Úgy véli, az országban egyedülálló az a tudás, amit a Pázmányon eddig megszerzett.

Politológusként tevékenykedni soha nem volt egyszerű, de manapság a közéletben és a politikában is egyre élesebben kirajzolódó érdekellentétek miatt talán még nehezebb a terep. Miért döntöttél úgy, hogy ezt a területet választod hivatásodként?
Végzős diákként, mikor eljött az idő, hogy arról döntsek, merre akarom folytatni a tanulmányaimat átlapoztam a Felsőoktatási felvételi tájékoztató kötetet. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy maga a politológia szak érdekelne igazán. Több intézménybe is beadtam a jelentkezésem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnél leginkább az keltette fel az érdeklődésemet, hogy nagyon alacsony keretszámmal indult a képzés. Ez tette igazán vonzóvá, hiszen egy évfolyamonként 8-10 fővel rendelkező szaknál jobban kiemelkedhet az ember. Végül ebben igazam is lett, szinte mindenkivel volt ideje a tanároknak külön is foglalkozni, ami nagyon sokat számított.

Emiatt döntöttél végül úgy, hogy a mesterképzést is a Pázmányon kezded?
Igen, ráadásul a 2014 őszén indult mesterképzésen az évfolyamok minden diákja az általuk választott szakterületen, annak oktatójával tud együtt dolgozni. Mindenki személyre szabott törődésben részesül, ami jelentősen meghatározza, hogy ki, hogyan fejlődik és mennyi mindent tud elérni. Mikor BA szakosként elkezdtem az egyetemet, már zajlottak az MA képzés előkészületei. A tanrendünkbe így már olyan tanegységek is be voltak építve, amelyek kiváló alapot jelentettek ehhez. Jelenleg az összehasonlító politikatudomány szakirányt végzem, ez az országban egyedül itt érhető el. Azért különleges, mert a politikai elemzésnek a módszertani megközelítésére helyezi a hangsúlyt. Az itt megszerzett tudás igazán pályaképes diplomát ad majd, hiszen egy politológus elsődleges feladatai közé tartozik, hogy nagyobb összefüggéseket átlátva elemezze az egyes folyamatokat. Ehhez kiváló alapot nyújt az egyetem.

Említetted, hogy az oktatók külön is sokat foglalkoznak a hallgatókkal. Van olyan tanár, akit kiemelnél, akiről úgy gondolod, nélküle nem itt tartanál?
A tanulmányaim mellett leghamarabb Pócza Kálmánnal, a Politológia Tanszék docensével dolgoztam együtt, mikor 2013 őszén demonstrátorként kezdtem tevékenykedni. Együtt szerveztük meg a hallgatói élet tudományos oldalát, ami nagyon izgalmas feladat volt. Mellette sokat segített Nyirkos Tamás is, a BA-s szakdolgozatomnak ugyanis ő volt a konzulense, és korábban vele készültem fel az OTDK-ra is. Ezekben a munkákban a felsőoktatási intézmények integrációjával foglalkoztam, mivel akkoriban az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnél voltam szakmai gyakornok. Ott olyan kutatási anyagok feldolgozásában vehettem részt, amelyek segítségével mélyebben megismerhettem ezt a területet. A felsőoktatás működése is nagyon érdekel, jelenleg az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke vagyok, de a kari tanulmányi bizottságnál kezdtem a munkát. A Pázmánynak egyébként nagy előnye, hogy rengeteg lehetősége van az itt tanuló diákoknak. Nem csupán az unión belül, hanem például Amerikában is elérhetők ösztöndíjas képzések. Akár a PhD mellett is eltölthetnek a hallgatók egy fél évet más országban. Ez azt tükrözi, hogy próbálnak minél több területen és képzési formában személyes tapasztalathoz juttatni minket. Ráadásul, mivel kevesen vagyunk a szakon előfordulhat, hogy akár több ilyen programban is részt tudunk venni. Én egyelőre nem éltem ezzel a lehetőséggel, de fontolgatom.

Az eddigi eredményeid már most komoly elismerést kaptak, tavaly Köztársasági ösztöndíjban részesültél. Számítottál rá?
A BA-s képzésem alatt egyszer már elnyertem az ösztöndíjat, így ez most a második ilyen alkalom. Nagyon örülök neki! Valójában a pontozási rendszer alapján számítottam rá, hogy megkapom, hiszen tudtam, mit vesznek figyelembe. Természetesen, ahogy a többi jelentkezőnek, úgy nekem sem az volt a célom a munkámmal és az elért eredményeimmel, hogy Köztársasági ösztöndíjat kapjak. Ez inkább már egyfajta elismerése az addigi tevékenységeimnek.

Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy Piliscsabán és Budapesten is járhattál a Pázmányra. Milyenek az élmények ezzel kapcsolatban?
Az első két évemet alapszakos hallgatóként még Piliscsabán tölthettem, ezt követően költözött be a szak a fővárosba. Piliscsabának van egyfajta sajátos hangulata, közösségi élete; erősen megnyilvánul a diákok közötti összetartozás érzése. Most azt látom, hogy mióta Budapestre költözött az egyetem egy része, azóta sokkal többen választják a Pázmányt. Keresettebbé vált az intézmény a fiatalok között. Az összetartás pedig a különböző képzési helyszíneken tanuló hallgatókban továbbra is megvan. Jómagam is azt tapasztaltam, hogy kivételes közösségi élet van az egyetemen. A Pázmány egy olyan lehetőség az életemben, ami megtanított hinni. Hinni abban, hogy az életem során nem akadályok, hanem kihívások vannak, amelyekben kellő alázattal és ráfordított energiával mindig helyt tudok állni.

Jelenleg részt veszel a Sodalitas tehetséggondozási programban is. Pontosan mit csinálsz itt és miképpen sikerült bekerülni?
A programot a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar indította el, mi vagyunk a második évfolyam, akik már tagjai lehetnek. Azért tartom fontosnak, mert a kötelező tanrenden túl a hallgatók érdeklődési körének megfelelően tudományos felkészítéseket nyújt. A felvételhez egy kutatási tervezetet kell benyújtani, és ezt a munkát később el is kell készíteni. Olyan kurzusokat hirdetnek meg, melyek az előadástechnika és a módszertan szempontjából is segítséget nyújthatnak a munkához. A jelentkezés feltétele, hogy legyen olyan oktató, aki témavezetője is egyben a diáknak. Én Feledy Botonddal dolgozom együtt, ő segít a tudományos pályamunkám elkészítésében. Még BA-s évemben figyeltem fel az EU-jogra és az unió döntéshozatali mechanizmusaira, jelenleg is ez a témám a programban. Pontosabban: az EU és Magyarország viszonyát vizsgálom a kommunikáció és jogi döntéshozatal szempontjából.

Izgalmas terület, jelenleg kifejezetten keresett téma. Van esetleg olyan terület, vagy intézmény, ahol szívesen folytatnád a munkát az egyetem után? Hol képzeled el a jövőt?
Elég konkrét elképzeléseim vannak. Nagyon szeretek tanulni, tehát ha jövőre végzek az MA szakon mindenképp benyújtom a jelentkezésem a Pázmány Politikaelméleti Doktori Iskolájába. Emellett szívesen elhelyezkednék valamilyen humánpolitikai területen, például az Emberi Erőforrások Minisztériumánál. Az én végzettségemmel ezt jó lehetőségnek tartanám. Emellett az Európai Unióval foglalkozó magyar intézményekben is szívesen dolgoznék. 

Az interjút Kuslits Szonja készítette