Hogy kerültél a Pázmányra, milyen érvek szóltak a karunk mellett?
Legalább három érv volt a Pázmány mellett. Nagyapám révén katolikus neveltetésben részesültem, ezért egyértelműen vonzott a katolikus jelző a Pázmány Egyetem nevében. Ráadásul magyar-kommunikáció szakpárt kevés helyen indítottak, ez tovább erősítette a megérzést, hogy nekem ezen az egyetemen kell folytatnom a tanulmányaimat. A magyar tantárgyhoz nagyon erős kötődésem volt, középiskolai tanárnőm szuggesztív személyisége miatt is, verseket írtam, rajongással elemeztem minden írásművet, szívesen tanítottam volna is ezt a tárgyat, tanár szüleim pályáját követve, ugyanakkor a kommunikáció szak is vonzott, a média területén is el tudtam volna képzelni magamat: televízióban vagy rádióban, ehhez a jó beszédkészségem megadatott. A szakpár megadta nekem azt a lehetőséget, hogy később kelljen végső döntést hoznom, akkor, amikor már bepillantást nyerhetek az adott életpályákba.

És végül az egyetem földrajzi elhelyezkedése, hogy az egyetem Budapesthez közel található, az is mindenképpen vonzó volt. Középiskolásként nagyon vágytam a fővárosba, megismerni Budapestet, a közlekedést, a kultúrát, a szórakozóhelyeket, a miliőjét, azonban falusi lányként sokkal könnyebb érzés volt, hogy mégiscsak egy faluban élem majd a mindennapokat, ugyanakkor bármikor bemehetek majd és meghódíthatom Budapest egy-egy újabb szegletét. Minden gondolatom a Pázmány felé vitt tehát, biztosan tudom, Valaki Odaföntről terelgetett erre az Útra.

Minek vetted a leginkább hasznát egyetemista tapasztalataidból?
A bölcsészkar a tanár szakkal kiegészítve sokoldalú tudás lehetőségét kínálta, a görög filozófiától a latin nyelv logikáján át a kortárs irodalomig, a beszédtechnikáig, pszichológiáig mindenféle területtel találkozhattam, és mivel akartam és szerettem is tanulni, olvasni, nagyon sok minden beépült a gondolkodásomba. A konkrét ismeretek a mindennapjaimban is előjönnek, a munkámban, a hobbijaimban, olyan alkalmakkor, amelyeken magam is meglepődök, pl. Óbuda Századfordulós Napját szervezni csak Krúdy ismeretével lehetett.

A pázmányos közösség egyediségét a legtöbb volt hallgató kiemeli. Számodra mit adott Piliscsaba az emberi kapcsolatok terén?
Az emberi-szakmai hálózat fogalmát a Pázmány miatt ismertem meg: azt hogy mit jelent az együtt gondolkodó, alkotó, egymást támogató közösség, hogyan működik egy szervezet, vagy a kisebb-nagyobb hálózatok: a baráti közösség, a Piliscsabán lakó pázmányosok, a Hambuci vagy Tibornya kocsma értelmiségi asztaltársaságai, az évfolyamunk, a szakkollégium, a HÖT, később a HÖOK.

Megfigyelhettem, hogy hogyan támogatják egymást ezeknek a hálózatoknak a tagjai, emberi, szociológiai, szakmai értelemben. A pázmányosokban van lojalitás egymás iránt, a piliscsabai pázmányosok közössége ebben is kiemelkedő. Egy olyan jól működő emberi-szakmai közösség megteremtése, amelybe a Pázmányon belecsöppentem, motorja a mindennapi tevékenységemnek, alapvető cél az általam vezetett cég, az Event and More felépítésében is.

Mi az amit ma másképp csinálnál, ha most kezdenéd az egyetemet?
Mindent ugyanúgy csinálnék, mint akkor. És ez a válasz engem is megdöbbent. Anélkül az intenzív személyiségi, tudásszerző és érzelmi folyamat nélkül, amelyet Piliscsabán megéltem, nem lennék az, aki ma vagyok. Talán egy dolgon változtatnék: nem akarnék olyan görcsösen mindenkinek megfelelni, a maximalizmusomon oldanék, hogy könnyedebben éljem meg a folyamatokat.

Érzed-e előnyét, veszed-e hasznát napjainkban annak, hogy a Pázmányra jártál?
A piliscsabai emlékeim, barátságaim, egyetemi tapasztalatok, tanulmányaim, tanáraim emléke, campusos történeteim beépültek a kulturális DNS-embe, nem arról van szó, hogy hasznát veszem ezeknek, hanem Én a Pázmánnyal vagyok teljes, az a részemmé vált. A pázmányos kapcsolati háló is jelen van a mindennapjaimban, a kollégáim közül többen a Pázmányra jártak, jó érzés a hírekből értesülni pázmányosok sikereiről, a közéletben lépten-nyomon pázmányosokkal találkozom, része vagyunk egy szellemi elitnek itt a fővárosban, ez nyilvánvaló.

Mi a legkedvesebb tanulmányi és egyéb élményed az egyetemről?
Tanulmányi emlékeim, eredményeim: H. Tóth Tibornál 4-est, Maróth Miklósnál 5-öst kaptam egy-egy vízválasztónak számító vizsgán; nem buktam meg logikából, a latin középfokú nyelvvizsgát is le tudtam tenni, soha nem kaszáltak el, egyetlen UV-m sem volt – ezek jó élmények – mindig azt mondtam a többieknek, hogy csak szerencsém van, senki nem hitt nekem, pedig tényleg nagyon sokszor, nagyon nagy szerencsém volt.

És persze a baráti, közösségi élmények is nagyon meghatározók. Egyszer például HÖOK közgyűlést szerveztünk a Pázmányon, az ország összes egyeteme képviseltette magát ezen. Csomó étel maradt a szombat esti vacsorából, elhoztuk kocsival és elindultunk Piliscsaba szerte, szétosztottuk az éhes kollégistáknak, albérletes egyetemistáknak – nagyon klassz volt. És a gólyatáborok, amelyek mi szerveztünk, ahol még a zsíroskenyeret is mi kentük a gólyáinknak, és ahol minden évben fülig szerelmes voltam, magába szerelem érzésébe leginkább...

Mire vagy a legbüszkébb az életedben, szakmádban? Milyen sikereket emelnél ki?
Általában az életemben arra vagyok legbüszkébb, hogy kitartó vagyok, hogy soha nem adtam fel, mindig fel tudtam állni, folytatni tudtam az életutamat. Emberileg arra vagyok büszke, hogy akinek igazán szüksége van rám, az számíthat rám, hogy nyitott, érzékeny és szociális vagyok – a Pázmányról, a pázmányosoktól sokat kaptam ehhez. A munkám terén konkrétan arra, hogy felépítettem egy magyar kis- és középvállalkozást (rendezvényszervező cég), és főként, hogy ezt fenn is tudjuk tartani lassan már 10 éve. Klassz és nagyszerű, hogy a cégem, a csapatom tekintélyes rendezvényeket szervez, mint amilyen a 40 000 látogatós Budafoki Borfesztivál, vagy a 10 000 fős Mercedes családi nap, de büszke vagyok a kisebb rendezvényekre is, egy meghitt esküvőre vagy egy közéleti bálra is.

Ugyanakkor a sikerről és az egész életről alkotott képem megváltozott, amikor elveszítettem édesapámat tavaly. Siker az, hogy a szüleim támogatásával letelepedhettünk a párommal egy faluban, közel a fővároshoz, mégis egy vidéki életminőség alapjait megteremtve.

Siker, hogy ereimben és filozófiámban az őseim, a családom, apám és nagyapám hagyományait ötvözve a tanultakkal most már egy önálló felnőtt életutat kezdhetek el bejárni, továbbadva a családi, keresztény, sőt pázmányos életfilozófiámat az új nemzedéknek...

Cégedről köztudott, hogy sok egykori pázmányos kap lehetőséget, akár gyakornokként, akár munkatársként. Tudatos küldetés ez a részedről, hogy segíted egykori egyetemed hallgatóit a munkavállalásban, vagy egyszerűen így alakult és praktikus-pragmatikus okok állnak ennek hátterében?
Tudatos küldetés, és emellett praktikus is. Két hasonló adottságú pályázó közül a pázmányos előnyt élvez. Van egy pázmányos szellemiség, és egyszerűen könnyebben megértjük egymást, ez segíti az együttműködést, így találkozik a filozófia és a gyakorlat!

Mi volt a leggrandiózusabb, legemlékezetesebb kérés pályafutásod során, aminek végül sikerült eleget tenned?
Grandiózus volt egy céges partin tűzijátékot szervezni a Dunán, uszályokról, kicsit hasonló volt, mint augusztus 20-án, és nagyon izgalmas volt, mert az uszályt a fellövés előtti percekben még igazoltatta a vízi rendőrség...

Janikovszky Évát kocsival kihozni a Pázmányra, hogy az általunk szervezett Irodalmi Klubban felolvasson, ugyanitt vendégül látni Lázár Ervint, Csukás Istvánt, Hobot. Ezek az alkalmak ma is a legemlékezetesebbek, a művészek közelsége, a velük való személyes találkozás meghatározó élmény.

Közreműködni a Vigadó újra nyitási ceremóniáján: az évtizedes felújítást követően az első Himnuszt hallgatni élőben a Vigadó színpadáról, úgy hogy hozzátehettem én is a szervezéshez – felejthetetlen élmény!

Az interjút készítette: Bognár Eszter