Hogyan kerültél az alma materba, és milyen volt a Pázmányra járni? 
A nyári pótfelvételi idején jelentkeztem a Pázmányra, ahová fel is vettek történelem-cseh szakra, amelyet később a művészettörténet szak egészített ki. Nagyon jó volt a tanári kar, rengeteg klasszis tanár, az ország legjobbjai tanítottak minket. Változatosak voltak a szemináriumok és az előadások is, és pezsgett az egyetemi élet. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem a szó szoros értelmében Universitas volt.

Nem tudnék egy kedves emléket kiemelni, nincs konkrét kedvencem, mivel az itt eltöltött hat év egésze különleges volt. Szerencsésnek érzem magam, hogy akkor, abban az időszakban lehettem a Pázmány hallgatója. Ezért ha újra kezdhetném, nem csinálnék másképp semmit sem. Minden úgy volt jó, ahogy akkor történt.

Kaptál valami pluszt az egyetemtől, amiből jelenleg is profitálsz?
Igen, azt a többlettudást, amit a kötelező tantárgyaknak és segédtantárgyaknak köszönhetek, amelyeket mind a történelem, mind pedig a művészettörténet szak miatt kötelező volt elvégezni. Az egyik ilyen a latin nyelv, és persze a filozófiatörténet. A másik nagy kedvencem az arab filozófia volt.

Milyen útravalót adnál azoknak, akik most kezdik pázmányos éveiket?
Azt tanácsolom nekik, hogy rengeteget olvassanak, beszélgessenek, vitázzanak egymással és tartsanak össze.

Nagyon fiatalon váltál a recski munkatábor szakértőjévé, még te is egyetemi hallgató voltál, amikor M. Kiss Sándor tanár úr hozzád irányított egy diákot Recsk-ügyben mondván, hogy te értesz hozzá legjobban. Honnan jött ez a különleges érdeklődés és elköteleződés a munkatábor kutatása és a fogvatartottak sorsa iránt?
Nem tudom, honnan jött, azt hiszem, hogy benne van a zsigereimben, valószínűleg örököltem. Emellett az igazságérzetem is ösztönöz az elsumákolt dolgok feltárására. Azt akarom, hogy a következő generációk már ne a hamis történelmet tanulják. 

Kutatásaid közül Mindszenty emlékéremmel jutalmazták a hercegprímást védő ügyvéd sorsának feldolgozását. A Magyarország 1945 és 1956 közötti történetének valósághű megismertetése érdekében végzett munkádért a Magyar Arany Érdemkereszt polgári fokozatával tüntetett ki a köztársasági elnök. A korszak történelme iránti szenvedélyes érdeklődésed mellett kíváncsi vagyok, hogy mikor érezted magadat leginkább elemedben, melyik kutatási terület áll a legközelebb a szívedhez?
Mindegyik, amelyekkel eddig foglalkoztam és foglalkozom. Ha nem érdekelne, akkor nem tudnám csinálni. A szívemhez mindenek előtt az internálótáborok történetének feltárása áll, de az 1945-56 között kivégzettek, börtönökben és internálótáborokban meghalt személyek történetei és neveiknek a feltárása is ugyanúgy foglalkoztat, mint a magyar nemzeti ellenállás története.

Szakmai teljesítményedet neves kitüntetésekkel jutalmazták, egy évvel ezelőtt pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) tagjai közé választottak, ami szintén hatalmas elismerése eddigi munkádnak. Mi áll a sikereid hátterében és melyikre vagy a leginkább büszke?
Nincsen olyan amire a legbüszkébb vagyok. Inkább kitartó, kemény munkának nevezném a recski és a tiszalöki internálótábor felépítését 3 dimenzióba, és a már kész kiállításokat, amelyek létrehozásában részt vettem. Világéletemben azt csináltam, amit szerettem; a történelemmel foglalkoztam. Nagyon szerencsés voltam, amikor egy álmom vált valóra, és a Történeti Hivatal munkatársa lettem. Szerencsés vagyok, mert a munkám egyben az egyik hobbim is.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságában mivel foglalkozol?
A NEB tagjaként két állandó munkacsoportért vagyok felelős, az egyik az igazságügyi, a másik pedig a gazdasági munkacsoport, illetve a működő archontológiai munkacsoportnak a társ-felelőseként működöm. A munkacsoportjaim belső, illetve külsős kutatókból állnak, akikkel igazi csapatmunkát tudunk végezni és különböző területeken – amelyek egyébként mindig összefüggésben állnak egymással – tervezzük bemutatni a pártállam működési mechanizmusát, struktúráját.

Hogy lazít egy történész? Mivel tartod formában magadat, hogy bírd a sok kutatást, levéltárazást?
Nagyon szeretek sportolni, kirándulni, így könnyebb a lazítás is.

Az interjút készítette: Bognár Eszter