza, és beszélgetésünk után néhány nappal Irakba készül. Ezek jelenleg a kevésbé biztonságos országok közé tartoznak. Mi motiválja mégis, hogy ilyen veszélyes helyekre utazzon?
Ahogy említettem, engem világ életemben érdekeltek a középkori várak, innen pedig szinte egyenes ugrás volt a Közel-Kelet és a keresztes hadjáratok, hiszen ott találhatók a korszak legnagyszerűbb erődítései. Szíriában remek állapotú várak vannak, és ezt a területet kutatták eddig a legkevésbé, ezért is vonzott annyira, hogy oda menjek. Az utóbbi években rengeteg arab országot bejártam, és az a tapasztalatom, hogy messze Szíriában vannak a legkedvesebb és vendégszeretőbb emberek. Az elmúlt két évtizedben olyan sokat adott emberileg nekem és a magyar csapatnak az ország, az ottani barátok, kollégák, ismerősök, ami egészen egyedülálló. Számomra ez a legfontosabb, ezért sem akartam, akartuk magukra hagyni az ottaniakat. A több mint százötven külföldi misszióból mi voltunk az egyedüli olyan kutatócsoport, akik a háború ellenére is kitartottunk Szíriában. Az egyetemünk vezetése személyes közreműködésével pedig tovább bővítettük az oktatási-kutatási kapcsolatrendszert, hogy a hazájukban kitartó szíreknek segíthessünk. Azt is el kell mondani, hogy attól, hogy egy országban háború van, nem jelenti azt, hogy minden területén folynak a harcok, olyan helyre nem is vinnék ki kollegákat. A mi kutatási területünket például messze elkerülte a háború, a médiában látott frontvonalak többszáz kilométerre vannak. 

Szírián belül hova utaznak a leggyakrabban a Pázmányosokkal?
A legfontosabb kutatási programunk a tengerparti zónában folyik 2000 óta, ahol későantik és középkori emlékeket kutatunk. 2007-ben kezdtük meg a Szentföld egyik legnagyobb és legfontosabb keresztes várának Margatnak a feltárását, mely erődöt 1218-ben II. András királyunk is felkereste keresztes hadjárata során és évjáradékkal látta el. A Pázmány kutatási programjaként folyó munkák generációkra elegendő munkát, és szakdolgozati témát adnak, jelenleg is többen választották ezt a témát a diákok közül. Azért tartom lényegesnek, hogy külföldön is kutassanak a hallgatók, mert így más kultúrákkal, vallásokkal is találkozhatnak, és közben sokat segíthetünk a helyieknek is. A régészekből, építészekből, restaurátorokból álló magyar „keménymag” mellett sok szír kolléga és egyetemi hallgató dolgozik velünk és kiváló hangulatban telnek a napok. A többségében keresztények és alaviták által lakott vidéken hihetetlenül örülnek nekünk és nagyon vigyáznak ránk. Máshova egyenlőre nem is megyünk, a háború előtti egész országot bejáró kirándulások természetesen most nincsenek.

Idén milyen utakra számíthatnak a hallgatók, merre kutatnak majd?
Bár több külföldi kutatási programunk is van, hallgatóink többsége Magyarországon kapcsolódik be a tanszéki kutatási programokba. A legtöbb hallgató az esztergomi, nyári nemzetközi régészegyetemünkön tölti az ásatási gyakorlatát, amit minden évben megszervezünk. A Tanszék által Esztergomban kiépített gyakorlati képzési bázis és Térinformatikai Labor szervezésében folyó programba külföldi partneregyetemeink hallgatói is becsatlakoznak. A nyári egyetemen átlagosan 70-80 hallgatóval dolgozunk együtt egy hónapon át, és a csapat harmada érkezik más országokból. A korábbi években Nagy-Britanniából, Németországból, Franciaországból, Lengyelországból, Oroszországból, Örményországból, Irakból, Szíriából, Libanonból, Jordániából és Egyiptomból fogadtunk hallgatókat de idén először spanyolok valamint horvát és bosnyák résztvevő is érkezik. A Hazánk egyik leggazdagabb régészeti lelőhelyén zajló kutatási programban igyekszünk minél több mindenbe betanítani a résztvevőket, a régészeti feltárástól a 3D fotózásig, geodéziáig és a geofizikai felmérésekig. Ezzel párhuzamosan indul a római specializációs hallgatóink számára a római kori Dunakanyar projektünk keretein belül a tokodi és pilismaróti castrumok feltárása is. Hallgatóink bevonásával folytatott hosszú terepi előkészítő munkák után egy komoly eredményeket ígérő kutatási programunk is, melynek során a Iovia nevű római kori város feltárása zajlik a tolnai szántóföldeken. Itt maradt fönn Európa egyetlen olyan, római császárkori városa, ami teljesen beépítetlen, így kiválóan tanulmányozható. Természetesen folytatódik az a magyar őstörténeti kutatási programunk is az Urálon túli területeken folytatott feltárásokkal amelyet Hazánkban egyedülálló módon nálunk külön szakirányként is választhatnak a hallgatók. Velük és az orosz partneregyetemeinkkel közösen zajlik a feltárómunka minden augusztusban. A „politikai korrektség jegyében” a mai Ukrajna területén is bekapcsolódtunk egy középkori templomokat feltáró kutatási programba.  A népvándorlás kora iránt érdeklődő hallgatóink idén is folytatják a Kárpát medence legnagyobb avar temetőjének feltárását Zamárdiban. Kiemelten fontos projekt lesz még idén szeptemberben a Róma mellett, Ostiában tavaly indított kutatási programunk folytatása, ahova a berlini Humboldt Egyetem hívott meg. Októberben pedig folytatódik az iraki kurdisztáni régészeti kutatási programunk is.
2017-2018-ban lesz a magyar keresztes hadjáratok 800. évfordulója, amire mi is készülünk. Margat várát például II. András magyar király is meglátogatta, és évi járadékot is rendelt el a fenntartására. Nem is keveset, 24 kg ezüstöt, amit húsvétkor kellett leküldeni. A II. András sírhelyeként szolgáló egresi ciszter kolostor helyét egyébként 3 évvel ezelőtt nekünk sikerült azonosítani, másfél méterrel a föld alatt 4 km-re a magyar határtól Romániában, ami komoly régészeti eredmény. A romániai partnereinkkel együtt készülünk a bazilika feltárására, ami szintén hallgatóink bevonásával fog zajlani.

Szinte állandóan ingázik a külföldi, főleg szíriai ásatások és Magyarország között. Hogy sikerül megoldani, hogy órákat is tartson egy-egy félévben?
Természetesen nagyon hatékonyan kell szervezni az életet és mindenképpen szükség van áldozatkész kollegákra és türelmes hallgatókra. Előfordul ugyanis, hogy helyettesítésre van szükség, illetve tömbösíteni kell az órákat. Úgy vélem, a Régészeti Tanszékünk egyik legnagyobb értéke, hogy kiváló a tanári és a hallgató gárda is, akikkel szakmailag is nagyon eredményes a munka. Az oktatókkal nemcsak kollegák de barátok is vagyunk, és bár többen családos emberek, bármikor megkérhetjük egymást a segítségre, amire senki nem szokott nemet mondani, számíthatunk egymásra.

Hány hallgatóval dolgoznak együtt a Pázmányon?
A három BA-s és tavaly indult első MA-s évfolyam több mint 80 hallgatóból áll. A tanszéken a valódi munka azonban akkor kezdődik, amikor kimegyünk a teremből, és irány a terep. A régészt ugyanis elsősorban terepen kell képezni. Ezért is kínálunk ilyen sok ásatást, hogy mindenki találjon olyat, ami érdekli. Ezek a sokszor többhetes, nomád körülmények közt végzett munkák azért is fontosak, mert összerázódik a csapat, jobban megismerjük egymást és mindenki nagyobb türelemre, jobb alkalmazkodóképességre tesz szert. A régészet csapatmunka és nagyon örülünk, hogy nálunk a felsőbbévesek gyakran viszik magukkal az elsős hallgatókat egy-egy munkára, a szakdolgozatukhoz szükséges kutatások elvégzésében segíteni.

Mennyire lelkesek a diákok egy-egy külföldi úttal kapcsolatban?
Ezek a projektek a legkapósabbak, mind az oroszországi, az ukrajnai, az olaszországi helyszínekre nagy a jelentkezési kedv, de még Iraki Kurdisztánba és Szíriába is sokkal többen szeretnének jönni, mint amennyi hely van. Természetesen elsődlegesen a legjobb szakirányos hallgatók jöhetnek, de előfordul, hogy az évközben legaktívabb és valamelyik szakterületben kiemelkedően jártas hallgatókat is bevonjuk az adott országban folyó expedícióba. A közel-keleti kutatóutak esetében alapelv, hogy minden szülő személyes engedélyét is kikérjük, de legnagyobb meglepetésemre többségük kifejezetten hálás, hogy ilyen páratlan helyszíneken, nemzetközi kooperációban végzett kutatómunkákba van lehetősége bekapcsolódni a gyermeküknek.

Milyen anyagi vonzata van egy-egy ilyen útnak, mekkora részét kell finanszírozni a költségeknek?
Ezek az utak nem jöhetnének létre, ha az egyetem nem támogatna minket igen komolyan, így a külföldi kutatásokon a hallgatóknak semmit sem kell fizetni, mindent a misszió áll. Kiemelném a kollégák munkáját, akik az egyetem mellett további szponzorokat keresnek ezekhez az utakhoz, hiszen ilyen sok projektet nem tarthat el önmagában egyetlen egyetem. Természetesen komoly költségcsökkentő az is, hogy tanárok-diákok mindannyian önkéntes munkában végezzük a tanszéki kutatási programokat itthon és külföldön egyaránt.

Az interjút készítette: Kuslits Szonja