A nemzetközi tanulmányok szak nagyon népszerű manapság, téged mi motivált leginkább, amikor erre jelentkeztél?
Őszintén szólva, akkoriban hozzám a gimnáziumba nem jutott el a „hír", hogy a nemzetközi tanulmányok szak ennyire népszerű. Sokáig olasz fordító-tolmács szerettem volna lenni, viszont egy beszélgetés alkalmával az egyik ismerősöm javasolta, hogy nézzek utána ennek a szaknak, amiről kiderült, hogy ötvözi mindazt, amit szeretek: nyelvek, történelem, kultúra. Az is rögtön biztos volt, hogy a Pázmányt jelölöm első helyen, az itt eltöltött évek pedig megerősítettek abban, hogy nagyon jól döntöttem, szeretem amit tanulok. Sokan kérdezik, „mi leszek, ha nagy leszek", és bár nincs egzakt válaszom erre a kérdésre, mégis örülök, hogy ezen a „pályán" kötöttem ki, nem is tudnék már mást elképzelni.

A nyelvtudás ezen a szakon elengedhetetlen, a nyelvtanulással nem nagyon lehetett akkor gondod soha.
Már gimnáziumba is olasz-német nyelvi osztályba jártam, mindig nagyon szerettem nyelveket tanulni, és szerencsére gondom sem nagyon volt velük. Még az egyetemi évek előtt sikerült németből középfokú, olaszból felsőfokú nyelvvizsgát szereznem, hála nagyszerű tanáraimnak. Az egyetemen szembesültem vele, hogy az angol nyelv elengedhetetlen, főleg ezen a szakon, így elkezdtem angolul tanulni. Bár még bőven van hova fejlődnöm, úgy érzem, hogy jó úton haladok. Mivel nagy szerelmeim az újlatin nyelvek, spanyolul is tanulok, de ezt egy időre sajnos fel kellett függesztenem.

Milyen speciális terület foglalkoztat leginkább?
Szerencsére nagyon jól sikerült szakot választanom, eltérő fokon bár, de a nemzetközi tanulmányok tudományterület összes ága érdekel. Mesterszakon is két szakirányt választottam, a kultúrdiplomácia illetve a regionális és civilizációs tanulmányok specializációt, mert nem tudtam dönteni. A későbbiben is valami ehhez kapcsolódó területen szeretnék majd elhelyezkedni, hasonló témákkal foglalkozni. Szakmai gyakorlatomat a Balassi Intézetben töltöttem, az ott folyó munka is felkeltette az érdeklődésemet.

Gratulálunk a köztársasági ösztöndíjadhoz, sok áldozatot kellett érte hozni feltételezhetőleg.
Köszönöm szépen! Az igazat megvallva, szeretem tevékenyen eltölteni az időmet. Néha betelik az a bizonyos pohár, de aztán mindig rájövök, hogy inkább csinálok több mindent, minthogy „csak" tanuljak, és semmi egyéb. Emellett pedig egyik jó/rossz tulajdonságom a maximalizmus, elvárom magamtól minden téren, valószínűleg ez is hozzájárult a jó eredményekhez. Természetesen nem csak saját magamnak köszönhetem az elért sikereket, elengedhetetlen volt a biztos és szerető családi fészek, a barátom és a barátaim támogatása, illetve néhány oktatóm kivételes érzékenysége, végtelen türelme és segítőkészsége. Ezúton is szeretnék ezért a rengeteg támogatásért és áldozatért köszönetet mondani, ezek nélkül az emberek nélkül közel sem tudtam volna ennyi mindent elérni.

Mennyire tapasztaltad a presztízsértékét a kitüntetésnek?
Igazából eddig nem tapasztaltam, de talán nem is nagyon volt rá lehetőség.

Milyen céljaid vannak, mit szeretnél elérni a szakmában, hol szeretnéd leginkább kipróbálni magadat?
Ez fogós kérdés. „Sajnos" nagyon sok minden érdekel, így akár több területen is szívesen kipróbálnám magam, még nincs kikristályosodott elképzelésem. Az biztos, hogy szeretném az alapképzéshez hasonló eredményekkel elvégezni a mesterképzést, illetve ha lehetőségem lesz rá, Erasmus vagy más ösztöndíj keretein belül rövidebb ideig szeretnék külföldön is tanulni. Pázmányos éveim alatt egyszer mindenképpen szeretnék még részt venni OTDK versenyen, mivel a korábbi tapasztalataim alapján ez jó lehetőség arra, hogy az ember szakmailag fejlődjön, kötöttségek nélkül megmérettesse magát, elmélyüljön egy általa kedvelt témában. Az egyetem elvégzése után szívesen dolgoznék a kultúrdiplomácia területén, vagy részt vennék valamilyen kultúrintézet munkájában, de felvetődött bennem az a gondolat is, hogy esetleg a doktori iskolában folytassam a tanulmányaimat.

A Pázmány mellé tennéd ismét a voksod, ha felvételiző lennél?
Egyértelműen igen! Bárki kérdezi, mindenkinek csupa jót mesélek az egyetemről, és amikor csak alkalmam nyílik rá, minden gimnazista ismerősömet buzdítom, hogy a Pázmányt válassza, mert csak jól járhat vele! :)

Az interjút készítette: Bognár Eszter