Özbas Szofi Európa-bajnoki bronzérmes, ifjúsági olimpiai bajnok, junior Európa-és világbajnok magyar cselgáncsozó, karunk első éves pszichológia szakos hallgatója. Török édesapja birkózó, aki ötödik helyezést ért el a barcelonai  olimpián, édesanyja tornász. A 21 éves bajnok életét és mindennapjait teljes egészében kitölti a sport és a tanulás. Mint mondta, sportkarrierje építéséhez elengedhetetlen a pszichológiai tudás. 

2017-ben, tizenhat évesen lettél ifjúsági Európa-bajnok Kaunasban. Mit éreztél akkor?
Azt éreztem, hogy nagy dolog fog történni. Akkor előkerült minden egyszerre, amit nagyon szeretek, amiben megéltem a jót és a rosszat. A győzelem az, amikor ott állok, összeáll a teljes kép és azt érzem, olyan módon kapcsolódok magamhoz, ahogy kevésszer van lehetőségem. Akkor tényleg élek. 

2018 Buenos Airesben pedig megszerezted az ifjúsági olimpiai bajnoki címet a 63 kg-os kategóriában… 
A kategóriák 4 kilogrammonként vannak a cselgáncsban, és az ifjúsági olimpián 14-17 évesek indultak. Bár ez ifjúsági verseny volt, engem már akkoriban gyakran indítottak felnőtt kategóriában. Például 2019-ben, amikor már első éves junior voltam, felnőtt Grand Slam versenyen indultam, itt elsőként fordult elő, hogy felnőttet győztem le. De aztán felversenyeztem 2019-ben a finnországi junior Európa-bajnokságon, és az oroszországi U23-as Európa-bajnokságon is.

Mennyit utazol évente és hány országban jártál életedben? 
Hét-nyolc nemzetközi verseny van egy évben, és nem is tudom megmondani, úgy negyven országban voltam már életemben. 

A Honvéd Sportegyesület versenyzője vagy. Mit jelent ez számodra? 
Többször kell fontos döntést meghoznom, azt, hogy melyik dolog élvez nagyobb prioritást egy-egy pillanatban, legyen szó versenyről vagy vizsgáról. Azt már megtanultam, hogy nekem más az utam, mint a szaktársaimnak vagy az edzőtársaimnak. Szerencsére az edzőimmel, tanáraimmal együtt gondolkodhatok a megoldásokon, a kivitelezésen. Teljes mértékben partnerek.

Miért választottad a pszichológia szakot? 
Mert érdekelnek az emberek. Mindenki teljesen más, de valahogy mindenki megtalálja azt az utat, hogy hogyan éljen. A sport kapcsán is érzem, hogy szükség van az itt megszerzett tudásra.

Miben segíti az élsportolót a pszichológiai tudás? 
A világból érkező sok inger tud frusztráló is lenni. Az, ami  ami másnál beválik, stimulálja, nem biztos, hogy nekem jó. A pszichológus ebben tud segíteni, hogy én magam rájöjjek, mi a jó nekem és így önazonosan tudjak versenyezni. A szőnyegre lépés előtt perceken át az ellenfél mellett állsz és készülsz a vele történő összecsapásra. Valaki ilyenkor csapkodja magát, kiabál, így készül, de közben lehet, hogy engem akar megtörni. Tehát ha ezt tudatosan ki tudom zárni és magamra figyelek, akkor nyugodtan tudok fellépni a szőnyegre.

Egy sportoló is elbizonytalanodhat a pályáján? 
Tévhit, hogy az élsportolóknak nincsenek rosszabb pillanataik, lehetnek nekik is elegük mindenből. Nekem is vannak ilyen pillanataim. De a sportolóval ellentétben az élsportoló tudja, hogy álljon át a jobb lábára, ha bal lábbal kel. 

Szolnoki vagy, nem hiányzik a város? 
Néha igen, szeretem az egyszerűségét, a csendjét. De most már két éve Budapesten élek.

Ha adódik szabadidőd, mit csinálsz, hogyan lazítasz? 
Főzök a barátaimnak. A keleti török konyhát nagyon szeretem, de új dolgokat is kipróbálok. Edzésre is beviszem a sütit, és jó nézni a többiek örömét, hogy mint akik még életükben nem kaptak enni, rávetik magukat az új ízekre. Azért azt sajnálom, hogy kevesebb időm van a közös programozásra, és sajnálom, hogy vissza kell utasítanom az évfolyamtársaim meghívásait. Azt hiszem azt értik, hogy nekem más kötelezettségeim vannak és ezért nagyon hálás vagyok! Viszont nekem fontos, hogy egy olyan intellektuális közeg vegyen körbe, ahol arról tanulhatok, ami érdekel. Nekem a sport és a tanulás a teljes egész. 

Szereztél barátokat a Pázmányról? 
Elmentem a gólyatáborba, de a csoportban, ahova osztottak, nem voltak pszichológus hallgatók. Így szocpedesekkel és szociológusokkal kerültem össze, de nagyon nagyon jól éreztem magam, megtaláltam azokat, akikkel ma is barátságban vagyok. Már meg is hívtam őket és készítettem nekik vacsorát. Tudom, hogy a baráti kapcsolatokba energiát kell tenni, és szeretném is viszonozni az évfolyamtársaim szeretetét. És remélem, hogy türelmesek lesznek velem, amiért sokszor nem tudok velük lenni.

2023-ra mik a terveid? 
Nyilvánvalóna elsősorban az jut eszembe, hogy nagy boldogság lenne, ha a 2023-as évem eredményekben gazdag, sikeres év lenne. Amire viszont most elsősorban gondolni tudok az első szemeszter végén, hogy a következő évben egy olyan rendszer felállítása a lényeg, ahol már tudom a határaimat és tudom, hogy mennyi mindenre, hogyan vagyok képes egy-egy nap. Hogyan fogok tudni apró sikereket elérni azzal, hogy jól csoportosítom az energiáimat és hogy hogyan tudok pihenni, töltődni. Ez a rendszer lenne a legnagyobb siker számomra, hogy jusson és maradjon is. Emellett koncentrálni tudjak az olimpiai felkészülésre, részt tudjak venni az egyetemi életben, készülni tudjak vizsgáimra.