Talán mert gyermekkorában arról álmodott, hogy csillagász lesz, Vörös István költőként, íróként, esztétaként is az égre tekint. Hogy lesz valakiből egyáltalán tollforgató? Miképpen tanítható az írás, és mégis mire megyünk vele? A József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, esszéista karunk esztétika tanszékén bizonyítja be, hogy az írás letagadhatatlanul és elválaszthatatlanul emberi gesztus. Mert kreativitással csak mi, emberek rendelkezünk.

Vass Tibor fotója 

Emlékszik még az első művére? Hogyan kezdett el írni, hogy döntötte el, hogy író, költő lesz?
Nem író akartam lenni. Fizikus. Csillagász. De már általánosban is írtam, humoreszkeket, fantasztikus elbeszéléseket, nyolcadikban egy groteszk szavalókórussal felléptünk a Rátóti Humorfesztiválon. A dolog akkor fordult komolyra, mikor második gimnazistaként (ma tizedikes) a szürrealizmus és a kései Pilinszky hatására új irányt adtam a versírásnak. Egy este elalvás előtt megvilágosodásszerűen ért, hogy mért rossz, amit eddig írtam, és hogyan is kéne ezt másképp csinálni.

Honnan jött a kapcsolat a cseh nyelvvel és kultúrával?
Nincs családi ok. Csak személyes szimpátia és érdeklődés. Az ismertelenbe ugrottam. De nem bántam meg. Nyilván így jár mindenki, aki egy kevésbé divatos nyelven kezd tanulni. Ezért érdemes is megtenni ezt. Nagyon fontos lenne, hogy minél többen tudjunk a körülöttünk élő népek nyelvén.

Ön is „régi motoros” a Pázmányon és az esztétika szakon. Visszatekintve, hogy értékeli az elmúlt bő két évtizedet?
Rengeteg élményem volt, igazán sok kitűnő diákot ismertem meg, volt szerencsém tanítani. És persze sok olyan kollégával találkozhattam, akiknek a bölcsességéből meríteni lehet.

Cseh, esztétika: mennyire „versenyképesek” a mai világban ezek a szakok?
Verseny? Legalább itt a katolikus egyetemen ne ebben gondolkodjunk. Ez nem a kereszténység gondolata.

Ha az elesettnek segítek, akkor versenyhátrányba kerülök, de Jézus parancsa mégis inkább ez. Nem számít az önérdek, az érdek. Vannak más értékek is.

És vannak bűnök, melyekbe épp a verseny hajszolhat bele.
Persze értem a kérdést, nem csapjuk-e be a diákokat, ha használhatatlan tudást adunk át? Nincs használhatatlan tudás, csak legfeljebb az illető személy vagy a társadalom nem tudja, meri vagy akarja használni. De a cseh tudás pl. lépéselőnyt jelent azzal a nagy többséggel szemben, akik nem tudják ezt a nyelvet. Tizenöt évig ez adta a munkámat. Most is részét képezi tudományos és írói, műfordítói tevékenységemnek.

És a versírás, amiből állítólag nem lehet megélni, már olyan ösztöndíjakhoz, utazásokhoz juttatott, amelyeket különben nem kaphattam volna meg.

Nem beszélve a sok csodálatos emberről, akiket az irodalom révén ismertem meg.

Egy interjúban azt mondta: „van egy olyan betegségem vagy testi hibám, hogy az általános iskolában nem sikerült leszoktatniuk a tanáraimnak az önálló gondolkodásról.” Ön oktatóként igyekszik önálló gondolkodásra nevelni diákjait?
Egyébként sok jó tanárom volt általános iskolában, elnézést kérek tőlük ezért a nyilatkozatért. A szisztémára gondoltam. Persze, hogy az önálló gondolkodásra szeretném tanítani a diákokat. Ez az okosság alapja. Nagyon sok összetevője van. Az önálló gondolkodástól nem kell félni, aki elmélyülten gondolkodik, aki megértő, problémamegoldó, csak az lehet nagy tudós, nagy művész, de magas színvonalú ember is.

Kreatív írást is tanít – hogyan tanítható a kreativitás és az írás?
Más a kreativitás és más az írás ügye. Tanítani azt kell, amit nem tudunk születésünkkor eleve. Kreatívnak születünk, de nem tudunk írni. Meg kell tanulni a betű írásától a regény írásáig rengeteg lépést és fogást.  És amit tanulunk, abban segíteni is lehet, ez a tanítás. Az írni tanuláshoz van szükség kreativitásra. Születésünktől fogva kreatívak vagyunk. Az ember játékos és problémamegoldó faj, a feladat a kreativitás szinten tartása, mozgatása, alkalmazni tudásának segítése.

Tapasztalatai szerint milyen ambíciókkal választják a tárgyat a diákok? Költők, írók szeretnének lenni? Kerültek ki a keze alól tehetségek? Hasznosítható a tantárgy más területeken, például a ma oly divatos PR vagy marketing ágazatokban?
Igen, a kreativitást az írástól ennél még távolabb levő dolgokban is örömmel veszik, sokat segít. Éppenséggel a mi stúdiumaink révén szinten tartott kreativitást is.

Rengeteg tehetséggel találkoztam. Sikereik, munkáik az ő érdemük, remélem abban tudtam segíteni, hogy bátran használják saját tehetségüket.

Bátran, vagyis önön természete szerint. Néhány név az egyetemen oktatott tanítványim közül: Ayhan Gökhan, Dávid Ádám, Simon Márton, Ughy Szabina, Lukács Flóra, Kaj Ádám. Néhány, akit a sárvári diákírók közt taníthattam, vagy egyebütt: Grecsó Krisztián, Király Levente, Nemes Z. Márió, Varró Dániel.

Alkotáskor átengedi magát az ihletnek? Vagy folyamatosan dolgozik közben-utána az esztéta?
Én sajnos tudományos szövegek írása közben is nagyon erősen engedek az invenciónak. Ez az engem ért kritikákban is szokott szerepelni. Épp ezért olyan tudományos beszéd és gondolkodás kialakításán dolgozom, mely ezt respektálja. Persze lényegében senki nem vitatja, hogy a flow-nak be kell indulnia, hogy ötlet, szikra szükséges a nehéz pillanatokban bármilyen műfajban, de van, aki határt szabna neki.

Szerintem a tudomány nem állhat meg a hangyaszorgalom nélkül, sajnos mostanában nincs is elég becsülete. Én a kettő egyesítését tartanám jónak. Kitartó munka és váratlan ötletek.

Megint csak egyéni kedv, vérmérséklet szerint választva az arányokat. A művészet váratlanság-szabadsága nagyobb. Bár például a francia klasszicizmusban az írás szabad áradását is erősen korlátozták.

A járvány sokáig a négy fal közé kényszerített minket. Ez hogy hatott az alkotói kedvre?
Lehetőség a munkára. De kevesebb külső inspiráció. Persze a külsőnek úgyis mindig belső inspirációvá kell alakulnia, sosem közvetlen az élmény és a mű kapcsolata. A járvány okozta változások új, íróilag fölfedezendő tartományokat nyitottak meg. Na, nem az a lényeg, hogy valami újat írhassunk, hanem, hogy segítsünk az új dolgokat mélységükben megérteni.

Műveiből is látszik, hogy izgatja a transzcendencia, az istenkérdés, példa erre a Százötven zsoltár c. kötet. A hit modernizációját folytatja ilyen irányú tevékenységében?
Nem is tudom, kell-e a hitet modernizálni. Vagy inkább a kort kéne hozzábékíteni a hithez. Újra nagyon fontos erő lehet például abban, hogy egyénileg és mint közösség is helyes válaszokat tudjunk adni a kihívásokra. A legújabb gondok és megkísértések között fontos zsinórmértéket adhat, hogy fogást találjunk az új veszedelmeken. Persze bizonyos dolgokat, zsoltárokat egész másképp mondok el. De még azt se mondanám, hogy a transzcendenciával kapcsolatos nyelvet kell maivá tenni, mert néha épp a régi beszédmód segített a mai kérdésekről újszerű érvénnyel beszélni.

Milyen olvasmányt visz magával nyaralásra, mit ajánlana hallgatóinak a nyárra?
Nyáron se kell rosszabb könyveket olvasni, mint bármikor. Viszont folyamatosan olvasni kell. Jó könyveket. Ha utazom, igyekszem, hogy legyen nálam egy verses-, egy próza- és egy esszékötet. Egy idegen nyelvű. A kreativitásunkat és a szellemünket folyamatosan mozgatnunk, gyakorolnunk kell, különben elzsibbad, elkorcsosul. A tudás, a tehetség veszendő dolgok, munka a szinten tartásuk. Folyamatos. De persze örömteli.